Magyar Tartalékosok Szövetsége Csongrád megye

Hírek

A MENTŐSZOLGÁLAT KÉRI!

 

Mentősök azt tapasztalták, hogy a közlekedési baleseteknél a legtöbb sérültnek van mobiltelefonja. Olyan sérülteknél, akikkel nem lehet kommunikálni, a segítségükre sietők nem tudják, hogy a telefon hosszú címlistájából kit értesítsenek.

 

A mentőápolók és a mentőorvosok azt javasolták, hogy a szükség esetén értesítendő személyek adatait mindenki ugyanazon megjelölés alatt adja meg.

 

A nemzetközileg elismert megjelölés: ICE (In Case of Emergency = ‘vész esetén’). Ezalatt a név alatt annak a személynek a telefonszámát kell megadni, akit vészhelyzetben, szükség esetén a rendőrségnek, a mentőknek vagy a tűzoltóknak fel kell hívni. Ha több ilyen személyt szeretne megadni, ez a következőképp lehetséges: ICE1, ICE2, ICE3 stb. Könnyű megcsinálni, nem kerül semmibe és vész vagy baleset esetén nagy segítség lehet!

 

Az ICE ötlete egyébként egy brit mentős fejéből pattant ki. Bob Brotchie 2005. májusában találta ki és hamar elterjedt az egész világon.

 

Az ötlet mindenképpen megfontolandó, de a baj esetén értesítendő személy megadására ugyanúgy alkalmas a pénztárcába vagy a bérletbe elhelyezett kis cédula is a szükséges adatokkal.

 

CARPATHIA

1918 – 2018

Elsüllyesztették a Carpathia nevű hajót. Világháború a napilapok tükrében: 1918. július 17-től 23-ig. Sorozatunkban a száz évvel ezelőtt megjelent magyar napilapokból, a Nagy Háborúval kapcsolatos írásokból szemlézünk.

„A kora tavasszal a nyugati fronton megkezdett német offenziva körülbelül egy hónapig tartó szünet után ugylátszik megint teljes erővel megindul. A német hadvezetőség hétfőn este röviden azt jelentette, hogy német csapatok Reimstől délnyugatra benyomultak a francia állásokba. A keddi jelentés már ezeknek a sikereknek a fokozásáról tud beszámolni. A francia vezérkar azt jelenti, hogy a németek nyolcvan kilométeres vonalon támadtak, még pedig Ludendorff jelentése szerint eredményesen, mert Boehn vezérezredes hadserege hajnalban Reimstől nyugatra több kilométeres szakaszon átkelt a Marne-folyón, rohammal elfoglalta a folyó déli partjának a lejtőit. Itt a Condétól Mareuilig terjedő vonalon mintegy tizenöt kilométerre vetették vissza a franciákat hátsó vonalaikba. Reimstől keletre is nagy kiterjedésű területen folyik a harc a németek előretörésével. A röpülőgépek erőteljesen támogatták a földön duló harcokat. Az eddigi sikerekre jellemző, hogy a területnyereség mellett már több, mint 13.000 foglyot szállitottak be. A kiujult offenzivát Berlinben a legnagyobb fontosságunak tekintik és már abban reménykednek, hogy a mostani harcokkal talán döntő küzdelmek kezdődtek” – tudósít a Népszava.

Elsüllyesztették a Carpathia nevű hajót – írja a napilap. „A hajózási hivatal közli: A Cunard Line Carpathia nevü gőzösét julius 17-én az Atlanti-oceánon megtorpedózták. Az életben maradottak holnap szállnak partra. (A Carpathia 13.000 tonnás hajó, a Cunard Line tulajdona, kivándorlási hajó volt békében és Fiume—Newyork között közlekedett.) A Westower 5000 tonnás gőzöst július 11.-én az európai vizén megtorpedózták és elsüllyesztették. A hajó személyzetiből 82 embert megmentettek, tizen, köztük három tiszt, eltűntek.”2 embert megmentettek, tízen, köztük három tiszt, eltűntek.”

Legenda a hullámsírban. Száz esztendővel ezelőtt, süllyedt el egy német tengeralattjáró torpedóitól az hajó, amelyik azzal vált híressé, hogy kimentette a tengerből a világ leghíresebb hajójának a túlélőit.

