Magyar Tartalékosok Szövetsége Csongrád megye

Hírek

75 ÉVE

Szeged és Bóly, 2018 január 19.

 A Második világháború a XX század legszörnyűbb tragédiája volt. Csaknem minden részlete, következménye feltárásra került, mégis naponta találkozhatunk új és még újabb kutatások eredményeivel, melyek józanésszel nem is mindig érthetőek! A Don kanyarban védekező 2. Magyar Hadsereg védelmi vonalát 75 évvel ez előtt 1943 február 19.-én törte át a Szovjet hadsereg és semmisült meg gyakorlatilag. Ezekben a napokban számos megemlékezésen beszélnek szónokok, túlélők, hozzátartozók, leszármazottak és még most is derül fény addig nem ismert tényekre, vagy téves adatokon nyugvó „eseményekre”! Számos kérdés fogalmazódik meg, melyekre különféle válasz hangzik el.

 Egyáltalán elkerülhető lett volna e a magyar történelem legnagyobb katonai veresége? Voltak e valóságos felelősök? Megtettek e mindent, hogy ilyen esemény többé ne történhessen meg? Igazi kérdések ezek, a válaszok meg nem ritkán tévedéseken alapulnak. Csongrád megye nagyon sok áldozattal járult hozzá a veszteséglistához! Tény hogy nehéz választ adni arra, hogy mit kerestek a Magyar katonák a Don kanyarban? Tényleg a nyári zsávoly ruházat volt e a kor legjobb ruházati felszerelése a negyven fokos orosz télben? Tényleg elegendő volt e a tüzéreknek 2-3 gránát lövegenként? Miért a lövészárkokban leváltott katonák adták át a fegyvereiket? Milyen volt az ellátás? Mit kerestek a magyar sváb fiatalok az SS-ben, lehet e közéjük és a haláltáborok legénysége közé egyenlőségi jelet tenni, az akkori politikai vezetők mit hogy tettek, hogy elkerüljük ezt a nemzeti tragédiát? És sorolhatnánk azokat a kérdéseket, melyekre a Férjeiket, Fiaikat elvesztett Anyák tízezrei soha nem kaptak választ?

 Már 75 éve történt, nagyon sok esemény feledésbe merült. Az utókor egyik feladata, hogy emlékezzen ezekre az eseményekre, legfőbbképpen a tényeken alapuló történelem személet, a hősök iránti tisztelet és megbecsülés miatt! Azt a megbízatást kaptuk, hogy egy szerény küldöttséggel vegyünk részt Bolyban a Magyarországi Németek Elhurcolásának és elüldözésének központi ünnepségén. Technikai okok miatt már csak késve érkezhettünk meg, de így is örök emlékek maradtak meg küldöttségünk tagjaiban. A Magyarországi Svábok évszázadok óta élnek lakóhelyeiken, alkotó részei társadalmunknak. A másodok világháború ebben is jelentett „újat” Sáránd Tamás történész dolgozatában erről nagyon értékes kutató munkát végzett és alább közzé is tesszük! Hosszú idő óta értékes munkát végez ezen a területen Kovács Imre ny. ezredes Úr, a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség Magyarországi Elnöke, Aki Megyénkben már több helyen, és alkalomkor nyújtott értékes segítséget ehhez a fontos munkához, melyről együttműködő Német tartalékos Partnereink is hálás szívvel emlékeztek meg!

 A tolmács feladatot Váradi P. Panna ömt őrmester Fiatal tartalékos katonatársunk látta el. Hozzánk közel állt egy idős ember, aki a Boly-i temetőben egy hófehér zsebkendőbe az ott eltemetett szüleinek a sírjából egy kevéske kis földet vitt magával Németországba, ahova még gyermek korában telepítették ki. A magyar nyelvet már csaknem elfelejtette, de mégis szülőföldjéről akart magával vinni emléket! Mindezt részben magyarul, felét németül mondta, de jól meg lehetett érteni, hogy bár Ő is a szülőföldjéről elüldözött ember, szülőhazájának Magyarországot tartja ma is!

 Fiatal tolmácsunk önkéntes műveleti tartalékos 24 éves mindössze, jó iskolákban tanulta a történelmet, mégis könnyes szemmel fordította, ismerősünk szavait, elmondta, hogy soha nem gondolta volna, hogy ilyen események ebben az országban megtörténhettek! Ezek az emberi sorsok a történelem igazi tanítói, és ezeknek a tragédiáknak az okozói az ország akkori vezetői!

 Csak összehasonlítás képen Francó Spanyol ország fasiszta diktátora Hitlerrel szemben el tudta érni, hogy megszálló feladatokra egy hadosztály spanyol katonát kellett ki küldeni, rövid időre és jelképesen, szemben a Magyar Parlamenttel, ahol a Kassai látszat bombázás koncepciós eljárása volt az egyik fő ok, és Horthy büszkén pózolt Hitlerrel a XX század leg elvetemültebb gonosztevéjével, a magyar vidéki zsidóság elpusztítójával! Koránál fogva még meg kérdezte azt is, hogy ez a Horthy azonos e azzal, akinek a közelmúltban egy Magyar Településen szobrot akartak állítani?

 Tisztelet és elismerés azoknak a volt Magyar Katonáknak, akik életüket adták a hazájukért, lényegében a Német fasizmus érdekekért, elismerés a túlélőknek, akik a poklok poklát járták meg, egy hamis rossz cél érdekében! Alább közöljük Sárán Tamás történész munkáját, aki a kevéssé ismert részletét mutatja be a Magyarországi Németek Svábok életéből, melynek során téves ismeretek alapján döntő többségüket áldozatokból, tettesekké akartak változtatni.

