Magyar Tartalékosok Szövetsége Csongrád megye

Hírek

Az ostrom vége – 70 éve

Budapest, 1945 -2015.

 

A második világháború budapesti harcaiban elhunyt katonákra emlékeztek február 12-én délelőtt a budai Várban. Az ünnepségen részt vett és koszorút helyezett el az áldozatok emlékére Kun Szabó István vezérőrnagy, a honvédelmi tárca társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára is.

 

Nagy Gábor Tamás mondott megemlékező beszédet csütörtök délelőtt a Kapisztrán téren, a Mária Magdolna-templomtoronynál. „Egy szörnyű korszak áldozataira emlékezünk, akik hét évtizede itt, a halálkatlanban veszítették életüket. Emlékezzünk anélkül, hogy különbséget tennénk közöttük nemzeti hovatartozásuk alapján” − fogalmazott a fővárosi I. kerület polgármestere. Mint mondta, morális kötelességünk rájuk emlékezni és emlékeztetni, mert a bűnt nem tetézhetjük feledéssel: ha így tennénk, elárulnánk az áldozatokat és a harctereken, a terrorbombázásokban, az ország megszálló felszabadítása során elesetteket, a háború miatt meg nem született csecsemőket és azokat, akik háborús jóvátétel áldozatai lettek. „Mind emberek voltak, rendi és rangi hovatartozás nélkül” − szögezte le Nagy Gábor Tamás, miután felidézte a budapesti ostrom szörnyű napjait.

 

Az ostrom a második világháború legkegyetlenebb csatái közé tartozott: a főváros területén akkor álló, mintegy 39 600 épületből 1500 teljesen megsemmisült, 9100 súlyosan megsérült, 18 600 pedig sérült. A hadmozdulatok, bombázások legsúlyosabban a Várhegy környékét érintették, az itt álló mintegy 6500 lakásból mindössze 1400 maradt meg épen. A civil áldozatok száma 76 ezerre tehető: ebből a zsidóság vesztesége körülbelül 15 ezer fő volt, 7000 embert pedig kivégeztek. A nyilasok, illetve a szovjetek egyaránt mintegy 50-50 ezer embert hurcoltak el. Maga a szovjet hadsereg is a fővárosi, illetve az ezekkel összefüggő hadműveletek során szenvedte el magyarországi veszteségeinek nagy részét: 80 ezren meghaltak és 240 ezren megsebesültek.

 

A szovjetek február 12-én Budai Önkéntes Ezred néven több, kisebb-nagyobb szövetséges magyar alakulatot önállósítottak Variházy Oszkár alezredes parancsnoksága alatt. „Az önkéntes honvédek nem voltak se vörös zsoldosok, se gyávák. Pár nap alatt hatszázan haltak közülük hősi halált. 1945. február 13-án, a budavári turulszobornál a szovjet mellett a magyar lobogót is kitűzhették” – hangsúlyozta a főosztályvezető-helyettes.

 

A főváros területén akkor álló, mintegy 39 600 épületből 1500 teljesen megsemmisült, 9100 súlyosan megsérült, 18 600 pedig sérült. A civil áldozatok száma 76 ezerre tehető: ebből a zsidóság vesztesége körülbelül 15 ezer fő volt, 7000 embert pedig kivégeztek.

 

Az áldozatok emlékére Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke mondott imát. A Honvédelmi Minisztérium nevében Kun Szabó István vezérőrnagy, társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár helyezett el koszorút.

 

HARCOK A KÁRPÁTOKBAN

1915 – 2015.

 

Sorozatunkban a száz évvel ezelőtt megjelent magyar napilapokból, a Nagy Háborúval kapcsolatos írásokból szemlézünk.

 

„Bukovinát a Szucsava folyóig visszafoglaltuk. Az ellenség egyes helyeken menekülésszerűen vonul vissza. A Kárpátokban tovább folynak a harcok” − foglalta össze címszavakban a hadieseményeket a Pesti Hírlap. „Szucsava folyóig Bukovinát megtisztítottuk az oroszoktól, akik némely helyen menekülésszerűen vonulnak vissza. A mai vezérkari jelentésekben ismét csak bukovinai offenzívánk előrehaladása a legkiemelkedőbb momentum. A nehéz terepen olyan páratlan gyorsasággal üldözik csapataink a visszavonuló oroszokat, hogy ezt a visszavonulást már az oroszok is aligha mondhatják hátrafelé való koncentrálásnak. Bizonyos az, hogy az oroszoknak a kimpolungi és kirlibabai döntő jelentőségű vereségük után nem maradt más hátra, mint az általános visszavonulás: mert a mi hatalmas ellenoffenzívánk nemcsak Bukovinán belül fenyegette az egyes orosz csapatrészeket az egymástól való elszakítással, hanem párhuzamos máramarosi előrenyomulásunkkal az egész bukovinai orosz haderőt a galíciai orosz haderőtől való elkülönítés veszélyének tette ki. Az oroszok természetesen felismerték a katasztrófával fenyegető helyzetet, s elég korán ahhoz, hogy Bukovina déli részéből katasztrofális veszteségek nélkül visszavonulhassanak.”