Az RMS Carpathia gőzöst 1902-ben építették, s 1903-ban kezdte meg első hosszú útját Európa és az Amerikai Egyesült Államok között. Biztonságos hajónak tartották, és nem is azért vált híressé, mert bármi gond adódott volna útjai során, ám 1912-ben mégis egy katasztrófa miatt ismerte meg nevét az egész világ. Április 14-én az első útján lévő, New Yorkba tartó Titanic jéghegynek ütközött, amitől az elsüllyeszthetetlennek tartott hajó két és fél óra alatt az óceán fenekére került. Az ütközés után a Titanic segélykérő jelzést küldött a közelben lévő hajóknak, ám érdemben egyedül a Carpathia tudott reagálni.

A hajó rádiósa már nem volt szolgálatban, de valami nem hagyta nyugodni, s visszaült a helyére, hogy figyelmeztesse a Titanicot a jéghegyekre. Akkor már késő volt, de a vészjelzést véve a kapitány azonnal a mintegy 100 kilométerre lévő Titanic felé fordította hajóját. Több mint három óráig tartott az út a katasztrófa helyszínére, ahol hétszáz túlélőt tudtak a Carpathia fedélzetére segíteni. A Titanic tragédiájának leghíresebb magyar szála is a Carpathiához köthető: a túlélőket ellátó csapat vezetője, a hajóorvos ugyanis dr. Lengyel Árpád volt.

A legendássá vált tengerjáró a világháború kitörése után a brit királyi haditengerészet flottájába került. 1918. július 17-én az Atlanti-óceán végtelenjét szelte, amikor rábukkant a közelben portyázó német U-55-ös tengeralattjáró. Bár a Carpathia éppen nem szállított katonákat, s fedélzetén csak a kétszáz fős személyzet tartózkodott, a hajó hadieszköznek számított, így Werner parancsnok kiadta a tűzparancsot. Egyszerre három torpedót indítottak el az U-55-ről, s mind a három célba is talált, bár a hajóra nézve csak az utolsó okozott végzetes sérülést. Meglepő, de „mindössze” öten vesztették életüket, a Carpathian szolgáló további 210 tengerész mind csónakba tudott szállni, s hamarosan ki is mentette őket egy brit hadihajó.

A Carpathia (amely egy másik hajó elsüllyedése miatt lett híres) haláltusája hosszú ideig tartott, végül három és fél óra múlva süllyedt el. Több mint nyolcvan éven át feküdt a hullámsírban, míg végül 1999-ben, több mint száz mérföldre Írországtól egy búvárexpedíció felfedezte a roncsot.

KÖZÖSEN

Ha nem léteznének az NFIU-k, ki kellene találni őket”Nagyon gyorsan kellett létrehozni a NATO erőket integráló elemek rendszerét Európában, ám az ma már olajozottan működik, beleértve ebbe a magyar szervezetet is – mondta a honvedelem.hu-nak Manfred Hoffman altábornagy, a lengyelországi Szczecinben települő Északkeleti Többnemzeti Hadtestparancsnokság parancsnoka.

Magyarországra látogatott Manfred Hoffman altábornagy, a lengyelországi Szczecinben települő Északkeleti Többnemzeti Hadtestparancsnokság (Headquarters Multinational Corps Northeast, HQ MNC NE) parancsnoka. A látogatás részeként a tábornok találkozott dr. Böröndi Gábor vezérőrnaggyal, a Honvéd Vezérkar Főnök koordinációs helyettesével, illetve megbeszéléseket folytatott Garas László ezredessel, a Magyarországon települő NATO Erőket Integráló Elem (NFIU HUN) nemrég leköszönt, első parancsnokával, valamint utódjával, Topor István ezredessel is.

A NATO 2014-es walesi csúcstalálkozóján született meg a döntés, hogy a megváltozott és még mindig alakuló biztonsági környezet miatt összesen nyolc tagállamban nemzetközi katonai parancsnokságként működő szervezetet alakítanak ki. A hidegháború óta nem történt olyan jelentős, a közös védelmet erősítő lépés az észak-atlanti szövetség életében, mint a NFIU-k létrehozása a nyolc tagországban. E katonai szervezetek ugyanakkor nem harcoló, hanem vezetési elemként illeszkednek a szervezet rendszerébe. A Székesfehérváron települő, magyar NATO Erőket Integráló Elem 2016 nyarára érte el a kezdeti műveleti képességet, amit ősszel az aktiválás követett.