 Szatmári svábok az SS-ben Sárándi Tamás 2011. október 22. 16:15, utolsó frissítés: 2011. október 24. 09:43 Hogyan befolyásolta a nemzeti ébredés, a regermanizáció az asszimiláció útjára lépő szatmári svábokat? Miért léptek be a Németország határain kívül élő úgynevezett népi németek a német hadseregbe? Hogyan befolyásolta a nemzeti ébredés, a regermanizáció az asszimiláció útjára lépő szatmári svábokat? Milyen hatással volt rájuk a náci Németország? Mennyiben változott a helyzetük Észak-Erdély Magyarországhoz való visszakerülése után? Miért léptek be a Németország határain kívül élő úgynevezett népi németek a német hadseregbe? >> Történelem rovatunk korábbi anyagai >> A szatmári svábok 20. századi története, különösen az 1940-1944 közötti időszak mindmáig nem került a történeti kutatások középpontjába, így szinte teljesen ismeretlen.

 A Duna-medencei németek történetének kutatásakor a szatmári svábokat a kelet-közép európai németség részeként tárgyalták, és egyáltalán nem foglalkoztak külön történetükkel. A szatmári svábok fejlődése különleges, mivel a 19. században meginduló asszimiláció talán körükben volt a legelőrehaladottabb. Az első világháborút követő nemzeti ébredés és regermanizáció egyik legvitatottabb fejezete éppen Szatmár vidékén zajlott. (lásd Sárándi Tamás korább írását) A szerzőről Sárándi Tamás muzeológus-történész. Tanulmányait a Babeş-Bolyai Tudományegyetem történelem szakán végezte 2005-ben, attól kezdve a Szatmár Megye Múzeum munkatársa. Jelenleg az ELTE doktori iskolájának hallgatója. Kutatási területe a nemzetiségpolitika Észak-Erdélyben 1940-1944 között. • Észak- Erdély politikai közigazgatási helyzete 1944 augusztus 23 után, in. Székelyföld, 2005 július, 73- 91 p. • A kisebbségek és a magyarságpolitika a romániai sajtóban 1944-1945, in. Pro minoritate, 2005 ősz, 112-131 p. • A magyar lakosságot ért sérelmek és az MNSZ politikája, in. Magyar kisebbség, 2005/1-2, 369-393 p. • Észak- Erdély 1940-1944 közötti történte a román történetírásban, in. Limes 2006/2, 131-138 p. • Evoluţia membrilor Uniunii Populare Maghiară în judeţul Cluj în perioada 1945- 1948, in. Satu Mare Studii şi comunicări, 2005-2006, pp. 237-253. • Kísérletek a szatmári svábok visszanémetesítésére a két világháború között, in. Németek a Kárpát- medencében konferencia anyaga, Bonyhádi evangélikus füzetek 2, Bonyhád 2009, 295-319. • Historia domus, ca sursă istorică. Unirea subiectivă, (Diana Iegarrel közösen), in. Satu Mare Studii şi comunicări 2008, p. 119-126. • Consideraţii privind primul val de recrutare SS din 1942 în judeţul Satu Mare, in. Satu Mare Studii şi comunicări 2008, p. 223-246. • Kisebbségpolitika a közigazgatási gyakorlatban a katonai közigazgatás idején Észak-Erdélyben, in Limes, 2010/2, p. 75-96.

 Az első világháború következtében a nemzetépítéssel párhuzamosan egy nemzeti ébredési folyamat ment végbe Kelet-közép Európában, és ennek egyik legismertebb példája a németek körében meginduló regermanizáció. A világháborús élmény, illetve az ismét nagyhatalommá váló náci Németország támogatása tette ezt lehetővé, így a visszanémetesítés megindult mind Magyarországon, mind az utódállamokban. A próbálkozás eredményei viszont területenként nagyon különböztek. Míg az utódállamokban a kisebbségpolitika terén a magyar kérdés állt a középpontban és a kisantant államok kihasználták s támogatták a visszanémetesítést, ezzel is gyengítve a magyarok pozícióit, addig a trianoni Magyarországon a két világháború között a német kérdés volt a legfontosabb, és a magyar kormány igyekezett folytatni a világháborút megelőző kisebbségpolitikáját, illetve csökkenteni Németország befolyását. Az utódállamokban a német kisebbség radikalizálódott, Szatmári sváb SS egyenruhában (a Szatmár Megyei Múzeum gyűjteménye)Szatmári sváb SS egyenruhában (a Szatmár Megyei Múzeum gyűjteménye) és teljesen a nemzetiszocialista ideológia befolyása alá került, ezzel szemben a magyarországi mozgalom mérsékelt maradt. A területgyarapodások következtében azonban a ’40-es évek első felében a magyar kormány is szembesült a radikálisabb igényekkel fellépő németség követeléseivel.