 

A győzelem hatására pedig így fogalmazott a Pesti Hírlap lelkes publicistája: „Tegnap az orosz duma és az angol képviselőház ülést tartott: mindenütt dagadtak a keblek a végleges győzelem reményétől. Ma azonban megkaptuk azokat a remek beszámolókat, amelyeket Vilmos császár intézett a Varsó előtt harcoló katonákhoz. Ő is a végleges győzelmet reméli. S az ő mindenik szavából jogos önérzet sugárzik, a Sasonov vagy Kitchener beszédéből oktalan hencegés. Vilmos császár szavai mögött ott ragyognak az eddig elért felbecsülhetetlen diadalok, az entente beszéde mögött ott feketéllenek az eddig elszenvedett helyrehozhatatlan csapások. És lord Kitchener még azzal vigasztalja magát, hogy kitaláltak egy újfajta angol repülőgépet.”

 

Az USA semlegességéről ezt írta a Pesti Hírlap: „Az Uniónak az angol partok haditérré nyilvánítására vonatkozó jegyzékét ma megkapta Németország. A jegyzék barátságot színlel és fenyeget. Németország most tanulmányozza a jegyzéket s azután meg fogja adni a válaszát. De már most is bizonyos, hogy ez a válasz, ha a barátság-hangoztatás leple alatt nem fog fenyegetni: erélyesség dolgában semmi esetre sem fog az Unió jegyzéke mögött maradni. Németország már kimondta a szót, s azt nem fogja az Unió kedvéért visszavonni. A szavak ideje február 18-ig tart, aznap lejár, és február 19-én megkezdődik a tettek ideje. Az Unió és a pártatlan semlegesség! Éppen kapóra jön a francia harctérre vonatkozó mai német hivatalos jelentésnek egy idevágó leleplezése. Azt írja a német nagy főhadiszállás, hogy a francia harctéren olyan tüzérségi lövedékeket találtak a németek, amelyek kétségtelenül amerikai gyáraktól erednek. Amit tehát eddig a németek papíron állítottak, azt immár bizonyítani tudják, hogy az entente-nek az Unió szállít hadiszert.”

 

A Népszava számos külföldi hír közül szemlézett: „A Baseler Nachrichten milánói jelentése szerint 150 angol hajó, torpedózúzó és az úgynevezett raktárhajó az egész angol part mentét átkutatja, hogy a német tengeralattjárók búvóhelyeit megtalálja.” A hetilap figyelmét a török hadseregben szolgáló tevék sem kerülték el: „A török hadseregben sok a teve, amelyek igen értékes szolgálatot teljesítenek a személy- és teherszállításban. A németek afrikai védőcsapatainak is, különösen délnyugat-Afrikában, sok ilyen igénytelen és kitartó állatuk van, amióta a keverék hottentották legutóbbi fölkelése alkalmából kellőképpen megismerték a »sivatag hajóját«. Mostanáig kitűnően beváltak. A védőcsapatoknál dromedárokat használnak. A teve kevesebb gondozást és tisztogatást kíván, mint a ló, mindamellett jól kell vele bánni, ami meglehetősen sok türelmet és gyakorlottságot követel, mert az állat makacs természetű és nemigen ragaszkodik az emberhez. A jól táplált teve naponta képes 16 órán át vágtatni, és egész kényelmesen megtesz 140 km-t naponként, mégpedig 3-4 napon keresztül folyvást, közbeeső pihenőnap nélkül.”

 

A Népszava beszámolt arról is, hogy „az oroszok, hogy a szövetségesek varsói előnyomulását ellensúlyozzák és ezt az előnyomulást föltartóztassák, óriási erőfeszítéssel ellentámadásba mentek át mindkét szárnyukon. De sem a Kárpátokban, illetőleg Bukovinában, sem a Visztulától északra, illetőleg kelet-Poroszország határán nem tudtak célhoz jutni. Mindenütt véresen visszaverték őket, mindenütt összeomlott a támadásuk. A legújabb hivatalos jelentés szerint a keleti Poroszország határán, a Mazuri-tavaknál újabb óriási vereséget szenvedtek. A Mazuri-tavaknál nem ez az első vereségük. Immár harmadszor kell innen véres fejjel menekülniük.”