Az Északkeleti Többnemzeti Hadtestparancsnokság parancsnoki tisztségéről hamarosan leköszönő Hoffman altábornagy a honvedelem.hu kérdésére elmondta: meggyőződése, hogy a NATO helyes döntést hozott az integráló elemek létrehozásakor, amikor a szövetség Európában ismét olyan biztonsági kihívásokkal szembesült, amilyenekre már évtizedek óta nem volt példa a kontinensen. „Szükség volt ezekre a szervezetekre, amelyek képesek összpontosítani és alkalmazni a szövetség erőit, amennyiben úgy alakul” – fogalmazott Hoffman altábornagy. Mint rámutatott, az összetett és a résztvevők számára is újszerű feladatban az időhiány jelentette a legnagyobb nehézséget, ám két-három év után már jól látszik: a rendszer működik. „Olyannyira beváltak az elképzelések, hogy ha nem léteznének az NFIU-k, ki kellene találni őket” – tette hozzá.

Ami az időtényezőt illeti, a szövetség rákényszerült, hogy nagyon gyorsan hozza létre az integráló elemeket: ehhez a részes országok szoros együttműködésére volt szükség, hiszen gyakorlatilag a semmiből kellett felépíteni egy magas készenléti szintű szisztémát. „Biztosítani kellett, hogy ugyanolyan eljárás mentén, ugyanolyan tempóban, ugyanazon üzenetek mentén jöjjenek létre a rendszer elemei. Az ilyesmi katonák számára megszokott kihívás, az az időbeli nyomás azonban cseppet sem szokványos, mint ami alatt itt dolgoznunk kellett” – érzékeltette Hoffman altábornagy, és kiemelte a gördülékeny együttműködést a műveleteket felügyelő, brunssumi székhelyű NATO Szövetséges Összhaderőnemi Parancsnoksággal (Joint Force Command − JFC Brunssum). Kiemelte: végül mindent sikerült időben, a terveknek megfelelően létrehozni és működésbe léptetni. „Nem mondom, hogy a folyamat minden pillanatát élveztük, mert az idő tényleg nagyon sürgetett, ám a professzionális munkával és a végeredménnyel mindnyájan elégedettek lehetünk” – fogalmazott az altábornagy.

Hoffman tábornok a magyar NFIU-ról szólva méltatta Garas László ezredes munkáját. Mint rámutatott, maguk a parancsnokok is nehéz helyzetben találták magukat, hiszen az integráló elemek ebben a formában újdonságot jelentenek a NATO szervezetén belül. „Előzetesen igazából senki sem tudta, pontosan miként is lehet működőképes egy NFIU, és a kommunikációs csatornák kiépítésén is nagyon sokat kellett dolgozni” – mondta. Ám végül mindenki megtalálta a maga helyét és szerepét a folyamatban, a vezetők pedig – köztük Garas ezredes – nagyon gyorsan a munka élére álltak. Ennek köszönhető, hogy a rendszer ma már olajozottan működik. Hoffman altábornagy rámutatott: a következő szakaszban szeretnék elmélyíteni az együttműködést a befogadó nemzetek kormányzati és nem-kormányzati szereplőivel, hiszen a rendszerben ők is fontos szerepet játszanak. Topor István ezredest felkészült, tapasztalt szakembernek nevezte, és mint mondta, azt tanácsolta neki, hogy szintén fektessen nagy hangsúlyt a kommunikációra: mint fogalmazott, nem szabad az eddigi eredményeknek örülni, hanem meg kell vizsgálni, miben lehet még tovább fejleszteni a rendszert. Szintén elismerően szólt a magyar NFIU-n belül szolgálatot teljesítő szakemberek magas szakmai felkészültségéről és elhivatottságáról.

HADISÍRGONDOZÁS

Befejezetlen múlt!

Hadisírgondozás Magyarországon. Huszonöt éves a magyarországi hadisírgondozás újkori története, hiszen éppen negyedszázada, 1993-ban kezdte meg működését az ezzel a feladattal a rendszerváltozás után hivatalos keretek között először foglalkozó szervezet, a Honvéd Hagyományőrző Iroda.