 Az 1940-1944 közötti évek egyik legfontosabb kisebbségi problémájává így (a román kérdés mellett) a német kérdés vált. Ennek a folyamatnak a csúcspontját az 1940. után több szakaszban lezajló SS toborzás jelentette. Az első, 1942-ben történt SS toborzás önkéntes alapon zajlott, ezért ez az egész folyamat egyik kulcsmomentuma. A továbbiakban a toborzás szatmári vetületeit próbálom felvázolni. A területvisszacsatolások következtében a szatmári svábok is visszakerültek Magyarországhoz, ettől kezdve sorsuk összekapcsolódott a magyarországi németekével. A magyar kormány a külpolitikai sikereknek (revízió nyomán elért területgyarapodásoknak) rendelte alá a kisebbségi kérdést, és ennek fejében hajlandó volt engedményekre is. Az 1940. augusztus 30-án aláírt 2. bécsi döntéssel egyidőben – aminek révén Észak-Erdély ismét Magyarország része lett – aláírták a német népcsoportegyezményt is, amivel a német kormány a magyarországi németeket az utódállamok-beliekkel óhajtotta egy szintre hozni. A magyar kormány zsarolásnak tartotta az egyezményt, de csak annyit tudott elérni, hogy a kollektív jogok nem kerültek a szerződésbe, ugyanis abban nem a népcsoport közjogi különállása szerepelt, hanem a népcsoportot alkotó személyeké. A kormány végül elfogadta az egyezményt abban a reményben, hogy Teleki miniszterelnök majd mindent megtesz annak szabotálásáért, az egyezmény betartását ugyanis a két állam közötti jó viszony garantálta, és senki nem ellenőrizte.

 A bécsi népcsoportegyezmény megszületése mindenképpen fordulatot jelentett a magyarországi németek (köztük a szatmári svábok), és a Volksbund (az 1938-ban létrehozott, Basch Ferenc által vezetett Magyarországi Németek Szövetsége) történetében is. A területgyarapodás következtében visszatérő német kisebbségek szervezetei fokozatosan egyesültek a Volksbunddal, ez azonban feszültségekhez vezetett a szervezeten belül. Egyrészt generációs viták bontakoztak ki, másrészt a visszatérő németek öntudatosabb programja a szervezet radikalizálódását vonta maga után. Egyre elégedetlenebbek voltak a kormány politikájával, egyre radikálisabb követelésekkel léptek fel. Korábban a Volksbund kormánypárti volt, illetve a kormánnyal való jó viszony megőrzését tartotta a megegyezés zálogának. A szervezet radikalizálódása miatt az új miniszterelnök, Bárdossy László a német követhez fordult, és a Volksbund fegyelmezését kérte, de ez egyben az addigi kisebbségpolitika végét is jelentette, és a kérdés többé nem számított belügynek. Ettől kezdve Berlin akarata érvényesült egyre inkább a magyarországi németek esetében is, s ez a szervezet fokozatos átalakításához vezetett. Sváb házaspár, a férfi SS egyenruhában Sváb házaspár, a férfi SS egyenruhában (a Szatmár Megyei Múzeum gyűjteménye) Berlin utasítására a Volksbund mérsékelt hangvételén, ugyanis tudtára adták, hogy a népcsoport építésének időszaka lejárt, s a Volksbundnak is ki kell vennie részét a háborús erőfeszítésekből. A szervezet ekkor még csak a népcsoport népiségi megszervezésének a kezdetén volt (ugyanis a Volksbund létrehozásakor a német népcsoport összefogása s érdekképviselete volt a cél), ettől kezdve azonban a német politikai érdekek kiszolgálójává vált. A népcsoportegyezménnyel egyértelművé vált, hogy Berlin nem mond le a magyarországi németekről, s egyre inkább beleszólást kér a szervezet működésébe. Basch Ferenc népcsoportvezető számított is a német kormány beavatkozására, de Berlin eszközként használta a német kisebbséget, és nem a Volksbund érdekeit szolgálta. A fent vázolt események nagyban befolyásolták a szatmári svábok 1940. utáni helyzetét is. Mint ahogy arra egyes sváb vezetők számítottak, a magyar kormány igyekezett felszámolni a román időkben elért eredményeket: 18-ra csökkentették a német iskolák számát (24-ről), az öntudatos sváb hivatalnokokat más faluba helyezték át, a kultúrotthonokat és a német nyelvű misét pedig betiltották. Basch tiltakozására Bárdossy kifejtette, hogy a román időkben kialakult helyzet abnormális, így azt nem lehet tovább fenntartani. A magyar kormány intézkedései láttán a szatmári svábok is a Volksbundtól reméltek védelmet, így ennek egyik tagszervezetévé váltak, majd október 19-én Basch is személyesen látogatott el Nagykárolyba. Ezek után sorra alakultak meg a helyi szervezetek a Szatmár megyei német községekben.

 1940-1944 között sehol sem folyt olyan elkeseredett és éles küzdelem a magyarok és a népi németek között, mint Szatmáron, ugyanakkor sehol sem jelentkezett annyira a hazafias érzület, mint itt. A kiélezett ellentétek gyakran fajultak tettlegességig, 1941. tavaszán verekedés tört ki, amikor mezőteremi fiatalok megpróbálták feloszlatni a Mezőpetriben megtartott sváb bált. Az összetűzésnek halálos áldozata is volt egy sváb fiatal személyében, azonban az elkövető magyar fiatalt felmentették, a Volksbundnak pedig megtiltották, hogy beszámoljon az eseményekről. Az idő rövidsége miatt a magyar közigazgatásnak nem sikerült felszámolnia a svábok által elért eredményeket, de folyamatosan akadályozta a Volksbund tevékenységét, illetve továbbra is szorgalmazta az asszimilációt. Sváb családtagok képei (fiatal fiú SS egyenruhában) (a Szatmár Megyei Múzeum gyűjteménye) Sváb családtagok képei (fiatal fiú SS egyenruhában) (a Szatmár Megyei Múzeum gyűjteménye) Az SS-t 1925-ben hozták létre Hitler személyes védelmére. Élére 1929-ben Heinrich Himmlert nevezték ki, aki a nemzetiszocialista ideológia erőszakszervezetévé változtatta.