 

A magyarokat is érintő sikerek természetesen címlapra kerültek a Népszavában is: „Jelentettük már a minap, hogy az oroszok Radautzot kiürítették. Az osztrák−magyar csapatok a folyamatos előnyomulás következtében elérték Radautzot és oda bevonultak. A bevonulás olyan gyorsan és meglepő módon történt, hogy az ott tartózkodó orosz vezérkarnak nem volt ideje elmenekülni, és az egész irodájukkal elfogták. Az ott lévő tábornok öngyilkos lett. Az oroszok szinte ellenállás nélkül menekülnek, de nem tudnak olyan gyorsan visszavonulni, hogy naponként tömegesen ne fogják el a visszamaradt orosz katonákat. Bukovinában csapataink a határszéli osztrák tartománynak több mint kétharmad részét birtokukban tartják, és egymás után szállják meg az oroszok által kiürített városokat. Az oroszok elhagyták Viznitz és Szereth városokat, amelyeket a tegnapi nap folyamán harc nélkül elfoglaltak a monarchia csapatai. Az osztrák−magyar csapatoknak az ellenségre gyakorolt nyomása olyan nagy erejű, hogy azzal szemben az oroszok nem képesek tartani állásaikat, és minden ponton, ahol seregeinkkel szembekerülnek, szinte fejvesztetten vonulnak vissza. A többi kárpáti frontokon tovább folynak a harcok. A monarchia csapatai elkeseredett harcokban napról napra tért nyernek, és bár az oroszok egyre vonnak magukhoz erősítéseket, minden támadásukat véresen verik vissza.”

 

 

ISMÉT BOMBÁZNAK

1915 – 2015.

 

Sorozatunkban a száz évvel ezelőtt megjelent magyar napilapokból, a Nagy Háborúval kapcsolatos írásokból szemlézünk.

 

„A mai hivatalos közlések szerint élénk tevékenység folyt csaknem az egész orosz fronton. A mi vezérkarunk közléséből említsük meg legelőbb a Kárpátokban elért újabb sikerünket. A lupkovi hágótól nyugatra az oroszok támadást kíséreltek meg, amit azonban visszavetettünk és e harcok közben az ellenségnek öt tisztjét és nyolcszáz közemberét elfogtuk, két ágyút és hét gépfegyvert zsákmányoltunk. Ez a siker újabb bizonysága annak, hogy áttörhetetlen falanx védi a Kárpátokban a magyar határt, amely az orosz betörési szándékok keresztülvitelét lehetetlenné teszi. Kárpáti vonalunk, amelyet egy hét harcaiban sikerült kiegyenlítenünk, diadalmas éllel fordul az orosz haderő felé” − számolt be a Pesti Hírlap.

 

Varsó környékén is folytatódtak a harcok, ez jelent meg róla az újságban: „Észak-Lengyelországból, a Varsó előtti csatavonalról újabb német siker hírét hozza a mai hivatalos német jelentés. A német támadások Bolymovtól keletre értek el olyan eredményt, mely a hetek óta folyó Varsó előtti pozícióharcnak kétségkívül a legjelentősebb fejezete. A Bzura és Ravka folyók szakaszainak átlépése után a németek a Sucha-szakasz előtt újabb és igen erős orosz ellenállásra találtak. A Varsó előtti terepnek erről a részéről január 5-én kaptuk az utolsó fontos közlést. Akkor azt közölte a német nagyfőhadiszállás, hogy a német csapatok Bolimovtól északkeletre Huminon át előbbre hatoltak. Azóta, mint a mai hivatalos jelentésből kiderült, az oroszok nyomása elől ezen a szakaszon a német csapatoknak kissé vissza kellett vonulniuk, mert a mai jelentés ismét annak a hírét hozta, hogy a német támadások Hamin falu elfoglalásához vezettek. A siker értékéből természetesen semmit sem von le, hogy a németek egy olyan falut foglaltak el, amelyen át már egy hónappal ezelőtt keresztültörtek.”

 

A Népszava szokás szerint az egész világból szállított híreket olvasóinak. Az újság szerint „a »Milli« távirati ügynökség isáni tudósítójától táviratot kapott az orosz határ közeléből. A távirat szerint a török csapatok egy hét óta visszaverték az oroszoknak Norpitköprü ellen intézett támadását. Az oroszok számbeli túlsúlyuk ellenére is futva menekültek, 250 halottat hagyva hátra. Menekülés közben több török falut felgyújtottak és gyerekeket gyilkoltak le.”