A hadisírgondozás magyarországi újraindításának története összeforrott Erdős László ezredes nevével, aki a rendszerváltozás környékén – mint a Tolna Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnoka – kezdte el kutatni Tolna megye katonasírjait, emlékhelyeit. Az 1993-ban megalakult Honvéd Hagyományőrző Irodának is ő lett az első vezetője. A későbbiekben sokáig keresték a hadisírgondozás helyét és szerepét az államigazgatás struktúrájában, az ezzel foglalkozó szervezet számos névváltozáson és átalakuláson ment keresztül. Napjainkban a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) keretein belül működik, Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság (KEHI) néven, Horváth Lajos irányításával. Jelenlegi formájában a KEHI 2016 novemberétől tevékenykedik, 2017 tavaszán költözött át a Honvédelmi Minisztériumból a HM HIM-be. Állományát tizenhat munkatárs alkotja.

Az igazgatóság két osztályból áll, az egyik a hazai, a másik pedig a határon túli hadisírokat kezeli. A külföldi helyszínek közül az egykori első világháborús olasz front, illetve a keleti hadszíntér – ahol magyar szempontból mindkét világégés során súlyos harcok dúltak – bír kiemelt jelentőséggel.

Szerény nemzetközi tevékenységünk során, rendszeresen felkeressük az egykori hadszíntereket, emlékhelyeket, ahol megfelelő módon tisztelgünk az egykori háborúk áldozatainak emlékhelyei előtt.

– Az említett területeken rengeteg magyar katonasír, emlékmű található, Ukrajnában és Oroszországban például egyaránt nagyságrendileg négyszáz, s ebben nincsenek benne az első világháborús hadifogoly-temetők. Galíciában, a mai Lengyelország területén szintén 400 fölött van az első világháborús osztrák–magyar katonai temetők száma; ezek felújítása folyamatosan zajlik, nem egy esetben közösen a lengyelekkel. Az olaszországi első világháborús sírkertek, emlékművek állapota általában rendezettnek mondható. Ott az 1918-as dél-tiroli hadműveletetek fontos helyszínéül szolgáló Monte Grappa magaslaton szeretnénk az olasz és az osztrák zászló mellé egy magyart is elhelyeztetni; ennek engedélyeztetése folyamatban van – sorolja Horváth Lajos, akitől megtudjuk azt is, hogy Szerbiával ez ideig még nincs hadisírgondozási egyezmény, de az ottani katonasírokat is igyekeznek karbantartani, karöltve a helyi magyar közösségekkel, szervezetekkel.

A külföldi mellett a hazai hadisírok állapotának felmérése, gondozása is rengeteg feladatot ró az igazgatóságra. Az első világháború idejéből származó katonai temetők – amelyekbe leginkább a fronton szerzett sérülésükbe hazai kórházakban elhunytakat, illetve a hadifogolytáborokban meghaltakat temették – az önkormányzatok, egyházak számára kiírt pályázati programnak köszönhetően nagyrészt megújultak, akárcsak a sírkerteken belüli emlékművek. A HM HIM keretében külön szervezet, a Centenáriumi Pályázati Igazgatóság (ma már Gazdasági és Pályázati Igazgatóság) jött létre a program koordinálására; munkájukhoz a Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság nyújt szakmai támogatást, például a beérkezett pályázatok elbírálása során.

Oroszországban a „Vojennie Memoriali” nevű hadisírgondozó szervezet munkatársai
ápolják a magyar hadifogoly-emlékműveket

– A második világháborús sírok esetében már korántsem ennyire jó a helyzet, már csak abból adódóan is, mivel azokból jóval több található országszerte, mint első világháborúsból, köszönhetően annak, hogy hazánk a harcok végső fázisában, 1944–45-ben hadszíntérré vált. A magyar katonák síremlékeinek gondozására, karbantartására sokáig nem volt központi akarat, hivatalosan nem foglalkoztak ezzel a feladattal. Sok halott sírja ebből adódóan az enyészeté lett, örökre elveszett. A nyughelyek fellelését itthon és külföldön egyaránt számos tényező nehezíti, például a hiányos vagy pontatlanul vezetett nyilvántartások, de találkoztunk olyan esettel is, amikor az 1942. nyári, doni harcok során elhunytnak nyilvánított katona (akit bajtársai a véresen megtalált sapkája alapján hittek halottnak) a háború után megjelent otthon a hadifogságból, miközben a felesége már újra megházasodott. Évről évre kerülnek elő ugyanakkor földi maradványok, például építkezések alkalmával. Emellett munkatársaim folyamatosan kutatnak katonasírok után: részben történelmi dokumentumok tanulmányozásával, részben az állampolgároktól, önkormányzatoktól érkező bejelentések alapján végeznek helyszíni szemléket – jegyzi meg az igazgató, majd hozzáteszi: a Fiumei úti Nemzeti Sírkert 52-es parcellája, hivatalos nevén a Hősök temetője – melyet 2010-ben nyilvánítottak Központi Katonai Temetővé és Kegyeleti Hellyé – lesz a méltó végső nyughelye az életüket a hazáért áldozó katonáknak.