 Az SS fegyveres alakulatai közvetlenül a nácik hatalomra jutása után, rendfenntartóként jelentek meg, de a háború kitörésekor már az első harcokban részt vettek, s fanatikusságuk miatt nagy létszámveszteségekkel kerültek ki a harcokból. Az SS alakulatok létszámkiegészítése a hadkötelesek körében végrehajtott önkéntes toborzás útján történt. 1939 végén a felfegyverzett SS alakulatok, a Waffen SS részére létrehozták a kiegészítő hivatalt. Mivel a Wehrmacht szükségletei miatt a németországi sorozás akadályokba ütközött, előtérbe kerültek a határokon kívül élő népi németek, s idővel ezek az SS tartalékaivá minősültek. A súlyos veszteségek miatt 1942-től hadköteles németeket is be lehetett osztani a Waffen SS-be, azonban az önkéntesség elvét végig fenntartották. Az első illegális toborzásokra 1940. elején került sor. A tervek szerint Romániából 1000, Magyarországról pedig 500 fő toborzását irányozták elő. Magyarországon azonban akadályokba ütközött a toborzás, így csak 1941. júniusában indult el az első 100 fős csoport. Az illegális toborzások Romániában voltak a legsikeresebbek, ahol a népcsoportvezető vendégmunkásoknak álcázva szállította ki az önkénteseket. 1941. decemberében Himmler elrendelte 60 000 fő toborzását Magyarországon, Romániában és Szlovákiában. E hatalmas szám kiutaztatása azonban csak államközi egyezmények útján vált lehetségessé.

 1942. januárjában Ribbentropp német külügyminiszter budapesti útja alkalmával hivatalosan is kérte 20 000 német önkéntes toborzását Magyarország területén. Waffen SS jelvényWaffen SS jelvény Ez alkalommal is megmutatkozott a magyar kormány álláspontja a kisebbségekkel – elsősorban a német kisebbséggel – szemben. Egyrészt így akarta kímélni, illetve csökkenteni a keleti frontra kiküldött honvédek számát, másrészt ezáltal akart megszabadulni a német kisebbség radikális elemeitől. A megállapodásról azonban csak szóbeli egyezség történt 1942. februárjában, eszerint a magyar kormány hozzájárult a 18-30 éves magyar állampolgároknak önkéntes jelentkezés alapján a Waffen-SS-be történő toborzásához, magyar állampolgárságuk elvesztése mellett, függetlenül attól, hogy az illető a magyarországi Volksbund tagja-e, vagy sem. A toborzottak száma egyelőre 20 000 fő lehetett. A megállapodás szerint a toborzóakciót a Volksbundnak a lehető leggyorsabban kellett lebonyolítania a sajtó és nyilvánosság teljes kizárása mellett. A megállapodás megszületésekor egyértelművé vált a Volksbund korlátozott szerepe, ugyanis a tárgyalásokba be sem vonták, s csak a végrehajtás szerepe jutott neki. Másrészt megfigyelhető a kormány tudatos politikája, hiszen a jelentkezést az állampolgárság elvesztéséhez kötötte, úgy értelmezve, hogy az illető ezáltal hűtlen lett a magyar államhoz. Korabeli jelentések szerint a toborzás rendben zajlott, s mintegy két hónap alatt több mint 25 000 ember jelentkezett, többségük a Bácskából. Az első megállapodásnak több hiányossága is volt. Egyik a bevonuló SS önkéntesek családtagjainak állampolgársága. Ugyanis a bevonultak azonnal elveszítették állampolgárságukat, a családtagok kérdése azonban függőben maradt. Végül abban állapodott meg a két kormány, hogy a kérdést függőben hagyják, s csak a háború után rendezik, ezen személyek addig teljes jogú magyar állampolgárok maradnak. A megállapodás másik hiányossága a családtagok segélyezése volt, ugyanis a szóbeli megállapodás szerint ezek ellátásáról Németországnak kellett gondoskodnia. A magyar kormány azonban nem fogadta el, hogy az itthon maradottak a német ellátásnak megfelelő összeget kapjanak, mivel ez jóval magasabb volt a honvédségi juttatásnál. Így a német pénzügyminisztérium csak évi 5 millió pengőt utalhatott át, ami azonban még a magyarországi ellátás szintjét sem érte el. A kérdést végül 1943. februárjában rendezték, amikortól a családtagok megkaphatták a honvédségi segélynek megfelelő összeget.

 Azáltal, hogy önkéntes alapon történt, az első toborzás az 1918-1944 között zajló német mozgalom egyik kulcsmomentumaként értelmezhető, amikor a német kisebbség tagjai először kerültek választás elé a magyar hazafiság, illetve az SS által propagált, népi német kötelezettség között. A szatmári svábok esetében döntésükből a visszanémetesedés mértékére is következtetni lehet. Magyar és német járőr a világháború idején (forrás: Kovács-Számvéber, Waffen SS Magyarországon)Magyar és német járőr a világháború idején (forrás: Kovács-Számvéber, Waffen SS Magyarországon) A Nagykároly környékén zajló toborzásról fennmaradt egy rendőrségi jelentés. Eszerint a toborzás 3 SS tiszt jelenlétében zajlott magyar delegált részvétele nélkül. A sváb fiatalok magyar zászló és Volksbund jelvények alatt, szánokon érkeztek a városba. A jelentés szerint a nagy lelkesedésnek köszönhetően mintegy 600-an jelentek meg a sorozóbizottság előtt, s nagyrészük alkalmasnak bizonyult. Az első toborzás alkalmával a Szatmár megyét is magába foglaló IX. Csendőrkerületből 447-en léptek be.