 

A lap beszámolt arról is, hogy „amíg a kaukázusi harctéren kisebb operációk folynak, a törököknek északi Perzsiában megindított hadműveletei gyorsan és eredményesen haladnak előre. A meghódított területeken már török közigazgatást rendeztek be. Minthogy a török kormány nagy hangsúlyt helyez arra, hogy Perzsiával mint testvérállammal a legjobb viszonyban maradjon, hangsúlyozta a perzsa kormánynál, hogy ez az intézkedés csak ideiglenes jellegű.”

 

A Népszava Háborús mimikri − az alkalmazkodás és az utánzás művészete címmel írt a háborúban viselt egyenruhák változásairól. „Aki csak járatos az állattanban, alkalmilag bizonyára hallott arról, hogy sok állat, különösen a rovarok és a kukacok , hernyók, kígyók, halak, sajátos védelmi rendszerrel bírnak, amelynek összességét mimikrinek nevezzük. Vannak állatok, amelyek olyan tökéletesen utánozzák az ugyanazon élő állatok színét, alakját, mozgását, mozdulatait, hogy első pillanatra nem tudjuk megkülönböztetni amazoktól. Az utánzott állatok többnyire veszedelmes fegyverükkel, mérgükkel, visszataszító ízlésükkel és hasonlókkal tűnnek ki, úgyhogy rossz hírük megvédelmezi az őket utánzó, a saját védelmi eszközöket nélkülöző állatokat. Más állatok élettelen tárgyakhoz, különösen igen gyakran levelekhez, száraz ágakhoz stb. hasonlítanak. Mindezek az eszközök arra szolgálnak, hogy megvédjék az állatokat a létért való küzdelemben és lehetővé tegyék nekik, hogy elrejtőzhessenek az ellenség támadása elől. A háború az embert is ilyen alkalmazkodásra kényszerítette. Ennek a háborús mimikrinek segédanyagaihoz tartozik mindenekelőtt a csukaszürke egyenruha: ami ugyanúgy hasonlít az országút porához, mint a szürkeségéhez, valamint a rétek és erdők zöldjéhez, hogy a csukaszürke csapatot alig lehet megkülönböztetni a környezetétől.”

 

A déli harctér helyzetét így látta a Népszava tudósítója: „A déli harctéren, a kisebb határ menti csatározásokon kívül, repülőgépek léptek több ízben akcióba: szerb és montenegrói területen hajítottak le bombákat ottani városokra. Most ismét légi bombázásokról érkezik hír, amelyeket osztrák−magyar aviátikusok végeztek Montenegróban. Az ántánt-hatalmak ismételten azon fáradoznak, hogy Bulgáriát kibékítsék Szerbiával. A szerb−bolgár ellentét legfőbb oka a macedón kérdés, és ebben akarnak megegyezést létrehozni. Az oroszok követe ez ügyben már Szófiába utazott. Ugyanakkor, amikor Bulgáriát békíteni akarják, hír érkezik arról, hogy Macedóniában a szerbek tovább folytatják a kegyetlenkedéseket, és a menekülők száma meghaladja a harminckétezret.”

 

Az új elnök: Szalai Bobrovniczky Kristóf ömt százados

Az új elnök - aki tartalékos századosként az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrségi Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegységénél, a palotaőrség állományában tartalékos csoportparancsnok - a MATASZ megújítását tűzte ki célul, szavai szerint a szervezetnek új és erőteljes ajánlattal kell a Magyar Honvédség és a honvédelem iránt érdeklődő aktív korú emberek felé fordulni. Véleménye szerint a jelenlegi több ezres taglétszám jelentősen bővíthető lesz a megújulást követően.

KÜLDÖTTGYŰLÉS - 2015. Budapest (2)

 

Budapest, 2015. január 31.

Nagyon körültekintően, jól megszervezett küldöttgyűlést tartott a Magyar Tartalékosok Szövetsége. A cél az új elnök megválasztás a lemondott MATASZ elnök helyére, az elnökség ki egészítése, az ellenőrző bizottság újjá választása, és az alapszabály módosítása.

A küldöttgyűlésen megjelent Kun Szabó István vezérőrnagy Úr a HM társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára, Deák János ny. vezérezredes a MATASZ alapító, tiszteletbeli elnöke, Borszéki Tivadar ny. vezérőrnagy, Dr. Czuprák Ottó ny. ezredes a MATASZ korábbi elnökei, a megyék több mint hatvan küldötte. Csongrád megyét kilenc fős küldöttsége képviselte: Dr. Palotai Jenő ny. ezredes elnök, Demcsák Zoltán ömt. hadnagy alelnök, Pál Mihály t. őrnagy Szeged Járási elnök, Lehel Zoltán t. hadnagy megyei titkár, Kocsis István ömt őrnagy, tagozatvezető, Szeged Járási alelnök, Dr. Abdúl Rahim t. o. alezredes klubelnök, Leléné Juhász Erika klubelnök, Balázs István t. őrmester klubelnök, Benedek Káplár Csaba t. százados klubtitkár.