A magyar hadisírgondozó szakemberek számára a külföldi helyszínek közül
az egykori első világháborús olasz front kiemelt jelentőséggel bír

Mint az előbbiekből kiderült, még a harcok befejezése után több mint hetven évvel is kerülnek elő a második világháborúban elesettek földi maradványai. Szintén ez történt nemrég a Nemzeti Múzeum kertjében végzett munkálatok során, amikor egy vízvezetékárok ásása közben bukkantak rá a viszonylag kis méretű, 1,5×1,5 méteres tömegsírra, benne hat katona földi maradványaival; köröttük német és szovjet gyártmányú lőszerek is hevertek.

– Ilyenkor általában a rendőrség kap értesítést, a maradványokat megvizsgálva az ő helyszínelőik állapítják meg, hogy bűntény áldozatának vagy háborús elesettnek a csontjai bukkantak-e a felszínre. Az utóbbi esetben szinte kivétel nélkül kerülnek elő lőszerek, kézigránátok is, így a honvédség tűzszerész járőreit szintén riasztják. Minket legtöbbször ők értesítenek. Hadisírokkal foglalkozó szakembereink végzik el aztán a sír feltárását, a maradványokat exhuma koporsókba teszik, amelyeket egy temetőben tárolunk egészen a temetés megszervezéséig, illetve az azonosítás befejezéséig – vázolja fel a folyamatot Horváth Lajos.

Az I. Magyar Központi Katonai Temető az oroszországi Boldirevka település közelében

Maga az azonosítás több lépcsőből áll: első körben azt igyekeznek megállapítani, hogy a katona melyik haderőhöz tartozott. Ebben számos apróság adhat támpontot, például az egyenruha foszlányai, gombjai vagy a derékszíj csatja, esetleg a személyes tárgyak. Ugyancsak segíthet az azonosításban, illetve a történtek rekonstruálásában a Hadtörténelmi Levéltár és Irattár által őrzött korabeli dokumentumok (például hadijelentések, hadszíntéri naplók) áttekintése. A csontok mellett talált fegyverek, lőszerek azonban gyakran tévútra vihetik a szakembereket.

– A budapesti harcok során nem volt ritka, hogy a katonák nem a hadseregükben rendszeresített lőfegyvert használták, hanem ami épp a kezük ügyébe került, vagy amelyik működésében jobban megbíztak. Tehát a katona hovatartozását illetően nem mindig perdöntő az, ha a csontok mellett mondjuk orosz vagy német kézigránát, netalán PPS vagy MP 40-es géppisztoly van – indokol az igazgató.

A személyes tárgyak segíthetik az azonosítást

Következő lépésként megkísérlik név szerint azonosítani a katonát; e folyamatot jelentősen megkönnyíti, ha a maradványokkal együtt megtalálják az elesett személyi azonosítóját, köznapi nevén a dögcéduláját. Sajnos azonban az ilyen, a hadisírgondozó szakemberek számára ideális esetből van kevesebb.

Ha a háborús elesettről beigazolódik, hogy külföldi, s az érintett országgal hazánk korábban kötött hadisírgondozó megállapodást, akkor az abban foglaltak szerint járnak el a magyar szakemberek. Más esetben az adott állam katonai attaséját vagy a nagykövetség hadisírgondozási felelősét értesítik.