 Az új miniszterelnök, Kállay Miklós első németországi látogatásakor kiderült, hogy az SS újabb toborzóakciót szeretne végrehajtani az ország területén. Kállay - annak reményében, hogy ezáltal elkerülheti, hogy újabb honvédségi alakulatokat küldjenek ki a keleti frontra - hozzájárult, hogy az eredeti 20 000-es létszámot 30 000-re emeljék fel. Ahhoz, hogy ezt a számot teljesíteni tudják, a honvédségben szolgáló németeket is át kellett adniuk, így a toborzás idejére szabadságolták a német származású honvédeket. Ebben az esetben is csak szóbeli megállapodás született, s az egyezmény pontjai megegyeztek az első egyezményben előírtakkal. A második toborzás 1943. júniusában vette kezdetét és folyamatosan zajlott a harmadik toborzás elkezdéséig. A lelkesedés azonban csökkent az első toborzáshoz viszonyítva, így az előírt keretszám teljesítése érdekében már a testi hibákkal rendelkezőket is besorozták. 1944. márciusában Magyarország német megszállása következtében lehetőség nyílt az újabb sorozásra. A kormány ezúttal sokkal engedékenyebbnek bizonyult, így már írásbeli megállapodásban szabályozták a sorozás feltételeit. Az 1944. áprilisában aláírt megállapodás szerint besorozható volt minden, a 17. életévét betöltött, magát németnek valló vagy mutató személy. A megállapodás joghézagja miatt teljesen asszimilált, illetve magyar származású személyeket is besoroztak. Ezúttal feladták az önkéntesség elvét, a sorozás szabályos behívók alapján történt, s akik nem jelentek meg a sorozóbizottság előtt, azokat rendőrséggel állíttatták elő. A harmadik sorozás alkalmával besorozottakról sincs pontos kimutatás, de becslések szerint kb. 80-100 000 emberről lehet szó. Felmerül a kérdés, hogy miért is léptek be a Németország határain kívül élő úgynevezett népi németek a német hadseregbe? Az okok tárgyalásakor számításba kell venni az ésszerű érveket is, mint a jobb ellátás és felszerelés. Másrészt, azáltal, hogy nem a Honvédségbe léptek be, megszabadulhattak a folyamatos zaklatástól, illetve motiválhatta őket az egyszerű kalandvágy is. Mindezeken túl azonban döntő fontosságú volt a kibontakozó visszanémetesedés és a népi német tudat, ami szerint ők is a német nemzet részei, és a birodalom kérésére teljesíteniük kell kötelességüket, akár úgy is, hogy belépnek a hadseregbe.

 Különösen az első SS toborzáskor belépők nagy részére lehetett hatással ez az ideológia, amelynek erejét bizonyítja, hogy önként csatlakoztak ahhoz a szervezethez, aminek a neve már a korszakban háborús bűncselekményekhez kötődött. Közismert az SS holokausztban, illetve a zsidók fizikai megsemmisítésében játszott szerepe is. Az SS toborzásnak drasztikus következményei voltak az egész magyarországi németségre, így a szatmári svábokra nézve is. Ugyanis a német hadsereg visszavonulásakor otthonaik elhagyására szólították fel a német családokat. E felszólításnak leginkább az SS-be belépett németek családtagjai engedelmeskedtek. Ernst Hauler adatai szerint 1944-ben Szatmár megyéből mintegy 4000 sváb menekült el a visszavonuló német hadsereggel, legtöbben Barlafaluból, Nagyszokondról és Alsóhomoródról, míg Batarcsról egy család kivételével mindenki elmenekült, Hadadról pedig 20 család. A menekülés és az ezt követő 1945-ös deportálások végleg megtörték a Szatmár megyei sváb közösségeket.

PARANCSNOKVÁLTÁS - 2018. Székesfehérvár

Székesfehérvár, 2018. január 11.

Új parancsnoka van az Összhaderőnemi Parancsnokságnak Új parancsnoka van – Korom Ferenc vezérőrnagy személyében – az MH Összhaderőnemi Parancsnokságnak. A parancsnoki beosztás átadás-átvételét január 11-én, csütörtökön tartották Székesfehérváron.

Az ünnepségen dr. Simicskó István honvédelmi miniszter hangsúlyozta, hogy a fejlődés időszaka következik a Magyar Honvédségnél: nőtt a tárca költségvetése és jelentős források jutnak a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programban rögzített modernizációra. Szavai szerint a honvédségnek azokkal a fegyvernemi képességekkel kell rendelkeznie, amelyek megfelelnek a XXI. század kihívásainak, s ha sikerül végigvinni a programot, akkor az közös sikere lesz a honvédség minden tagjának. Emlékeztetett: a cél az, hogy 2026-ig egy 30 ezer fős aktív honvédségi állomány mellett mintegy 20 ezer főnyi önkéntes tartalékos álljon szolgálatban. A területvédelmi elven szerveződő önkéntesek jelenlegi létszáma már meghaladta a hatezer főt – tette hozzá. Szólt arról is, hogy 2024-re a honvédelmi költségvetés eléri majd a magyar GDP két százalékát, ami előreláthatólag meghaladja majd az ezermilliárd forintot.

A tárcavezető úgy fogalmazott: egy nemzeti közösség akkor lesz értékes, ha mindenki megtalálja benne a maga küldetését és a helyét. Egy jó vezetőnek azokat az embereket is motiválnia kell, akik egyébként kevésbé aktívak, vagy kisebb a munkabírásuk. „Meg kell próbálni nagy célokat megfogalmazni, és ezekhez megnyerni az embereket (…), akkor tudunk sikeresek lenni, ha az emberek hisznek azokban a célokban, amelyeket megfogalmaztunk” – emelte ki dr. Simicskó István. A leköszönő és az új parancsnokhoz fordulva kijelentette: fontos, hogy a vezetők jó viszonyt alakítsanak ki a személyi állománnyal, és ezt segítheti a kölcsönös tisztelet. „Cselekvőképesnek kell lennie a parancsnoknak, és ezt fel is kell tudnia mutatni. Rendelkezik a tudással és a látással, tudja, hogy mit akar, s ezt szakszerűen el is tudja mondani a beosztottjainak” – fűzte hozzá.