Kun Szabó István vezérőrnagy Úr, beszédében elmondta, hogy a Magyar Tartalékosok Szövetségére szükség van egy meg újult és folyamatosan fejlődő tartalékos rendszer társadalmi összefogása. A társadalom, legfőképp, az ifjúság körében folytatandó hazafias honvédelmi nevelés a cél. A társadalom és a honvédelem szempontjából fontos a fiatalok, középiskolások, egyetemista csoportok körében. Bővíteni az ebbe a munkában szívesen részt vállaló társadalmi és egyéb vezetők körét, kiemelten a valóságos tartalékosok szélesebb körű, motivált, aktív közreműködésével. Ehhez nélkülözhetetlen egy új szemlélet, új vezető(k) és konkrét feladatok és támogatások egész új rendszere. Egyben javaslatot tett a honvédelmi kormányzat teljes bizalmát élvező új elnök és az elnökség kiegészítése során számításba vehető jelölt személyére.

Számunkra nagyon kedvező fogadtatása volt, a MATASZ feladatának eddig soha nem tapasztalt konkrét tenni valóinak megfogalmazása. Mindenek előtt meg kell szerveznünk saját magunkat, létre kell hozni azokat a szervezeti rendszereket, melyek a területeken folyó munka alapját képezik. Fő célcsoport az ifjúság, a hadseregből kivált missziókban járt, és a kiképzett katonák és  ezek számára megfelelő programok, tevékenységi formák keresése és biztosítása. Olyan motivációs rendszerek alkotása, működtetése, ösztönzők, melyek a tartalékos szövetségben széles körűen tagság és munka vállalását segítik a jövőben. Fontosnak jelölte államtitkár Úr, a fontos gazdasági és politikai szereplők bevonását, mert lehetőségeikkel, sok segítséget tudnak nyújtani a munkánkhoz. Mindezekhez a feladatokhoz a honvédelmi kormányzat a segítő támogatás mellett a legfontosabb feltételeket biztosítani fogja.

A Magyar Tartalékosok Szövetsége megalakulása óta ez volt az első, legmagasabb szintű, a feladatok olyan konkrét formájának meg fogalmazása, melyekhez a nélkülözhetetlen feltételek is hozzá lesznek rendelve. Természetesen a munkának itt kell folyni, és ehhez nélkülözhetetlen az összegyűjtött tapasztalatok ismeretek, és a részt vevők további szorgalmas, átgondolt jó munkája. Köszönetet mondott az eddig végzett munkáért, és további sikereket kívánt a munkához. Egyben a küldött gyűlés figyelmébe ajánlotta Szabó -Bobrovniczky Kristóf ömt százados Urat, aki maradéktalanul élvezi a honvédelmi kormányzat bizalmát, ez elnöki tisztség betöltésére, és Dr. Tóth Gergely százados Urat, az elnökségi tagságra, akik felkészültségüknél, rátermettségüknél fogva alkalmasak a szövetség előtt álló feladatok meg kívánt színvonalú szervezésére, vezetésére.

A Jelölő Bizottság alapos jelölő munkát végzett, és széles körű munkája alapján tett javaslatot a MATASZ elnökére, a megüresedett elnökségi tagságra, és az ellenőrző bizottság elnökére és tagjaira. A küldött gyűlés titkos szavazással, meggyőző, csaknem egyhangú döntésével a Magyar Tartalékosok Szövetsége Elnökének: Szalai Bobrovniczky Kristóf Urat választotta, az elnökségbe választotta: Dr. Tóth Gergely százados Urat, az Ellenőrző Bizottság elnökének: Dr. Bíró Ferenc Urat, tagjainak: Karáné Rózsa Ágnes Úrhölgyet és Béres Ferenc Urat választotta. Sok sikert, jó munkát kívánunk az új tisztségviselőknek.

A küldöttgyűlés a MATASZ alapszabályát is csaknem ötven helyen módosította, melynek okát, a megváltozott közigazgatási rendszer, az egyesülésről szóló törvény, a ptk. és a szövetség életét érintett egyéb más változások tették indokolttá.

Nagy várakozással tekintettünk e közgyűlés elé. Örülünk annak, hogy a választásokkal létre jöttek egy gyorsabb ütemű, egy célirányosabb fejlődés személyi feltételei. Elnök Úr, fiatal, tehetséges önkéntes műveleti tartalékos tiszt, élvezi a honvédelmi kormányzat bizalmát, segítését és konkrétabb formában történő támogatását.