A katona hovatartozásának megállapítása szempontjából szintén fontos bizonyítékok
az egyenruha maradványai

– Az érintett féllel megállapodunk a temetés helyét, idejét, illetve a költségek megoszlását illetően. A hazánk területén megtalált külföldi katona földi maradványait általában itt temetik el, az amerikaiak azonban az exhumálás után hazaszállítják halottaikat – hangsúlyozza Horváth Lajos, majd elmondja azt is, hogy a magyar katonákat például a budaörsi német temető területén kialakított magyar parcellában helyezik örök nyugalomra addig, amíg a Fiumei úti Nemzeti Sírkert 52-es parcellája megkezdheti rendeltetésszerű működését. Fontos mozzanat, hogy a halott név szerinti azonosítása esetén a lehetőségek szerint megpróbálják felkutatni és értesíteni a hozzátartozókat. Ezzel összefüggésben egy közel 10 éve történt esetet elevenít fel az igazgató, amikor német hadisírgondozók találtak rá egy magyar katona földi maradványaira. A csontok mellett személyes tárgyak hevertek, így egy jegygyűrű is, amelyet Magyarországra küldtek, majd azt a hazai szakemberek egy ünnepség keretében adták át az időközben felkutatott rokonnak.

A tudósítás a www.honvedelem.hu hírportálról vettük át.

 

Területi, települési klubjaink egyik feladata lehet, a háborúkban, a Hazánkért életüket áldozott katonák emlékeinek felderítése, feldolgozása, és emlékük megőrzése. Ez egyfelől állami feladat, de jól illeszthető a helyi társadalmi feladatvállalások sorába, és ezen a területem jó, gyümölcsöző kapcsolat van a helyi toborzó és érdekvédelmi központ munkatársai között!

Exhumálási munkálatok Budán, 2015-ben. A hadisírgondozókat általában a tűzszerész járőr értesíti arról, hogy háborúban elesett katonák maradványaira bukkantak

A HM HIM munkatársai a közel-múltban is részesei lehettek egy hasonló eseménynek. Ennek előzményeként 2017-ben, az oroszországi Kirov városának térségében végrehajtott második világháborús tömegsír régészeti feltárása során tizennégy magyar 1936M és egy 1939M azonossági jegytok látott napvilágot. Múzeumi megtisztításukat követően hét személyt sikerült név szerint azonosítani, közülük egynek a leszármazottját meg is találták, s ünnepélyes keretek között nyújtották át számára a katona veszteségi kartonjának hitelesített másolatát.

Hagyományőrző pályázat

 

Hagyományőrző pályázatot és vetélkedőt hirdetnek A Honvéd Hagyományőrző Egyesület és a HOHE Fejér megyei Szervezete „170 éves a Magyar Honvédség” címmel hadtörténeti témájú pályázatot és vetélkedőt hirdet Fejér megye és Székesfehérvár katonai, hadtörténeti és honvédelmi hagyományokat ápoló civil szervezetei részére.

 

A pályázat és a vetélkedő - amit a Magyar Honvédség, Székesfehérvár Megyei Jogú Város és az MH Összhaderőnemi Parancsnokság is támogat - célja, hogy a megye és a város katonai és honvédelmi hagyományokat ápoló civil szervezeti bemutathassák ismereteiket a 170 éves Magyar Honvédségről.

 

A vetélkedő első részében pályázók a magyar hadtörténelem e korszaka közül választott egy ismert katonahőséhez, kiemelkedő eseményéhez vagy helyszínéhez kapcsolódó pályamunkával méltó módon bizonyíthatják, hogy nem merültek feledésbe a Magyar Honvédség 170 éves történelmének e dicső időszakai. A második részében, nyilvános vetélkedő keretében adhatnak számot az 1848-tól a második világháború végéig tartó időszak hadtörténéseinek ismeretéről.

 

További részletek (kiírás) a csatolt dokumentumban. www.honvedelem.hu

 

KATONAI ZARÁNDOKLAT 2018.

 

Már lehet jelentkezni a Nemzeti Katonai Zarándoklatra. A HM Katolikus Tábori Püspökség idén is megrendezi a Nemzeti Katonai Zarándoklatot, valamint az ehhez kapcsolódó családi napot szeptember 22-én, a budapest-márairemetei kegytemplomban. A rendezvényre már lehet jelentkezni.

 

A Nemzeti Katonai Zarándoklatra a a Magyar Honvédségben szolgálatot teljesítő katonákat, kormánytisztviselőket, közalkalmazottakat, valamint a nyugállományú katonákat és családtagjaikat várják a szervezők. Az eddigi évek hagyományait követve ebben az évben is lehetőség van egy gyalogmeneten való részvételre a zarándoklat reggelén. A 8 kilométeres gyalogmenet vezetője Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész.