Huszár János altábornagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság leköszönő parancsnoka beszédében elmondta, egy feszített időszakot hagyott maga mögött, ugyanakkor munkatársai áldozatos feladatvállalásának köszönhetően a sikerekről tudott számot adni. „Társadalmunknak egy olyan haderőre van szüksége, amelynek tagjai kötelességtudóan végzik a feladatukat, nem hátrálnak meg a megpróbáltatások során, bajtársaikhoz – szűkebb és tágabb pátriáikhoz, családjukhoz, nemzetükhöz – hűen és a társadalom tagjaiban bizalmat ébresztve teljesítik szolgálatukat” – hangsúlyozta.

Az altábornagy utódjához intézve szavait azt mondta: a szabályzók szerint működő és megfelelően reagálni képes parancsnokság vezetését adta át, amely alá olyan katonai szervezetek tartoznak, amelyek képesek feladataikat végrehajtani, legyen szó országvédelmi, békeműveleti, vagy akár katasztrófavédelmi feladatokról. Mint elhangzott, Huszár János altábornagy a Honvéd Vezérkar főnök helyetteseként folytatja munkáját.

Korom Ferenc vezérőrnagy, a parancsnokság új vezetője székfoglalójában azt ígérte, minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy az MH Összhaderőnemi Parancsnokság rendszere jól kiszolgálja a Magyar Honvédséget és a hazát. Hozzátette, hogy három fő pillérre helyezi saját munkavégzését: az első a nemzeti érdekek képviselete, ami minden katona számára a legfontosabb direktíva. „Szeretném aláhúzni, hogy kizárólag a csapatmunka − mint második pillér – lehet eredményes napjainkban, hiszen a rambók kora lejárt, teljesen új kihívásokkal szembesülünk nap mint nap” – mondta, hozzátéve, hogy például a hibrid hadviselés különböző szegmenseire is csak a „kollektív bölcsesség” adhat válaszokat.

A harmadik alapvető pillér a hit a munkában és annak eredményességében. Hozzáfűzte, a haderőfejlesztési program történelmi lehetőséget jelent, amihez az is kell, hogy az azt megvalósítók higgyenek benne és annak megvalósításában. „A Zrínyi 2026 program csak erős hittel, kitartó munkával, sok lemondással valósulhat meg, csak így válhat a Magyar Honvédség a régió egyik legütőképesebb haderejévé, amelynek valós használható értékei és képességei vannak” – hangsúlyozta az új parancsnok, aki eddig a Honvéd Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökség vezetője volt.

A rendezvényen dr. Simicskó István és dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök emléktárgyat adott át a leköszönő és az új parancsnoknak áldozatos munkájuk elismeréseként.

KÖZÖSSÉGÉRT

Marcali, 2018. január 6.

A közösséget kell szolgálni! Meg kell becsülni az emberi értékeket és a közösséget kell szolgálni – mondta dr. Simicskó István honvédelmi miniszter január 6-án Marcaliban, a somogyi megyenapon tartott beszédében.

A miniszter a helyi művelődési házban elmondta: a somogyi emberek elkötelezettek a honvédelem ügye mellett, amit bizonyít, hogy nagy számban csatlakoztak az önkéntes tartalékos rendszerhez, ugyanakkor több alakulatnak is helyt adnak a megyei városok. Felidézte, 1498. január 6-án Ulászló király elsőként adományozott címer- és pecséthasználati jogot Somogy vármegyének. A Somogy Megyei Közgyűlés húsz éve döntött arról, hogy ezen a napon tartják a megyenapot.

Dr. Simicskó István kitért arra is, hogy a nyugati civilizáció, amely a kereszténységnek köszönheti a létezését, jelenleg lelki válságban van, mert a pragmatizmus vette át az irányítást. Ezzel megbomlott az egyensúly, és az emberek elfeledték, hogy Európa alapjának „kötőanyaga” a kereszténység. „Magyarországnak erős keresztény hite van, és az ország ismét számít, fenn van Európa térképén. Magyarországnak erős, határozott kiállása, véleménye és karaktere van” – hangsúlyozta a tárcavezető. Hozzátette: ha a magyar emberek elveszítik a hitüket, akkor vele vész az önrendelkezés, illetve a szuverenitás is.

Bíró Norbert, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke beszédében elmondta: büszkének kell lenni a megye történelmi, kulturális és természeti értékeire, ugyanakkor bátor helytállással a jövőt kell építeni. A nyugodt építkezésnek pedig leginkább a biztonság nyújt alapot: jól vizsgáztak a somogyi rendőrök, illetve a katonák a migránsválság kezelésében, és megvédték a polgárokat, Magyarországot, valamint Európa határait. Az elnök jelezte: 2018 az építkezés és a fejlődés éve lesz Somogyban, amire méltán lehet büszke a közösség. A beszédeket követően elismeréseket adtak át a megye fejlődéséhez kiemelten hozzájáruló szakembereknek.

 

HM INTERJÚ - 2018.01.03.

 

Budapest, 2018. január 3.