Remélhetően rövidesen aláírásra kerül a hosszú idő óta húzódó HM – MATASZ közötti megállapodás, létrejön a konkrét közös tevékenység szervezett alapja, alapvető feltétele. Rendeződik munkánk alapja, a működés célja, feltételei biztosítása. Most mindenek előtt az elnökség szintjén kerülnek tisztázásra a konkrét feladatok, felelősségi körök megállapítása, és azt kell követni a területeken folyó munka szervezésével, a feltételek biztosításával. Gratuláltunk elnök Úrnak felelősségteljes munkájához, meg fogalmaztuk, hogy a központi elképzeléseknek a lehetőségekhez mért megvalósításával a jövőben is követni akarjuk a megkezdett és eddig sikeresnek bizonyult munkánkat, ezzel kívánjuk első sorban segíteni az elnökség, és az elnök Úr, munkáját. Egyben elnök Urat meg hívtuk egy Szegedi látogatásra, melyet – lehetőségeinek megfelelően – el is fogadott.

 

GULYÁSÁGYÚ - Neve is 100 éves

1915 – 2015

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Gulyáságyú és rohamsisak - A Nagy Háború gyomornézetből című kiállításán ma is használt tárgyak, eszközök történetével is szembesülhetünk.

A hadseregek élelemellátásában kiemelkedő mérföldkő volt a mozgókonyhák rendszeresítése, amelyet a katonák – ágyúcsőhöz hasonló füstcsöve miatt – gulyáságyúnak hívtak. Használatukkal régi álmuk valósult meg: tábori körülmények között, hadgyakorlatokon és háborúban is rendszeresen fogyaszthattak változatos, ízletes, meleg ételeket.

Korábban a főzésben többnyire járatlan legénység kétszemélyes, kétes tisztaságú tábori főzőedényekben főzött magának rendszerint marhahúsból és rizsből álló eledelt, „amelyet még a strucc gyomra is nehezen tudott volna állandóan elviselni”. Menet- és ütközetnapokon sokszor csak a késő éjjeli órákban készíthették el az ennivalót. A fáradt és álmos katonák (különösen esőben, hóban-fagyban, tüzelőanyag hiányában) gyakran lemondtak az étkezésről, ami csökkentette fizikai teljesítőképességüket. A mozgókonyhák mentesítették őket a vesződséges főzés alól, és az étkezés gyorsan megtörténhetett, ami hozzájárult az akcióképesség és a jó harci szellem fenntartásához. A hadvezetés és a csapattisztek szintén valóságos jótéteményként fogadták a korszakalkotó újítást: egy alosztály (mintegy 250 fő) részére menet – akár vasúti szállítás – közben ételt főző mozgókonyhát. Megjelenéséhez hosszú út vezetett.

A tömeghadseregek kialakulása, a modern haditechnikai eszközök rendszeresítése és az új harceljárások az élelmezés területén is változást igényeltek. A mozgókonyhák kialakítására már a 19. század végén történtek próbálkozások. 1881-ben a Ludovica Academia Közlönye olyan, szállítókocsin elhelyezett tábori konyhával folytatott kísérletekről adott hírt, amelyen menet közben főzni lehetett. Megemlítette, hogy pár évvel korábban az olasz hadsereg hasonló próbálkozásai jártak a legnagyobb sikerrel. 1884-ben a katonai akadémiát végzett Dobay Imre magyar földbirtokos szabadalmaztatott ugyan egy ilyen célra szolgáló eszközt, de rendszerbe állítására nem került sor.

Elsőként az orosz hadseregben rendszeresítettek mozgókonyhát, az 1904–1905-ös orosz–japán háborúban kiváló eredménnyel alkalmazták még a japánok is, amikor hadizsákmányként használatba vették.

Az Osztrák–Magyar Monarchiában a közös Hadügyminisztérium rendkívül szervezetten és céltudatosan, a legalkalmasabb gyárak legkiválóbb mérnökeinek bevonásával 1905-ben kezdett a fejlesztési munkákhoz. Több prototípus és orosz gulyáságyúk csapatpróbáján szerzett tapasztalatok figyelembevételével új, egységes harcászati-műszaki követelményeket dolgoztak ki. A fejlesztés és a gyártás legfontosabb bázisa a Weiss Manfréd-gyár volt. 1908 nyarán mintaként legyártott példányokkal hadbiztosokból, műszakiakból, tüzérségi és vonatcsapat-szakemberekből álló bizottság részvételével különböző út-, terep- és időjárási viszonyok között igen szigorú, minden alkatrész ellenőrzésére kiterjedő kocsizó, vontathatósági és főzőpróbákat tartottak, majd az őszi záró hadgyakorlaton csapatpróbának vetették alá őket.