 

További részletek a HM Katolikus Tábori Püspökség honlapján.

 

IRON CAT 2018

Mohács, 2018. július 20.

Megkezdődött a magyar-szerb hadihajós gyakorlat. A mohácsi vízi határátkelőhelyen tartották az Iron Cat 2018 hivatalos megnyitóját július 15-én, vasárnap. A gyakorlaton részt vevő magyar és szerb katonákat, valamint a magyar rendvédelmi szervek képviselőit Szilágyi Zsolt alezredes, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnoka köszöntötte.

Szilágyi Zsolt alezredes kérdésünkre válaszolva kiemelte: az évente változó, hazai és szerbiai helyszíneken zajló tapasztalatcsere és együttműködés egyre sikeresebb, de minden évben újabb feladatokkal bővítik a kiképzési repertoárt. „Ebben az évben a búvárképességet emeltük be a végrehajtandó feladatok sorába. A közös búvárcsoport feladata az lesz, hogy egy elképzelt szituáció során a folyómederben felkutassa, illetve kiemelje a hajóforgalmat veszélyeztető robbanótesteket, miközben a folyón egyéb incidensek is zajlanak.”

A hadihajós katonák emellett folyamrendészeti, határőrizeti és határ-ellenőrzési feladatokat, a járőrtevékenységet, az ellenséges szándékú úszóegységek feltartóztatását, elfoglalását, a kiemelt személyek és szállítmányok kísérését, biztosítását, a folyamzárást illetve légi és vízi célok leküzdését gyakorolják majd.

A megnyitót követően a magyar és szerb hadihajók kötelékben tették meg a határtól a tassi Turbina-öbölig terjedő Duna-szakaszt, amelynek során különböző riadógyakorlatokat hajtottak végre.

Mozgalmasan telt az Iron Cat 2018 elnevezésű magyar-szerb hadihajós gyakorlat második napja a Duna Ercsi és Adony közötti 10 kilométeres szakaszán, július 16-án, hétfőn. Komplex feladatokat hajtottak végre.

A hadihajók kora reggel kezdték meg útjukat a tassi Turbina-öbölből az újpesti MH Hadikikötőbe, miközben folyamrendészeti, határőrizeti és határ-ellenőrzési feladatokat, járőrtevékenységet, ellenséges szándékú úszóegységek feltartóztatását, elfoglalását, védett személyek és szállítmányok kísérését, biztosítását, folyamzárást illetve légi és vízi célok leküzdését gyakorolták.

A két ország fegyveres erőinek megállapodása értelmében az alakulatok évente megrendezik az Iron Cat gyakorlatot, az egyik esztendőben Magyarországon, majd azt követően Szerbiában cserélik ki tapasztalataikat és fejlesztik közös együttműködésüket a harcászati feladatok begyakorlása során. Mindemellett évről-évre új képességeket emelnek be a kiképzési foglalkozások közé.

„A 2011-ben kezdődött Iron Cat gyakorlatsorozat egy folyamatosan mélyülő együttműködést mutat” – mondta el kérdésünkre válaszolva Szilágyi Zsolt alezredes, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnoka. Hozzátette: mivel a változó világ újfajta kihívásokat hoz magával, a gyakorlaton előforduló feladatokat és a kiképzési rendszert is ennek megfelelően kell igazítani. „Magyarország biztonsága érdekében folyamatosan választ kell adnunk a kihívásokra, ehhez pedig együtt kell működnünk más országok hadihajós egységeivel” – emelte ki a parancsnok.

Bagi Szilárd alezredes, az alakulat hadihajós parancsnokhelyettese, a gyakorlat vezetője elmondta: nagyon sokat javult a kommunikáció a két nemzet katonái között, így a feladatok végrehajtása során alkalmazott formációkat gond nélkül, pontosan és gyorsan végrehajtották.

A következő napokban - új elemként – kiemelt szerep jut a magyar és szerb búvárcsoportoknak, amelyek robbanótestek felderítését és kiemelését végzik, természetesen nehezített körülmények között.

A látványos folyami felvonulást, a hadihajók különféle feladatok végrehajtásához történő szétbontakozását megtekintette: Dr. Palotai Jenő ny. ezredes és Fróman Gábor t. mk. őrnagy a MATASZ Csongrád megyei tiszteletbeli elnöke illetve az elnöke is.