 

 

Dr. Simicskó István: történelmi jelentőségű fejlesztés kezdődött a Magyar Honvédség életében

 

Történelmi jelentőségű fejlesztés kezdődött a Magyar Honvédség életében, amiben nagy lépés az idei évre tervezett 428 milliárd forintos költségvetés - mondta a Kossuth Rádiónak január 3-án, szerdán a honvédelmi miniszter.

 

Dr. Simicskó István kifejtette: az összeg 30 százalékát - a NATO által előírtak szerint - fejlesztésekre, modernizációra, csaknem 40 százalékát bér és bérjellegű kifizetésekre – az illetményfejlesztést is beleértve -, a fennmaradó mintegy 30 százalékát pedig működésre, fenntartásra fordítják.

 

A miniszter a fejlesztési célok között kiemelte a Magyar Honvédség légiszállítási képességének kialakítását. Ehhez szükség van többek között csapatszállító gépekre. Utalva a közelmúltban bejelentett két A319-es Airbust vásárlására, a miniszter ismét megerősítette: reméli, hogy a tavaszi missziós váltásoknál már ezekkel biztosítják a katonák szállítását. Hozzátette továbbá, hogy a repülőgépek vonatkozásában az egészen kicsi gyakorlógépek beszerzésétől a Gripen repülőgépek fegyverzetének fejlesztéséig terjedő fejlesztést akarnak végrehajtani.

 

Dr. Simicskó István kitért a „páncéltörő képesség” fejlesztésére is, felidézve a kormány tavaly év végén döntött vállról indítható, többcélú rakétafegyverzet beszerzéséről is.

 

A Honvédelmi Minisztérium ezen kívül több milliárd forintot költhet tüzérségi eszközökre, lőszerre és katonai radarokra. Idén kiemelt figyelmet fordítanak a laktanyák fejlesztésére is - hangsúlyozta dr. Simicskó István, aki a hódmezővásárhelyi, a tatai és a szolnoki bázisokat emelte ki. Mindemellett a kibertérben is jelen kíván lenni a Magyar Honvédség, hogy ott is erősítse Magyarország biztonságát - fejtette ki.

 

A honvédelmi miniszter felidézte továbbá, hogy január elsejével a katonák illetménye további 5 százalékkal emelkedett.

 

MIT? MIÉRT?

 

2018. január 3.

 

Hazai és nemzetközi szabályok köteleznek a honvédelmi intézkedési terv végrehajtására - közölte január 3-án az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) az MTI-vel.

 

A szaktárca közleménye szerint a NATO válságreagálási rendszere előírja, hogy a tagállamoknak minden olyan lehetőséget meg kell teremteniük, amely a lakosság felkészítését segíti egy esetleges krízishelyzet esetén. A honvédelmi törvény pedig kimondja, hogy a NATO-tagállamoknak jogszabályi kötelezettségük eleget tenni a válságreagálási rendszer követelményeinek.

 

Ezeknek megfelelően Magyarország minden állami intézménye rendelkezik honvédelmi intézkedési tervvel, amelyet az Emberi Erőforrások Minisztériuma által fenntartott intézmények többsége már elkészített, az oktatási intézményekben pedig a következő hónapokban fogják elvégezni ezt a feladatot. Ehhez az illetékes szakminisztériumok minden segítséget megadnak - írták.

 

A tudósítást a www.honvedelem.hu hírportálról vettük át.

 

MEGYEI ÉVZÁRÓ

Szeged, 2017. december 27.

 Évzáró megyei vezetőségi ülésre jöttünk össze. Eredeti tervünk az volt, hogy a Toborzó Irodában tartjuk ezt a megbeszélést, de az iroda december 15. és január első hete közötti időszakban zárva van, így a Propeller étteremben kaptunk helyet az összejövetelünkre.

 Fróman Gábor t. mk. őrnagy megyei elnök tájékoztatta a vezetőséget, hogy a megyei elnöki feladatkör teljes mértékben átadás átvételre került. Köszönetet mondott a vezetőség és a meghívott klub elnököknek a végzett éves munkáért. Tájékoztatta a vezetőséget, hogy a Toborzó Központ részére január hónapban a katonai szervezet számára feladatszabó értekezletre fog, sor kerülni. Kérte, hogy a MATASZ megyei vezetőség 2018. évi feladatait alakítsuk ki és fogalmazzuk meg azokat a kéréseket, melyet a MH közreműködésével tudunk csak megoldani, egyben kérte, hogy az elképzeléseket január 10-ig állítsák össze a megyei vezetőség tagjai, melyben tegyenek egyben javaslatokat a hogyan továbbra vonatkozóan.

 A tájékoztatót követően mindenki véleményt nyilvánított. Megfogalmazódott, hogy alapvető fontosságú feladat lenne a MATASZ szervezeti kereteinek tovább fejlesztése, továbbá az hogy egy új helyzet állt elő a MH. Központi Kiképző és Felkészítő Parancsnokság megalakulásával, így létrejött egy olyan katonai szervezet, ahol a szándékok, a célok, a lehetőségek és a feltételek megteremtése mellett valós tényleges feladatai lehetnek a Magyar Tartalékosok Szövetségének. Az Önkéntes Területvédelmi Rendszer valós, átlátható, területileg is jól érzékelhető feladatok teljesítésére jött létre, ennek a feladatnak a társadalmi háttér támogatása átlátható konkrét korrekt feladat, szükséges, jól érzékelhető és fontos a társadalmi támogatottsága. Eljött az ideje egyben annak is, hogy az elnökség fogalmazza meg azokat a tennivalókat, mellyel a MATASZ arculata pontosan definiálható és ahhoz biztosítsa az alapvető feltételeket.