A megbízható működés, az egyszerű kezelés és karbantartás szintén a figyelem középpontjában állt. 1909-ben a szükséges módosítások után külön erre a célra szerkesztett rázókészüléken gyorsított eljárással üzemi körülmények között is tesztelték. Sikeres próbák után a sorozatgyártás 1909-ben kezdődött meg.

A többi hadsereghez képest is példamutatóan kifejlesztett és kipróbált, kiváló konstrukciójú, 1909 M. jelölésű mozgókonyhákat 1910-ben rendszeresítették a közös hadseregnél és a Magyar Királyi Honvédségnél. 1913 nyarán a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium 112 darab mozgókonyhát rendelt 3900 korona/darab egységáron a Weiss Manfréd Művektől, amely a gyártási eljárást több országban szabadalmaztatta. Az első világháborúban a mozgókonyhák műszaki és főzéstechnikai szempontból egyaránt jól megfeleltek az elvárásoknak, ügyes mesteremberek fertőtlenítő berendezésre és pálinkafőző készülékre is átalakították őket. A később használatba vett tábori konyhák mellett még több évtizedig rendszerben maradtak. Nagy önsúlyuk (nagyjából 565 kilogramm) azonban megrakottan mintegy 950 kilogramm nőtt, ezáltal nehéz terepen, rossz út- és időjárási viszonyok között mozgóharcokban gyakran nem tudták követni a csapatokat, amelyek főtt étel nélkül maradtak.

A gulyáságyúkat nem csak az élelemellátás alapeszközeként tartották féltett kincsnek: a csapatok pénzét az első rész (mozdony) egyik rekeszében elhelyezett vasszekrényben tárolták, így a mozgókonyha elvesztésével az élelemmel együtt a pénz is odaveszett. A mozgókonyhák kifejlesztésében és rendszeresítésének keresztülvitelében elévülhetetlen érdemeket szerzett Alfréd Krauss gyalogsági tábornok, aki 1904 májusától ezredesként a Műszaki Katonai Bizottság hadbiztosi csoportját vezette, majd a „nagy háborúban” a harctereken mutatott kiváló teljesítményéért a német tábornoki kar által a legjobban tisztelt osztrák–magyar hadvezér volt.

 

HARMONIKÁS TAGGYŰLÉS

Szeged, 2015. január 28.

 

Harmonika klubunk rendkívüli közgyűlés összehívását kezdeményezte Bánki András t. őrnagy, a klub vezetőségével egyeztetve. A levezető elnöki feladatokat Molnár Sándor Úrra bízták, aki, nagy tapasztalattal, jól felkészülve oldotta meg a feladatát. Két fontos napirend megtárgyalására került sor, az egyik a MATASZ alapszabály módosításával összhangban a klub működésével össze függő módosítások, majd az elmúlt évi munka értékelése, feladatok, és a májusi tisztújító közgyűlésre a jelölőbizottság meg választása.

 

Az elmúlt évet záró munkáról Bánki András számolt be, úgy a végzett munka, mint a klub anyagi helyzetéről. A csaknem teljes klubtagság egy szép tartalmas évet záró beszámoló végén kissé csalódottan vette tudomásul Bánki András Úr különösebb indoklás nélküli lemondását, és az ülés helyszínének azonnali elhagyását. Mi tagadás, furcsa, nem is teljesen volt érthető, hiszen egy nagyon eredményes esztendő áll a klub mögött, és ebben Bánki András Úr munkája is meghatározó jelentőségű volt. Néhány kritikai megjegyzés ugyan távozása után el hangzott, de a felvetett kérdések megválaszolatlanul maradtak! Kétségtelen, hogy helyesebb lett volna végig várni és egy alkotó vitában, a hibás gyakorlaton javítani, a jól elvégzett munkát nyugtázva zárni ezt az évet, sajnos nem így történt.

 

A levezető elnök rugalmasan jól oldotta meg a kérdést, a helyzetet tudomásul vette a taggyűlés, egy három tagú intéző bizottságot választott Mizsei Zoltán t. őrmester Úr vezetésével, meg bízták a klub okmányainak, kellékeinek átvételével, és egy jelölő bizottságot hoztak létre, akik alaposan fel mérik a tagság igényét, a tisztség viselők személyére, a munka további menetétek részleteire vonatkozóan. A klub májusban új vezetőséget fog választani, új elnök, alelnök, titkár, további két vezetőségi tag, és akik egyben a megyei küldött gyűlésben, képviselik a klubot. A taggyűlés jóvá hagyta az elmúlt év gazdálkodása terén végzett munkát, majd hozzászólások során ki tértek azokra – az egyébként eredményes munka mellett meglévő, hiányosságokra, melyeken a jövőben változtatni kell – és meg tárgyalta a leg közelebbi feladatokat, a február 19.-i Közéleti kávéház eseményein teljesítendő feladatokat, és a közelebbi időszak terveit!

 

A taggyűlésen részt vett Dr. Palotai Jenő ny. ezredes megyei elnök. Elismeréssel szólt a klub elmúlt évben végzett munkájáról, a vezetőség munkájáról, Bánki András Úr eddig végzett lelkes alkotó munkájáról. A lemondás és az érthetetlen távozását találóan „nem tartotta elegáns” megoldásnak, Ő maga is, a klub is, az elvégzett munka is, a tagság részéről egész ténykedése során végzett személyes munkája „többet érdemelt volna” Természetes, hogy munka közben lehetnek olyan lépések, események, melyek képezhetik kritika tárgyát, de ezt minden vezetőnek el kell viselnie. Örömét fejezte ki a több felszólaló részéről elhangzott ama szándékot, hogy a klub tovább fog élni és a múltra alapozva, a jövőben is eredményes, jó összefogott munkát terveznek! Ehhez kívánt a klubnak, a megbízott és a jövőben meg választásra kerülő vezetőknek jó munkát, sok sikert. Kérte, hogy a jövőben is segítsék, támogassák a közreműködésüket igénylő megyei klubok kéréseit, vegyenek rész a megyei vezetőség, munkájukat igénylő támogatásában.

 

A folytatás már a megszokott légkörben, egy vidám klub-nap keretein belül folytatódott, az aktuális, név és születésnaposok, köszöntése, öröm zene, néhány finom falat, pár „bú felejtő pohár” után a hangulat „vissza zökkent a normális kerékvágásba” Ez egy jó, erős közösség, szilárd elhatározásuk bizonyosan meg fogja hozni, az egyébként helyes törekvések biztos eredményeit. További sok sikert kívánunk!

 

More Articles...

  1. KÜLDÖTTGYŰLÉS - 2015. Budapest
  2. NYIKOLAJEVKA
  3. VARSÓ, A HADJÁRAT VÉGE?
  4. Tájékozódó megbeszélés a HM Társadalmi Kapcsolatokért felelős államtitkárával
  5. Olasz megemlékezés - Meghívó
  6. VÉRES HARCOK EURÓPA-SZERTE
  7. ÉVZÁRÓ NYITÓ KÖZGYŰLÉS
  8. Olasz plakát
  9. Vezérkar főnöki levél
  10. II. VILÁGHÁBORÚ! „DON – KANYAR”
  11. A KÁRPÁTOKBAN NINCS VÁLTOZÁS
  12. Elnökségi ülés
  13. FELHÍVÁS – TÁJÉKOZTATÓ
  14. Doni Hősök Emléktúra
  15. XV. Doni Hősök Emléktúra - Meghívó 2015.
  16. Útdíjak változásai 2015. január 1-jétől
  17. Véres harcok az év első hetében
  18. Happy new year
  19. A zsombói lövészklub évértékelő közgyűlése
  20. 2015 FOLYTATÓDIK A NAGY HÁBORÚ
  21. Egy százalék - 2015
  22. BUON 2015
  23. Balázs Pista 80 éves
  24. Tagdíjfizetés - 2015
  25. Meghívó - Olaszország 3.
  26. A HONVÉDELEM TERVEI
  27. ELŐTTÜNK A 2015 ÉV
  28. B.Ú.É.K
  29. Köszöntők
  30. A pesti lapok főcímei a „Nagy Háborúval” kapcsolatosan
  31. Üdvözlet
  32. Kellemes ünnepket kívánunk!
  33. ÉVZÁRÓ KLUB-KÖZGYŰLÉS
  34. TÁJÉKOZTATÓ - Küldöttgyűlés
  35. „FEGYVERÜK A HARMONIKA”
  36. „MEGVERTÜK AZ OROSZOKAT!”
  37. Meghívó - Közéleti Kávéház: Harmonika zene
  38. Lapszemle
  39. Mikulásfutás a gyerekek támogatásáért 2.
  40. Támogatás - 1%
  41. AKTUÁLIS - 2014. december
  42. MIKULÁS KUPA
  43. Mikulásfutás a gyerekek támogatásáért
  44. Köszönő levél
  45. 5000 km felett
  46. 100 év 100 mécses - 1914-2014 kiállítás megnyitó
  47. Settimana BIANCA 2015
  48. MAKÓI KERENGŐ 12 órás ultra csapat futóverseny
  49. Hegyi Endre fotókiállítás és emlékest, Hódmezővásárhely
  50. FARKAS MIHÁLY ÉLT 70 ÉVET