 Azt is világosan kell látni, hogy egy piacgazdaságban nem várható el senkitől sem, hogy egyfelől társadalmi szervezetek, egyesületek, feltételek hiányában próbálkozzanak erejüket meghaladó feladatokat vállalni és olyan részről ahonnan joggal várható el a sokoldalú támogatás, tudomást sem akarnak venni a MATASZ-ról. Új motivációs lehetőségeket kell teremteni és a meglévőkkel bátrabban, kissé bőkezűbben kell bánni a jövőben. A szubjektív megítélést mellőzve a ténylegesen elvégzett munka legyen az értékelés alapja. A mértéktartó külföldi kapcsolatok során keletkezett jó tapasztalatokat hasznosítani kell.

 Lényegesen bővíteni kell a Területvédelmi Tartalékosokkal közös lehetőségeket, a területvédelmi tartalékosokat, sokkal szélesebb körben be kell vonni a Tartalékosok Szövetsége szervezeti munkájába. Ez óriási tartalékot jelent és jelentősen erősítheti eme komponens társadalmi háttér támogatását. El kell érni azt, hogy az erre a feladatra kijelölt katonai szervezet felelősi rendszerébe be legyen kapcsolva a Tartalékos Szövetség. Egyértelművé kell tenni és ez egyben elvárás az elnökség irányába, világos, teljesíthető konkrét feladatokat fogalmazzanak meg, biztosítsák hozzá a legalapvetőbb feltételeket és a végzett munkát reálisan értékelve ismerjék el. Számos társadalmi szervezet kötődik a honvédelem ügyéhez, de kevés olyan van, mint a MATASZ ennek ellenére a támogatottságunk rendkívül gyenge. Hol, mit hogyan kellene támogatni ezt cél-irányosan, kellene végezni. Megbeszéltük a Tartalékos Tisztképzéssel összefüggő pályázati lehetőséget, sajnos a leginkább érdekelt iskolások, egyetemisták körében ezt népszerűsíteni nem tudjuk, mert tanítási szünet van. A határidő is nagyon rövid, ezért célszerű ezt a feladatot a jövőben ismételten felvetni.

 Egészében véve a résztvevők véleményeiből tükröződött, hogy készen állunk bizonyos feladatok teljesítésére, de ezek feltételeit központilag, az ügy jelentőségével arányosan központilag kell megteremteni és folyamatosan fenntartani.

 Ezekhez a megyei elnök felhatalmazást kapott, hogy megfelelő időben és helyszíneken és fórumokon határozottan képviselje. A résztvevők vállalták, hogy az éves rendezvényterv pontosítása céljából javaslatokat készítenek a 2018. esztendő rendezvényeinek idejére, helyére az anyagi és más egyéb szükségletek megfogalmazásával. Ennek határideje 2018. január 10. Ezt követően szokásainknak megfelelően eredményekben gazdag, boldog, új évet kívántunk egymásnak. Fróman őrgy a megyei vezetőség nevében kívánt minden résztvevőnek jó egészséget, boldog, új évet és kérte az újévben is mindenki lelkes segítő támogató, önzetlen munkáját.

 

More Articles...

  1. Istvánok és Jánosok, boldog névnapot!!!
  2. BÚÉK - 2018.
  3. Hősök naptára - FEGYVERSZÜNET
  4. Pályázati felhívás
  5. Karácsonyi és új évi üdvözletek 2.
  6. Karácsonyi és új évi üdvözletek
  7. KARÁCSONY - HM 2017
  8. Advent 3. hete - 2017.
  9. Deszki Advent - 2017.
  10. Karácsonyi Halászlé - Kübekháza
  11. GARANCIA - 2017. december
  12. TARTALÉKOSOKRÓL MINDENKINEK
  13. Legyél Te is 37-es! - Toborzás
  14. ROBBANÁS
  15. Áldott Advent második vasárnapját
  16. Fegyverszünet
  17. ZRINYI 2026 - Miskolc
  18. Szeged Grand Prix 2017 - Versenykiírás
  19. MEGSZÁLLÁS
  20. Meghívó - Hegyi Endre kiállítása - Szentes
  21. Gratuláció - Fróman Gábor kinevezése
  22. Új elnök a Magyar Tartalékosok Szövetsége Csongrád Megyei Vezetőség élén
  23. Emlékeztető a tagdíjelszámolásról
  24. Küldöttgyűlés
  25. TISZTÚJÍTÁS
  26. ÜNNEPÉLYES KATONAI ESKÜ
  27. FEGYVERSZÜNETET ÉS BÉKÉT
  28. M E G H Í V Ó a 2017-es taggyűlésre
  29. Katonának lenni embert próbáló feladat
  30. Az I. világháború emberi oldalának kiállítása
  31. Jótékonysági futás Szőregen
  32. Első világháborús fotókiállítás - Meghívó 2017. november
  33. FEJLESZTÉS
  34. KÖSZÖNET Russéból
  35. SZÁZ ÉVE - 2017. november
  36. CAPORETTÓ
  37. Halottak napja - 2017.
  38. Tagdíjfizetés - EMLÉKEZTETŐ
  39. Gyújtsunk gyertyát minden katonasíron...
  40. KATONÁK
  41. Márotn napi vigasságok és libabál Tápén
  42. Október 28-29. megtörtént az óraátállítás
  43. 6 órás állóképességi futás az újszegedi ligetben
  44. 1956-OS FORRADALOM
  45. II. Haditorna Verseny
  46. KOSZORÚZÁS - 2017. Harkány, Beremend
  47. MATASZ Biztos Pillér
  48. ZRINYI 2026
  49. HADITORNA
  50. A honvédelmi miniszter köszöntő levele