Magyar Tartalékosok Szövetsége Csongrád megye

Hírek

ERŐSEBB HADSEREG

Budapest, október 25.

A fejlesztések végére egy nagyobb és erősebb hadserege lesz Magyarországnak. A Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program részleteiről tartott előadást Szabó István, a Honvédelmi Minisztérium honvédelmi államtitkára október 25-én, csütörtökön négy helyőrségi tiszti kaszinó találkozóján a fővárosban.

Az államtitkár a Honvéd Kulturális Központ – Stefánia Palotában tartott rendezvényen elmondta: az európai biztonsági helyzet jelenleg stabilnak mondható, ugyanakkor keletről és délről is érkeznek fenyegetések, amelyek kockázatnak tekinthetők. A kihívások között előkelő helyen szerepel a délről érkező illegális migráció és a terrorizmus, de ezeket a NATO óvatosan kezeli, hiszen vezetői úgy vélekednek, hogy a problémák inkább rendészeti beavatkozást kívánnak, mint katonait. A magyar biztonsági helyzetre az elsődleges fenyegetést a terrorizmus, a cyberhadviselés, az illegális migráció, a nyugat-balkáni helyzet és a közel-keleti válságok jelentik.

A Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programot a fent említett fenyegetések figyelembevételével alakították ki, s erre – a kormány elkötelezett támogatásának köszönhetően – a forrásokat is biztosították. Magyarország vállalta például, hogy 2024-ig a GDP 2 százalékára növeli a védelmi kiadásait, aminek 20 százalékát költik el fejlesztésekre. A program elsődleges célja, hogy egy valóban XXI. századi haderő jöjjön létre, s ezért nincs olyan területe a honvédségnek, amely ne lenne érintett a fejlesztésekben.

A korszerű eszközök beszerzése és különböző fejlesztések mellett bővítik a honvédség létszámát, amelyet 20 ezer főnyi önkéntes területvédelmi tartalékos haderő egészít majd ki – mutatott rá. A komplex fejlesztés része a hazai hadiipar kialakítása, amely hozzájárul a magyar gazdaság bővüléséhez.

Az államtitkár az előadását a magyar helyőrségi tiszti kaszinók tagjai előtt tartotta; Magyarországon négy ilyen szervezet van: a fővárosi, a szolnoki, a székesfehérvári és a veszprémi tiszti kaszinó.

SZEGED FORRADALMI NAPOK 1956.

1. ELŐZMÉNYEK

Rajk Lászlónak és társainak október 6-i újratemetése után felgyorsultak a politikai folyamatok. Október 10-e után Alaksza Helmut másodéves joghallgató egy levelet kapott, és ehhez egy röplapot is csatoltak. A „Magyar diákok” kezdetű és október 10-ére keltezhető felhívás beszámolt a budapesti egyetemisták október 6-i tüntetéséről, és új elképzeléseket fogalmazott meg az orosz nyelv fakultatívvá tételéről, valamint más oktatási reformokról. A röplap október 22-re egységesen sztrájkra szólított fel az orosz nyelv fakultatívvá tételéért. A levelet Alaksza Helmut a barátjának, Lejtényi András joghallgatónak is odaadta. A joghallgatók másolatokat készítettek róla, és „szegedi joghallgatók” aláírással egészítették ki. Eközben vetődött fel, hogy más, egyetemi hallgatókat érdeklő kérdéseket is írásba kellene foglalni, valamint követelni a szociális helyzetüket javító intézkedések meghozatalát. A DISZ elutasító álláspontját ismerve azonban úgy gondolták, hogy a szegedi egyetemi hallgatókból létre kell hozni egy érdekvédelmi szervezetet. A szervezést október 14-én kezdték el. Megegyeztek abban, hogy a szervezet független legyen a DISZ-től, és a „Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége” (MEFSZ vagy MEFESZ) nevet viselje (a másik felmerült elnevezés a József Attila Szövetség volt). Szervezkedésük tényét még aznap közölték Sipos Istvánnal, a Természettudományi Kar egyik DISZ-titkárával, aki helytelenítette elképzeléseiket.

A hallgatók október 15-én felkeresték Baróti Dezső egyetemi rektort, aki nem foglalt állást. Az eseményeket azonban már nem lehetett megállítani. 16-án este diákgyűlésre hívták össze az egyetemistákat. Óvatosan jártak el, egyeztetést kezdeményeztek a DISZ városi vezetőivel, de azok elutasították az új, független szervezet létrehozását.228 A diákgyűlésen deklarálták az új szervezet megalakulását, elfogadták az ideiglenes jellegű szervezeti és  működési szabályzatot. Farkas László bölcsészhallgató elszavalta „Nagy út előtt” című versét, és politikai követelések is elhangzottak. A szervezet megalakításáról egy felhívást készítettek, amelyet eljuttattak az ország összes egyeteméhez és főiskolájához. Ebben felszólították a felsőoktatásban tanuló hallgatókat, hogy csatlakozzanak mozgalmukhoz, és kezdjék meg saját MEFESZ szervezetük megalakítását. Október 17-én a karokon megalakultak a kari szervezetek. A jogi kari gyűlésen megjelent Kónya Albert oktatásügyi miniszter, aki ígéretet tett az összes egyetemi reformmal kapcsolatos követelés megvizsgálására, valamint a panaszok orvoslására. Október 18-án a főiskolán is megalakult a szervezet.

Az új egyetemi diákszervezet vezetői megpróbálták legálissá tenni mozgalmukat. Október 18-án Tóth Imre joghallgató, Hegyi Róbert orvostanhallgató és Szabó Pál TTK-ás hallgató Budapestre utazott a belügyminiszteri engedély megszerzése érdekében. Részt vettek a József Attila Kör alakuló ülésén, ahol beszámoltak az új diákszövetség szervezéséről.

A MEFESZ alakuló nagygyűlése, 1956. okt. 20. Lejtényi András joghallgató felolvassa a MEFESZ alapszabály tervezett szövegét, mellette Kiss Tamás joghallgató, Perbíró József jogász professzor, Vörös József orvostanhallgató, ..., Áts Vilmos (szemüveggel) főiskolai hallgató

A szervezet programalkotó nagygyűlését október 20-án rendezték az Auditorium Maximumban. A rektor javaslatára a hallgatók felkérték Perbíró Józsefet, a jogi kar megbízott dékánját a gyűlés levezetésére. A gyűlésen először Lejtényi András ismertette a szövetség szervezeti és működési szabályzatát, majd Kiss Tamás ismertette a diákszövetség politikai programját. A tervezet tíz érdekvédelmi és hét politikai követelést tartalmazott.A gyű-lésen megegyeztek, hogy küldöttségeket menesztenek az ország felsőoktatási intézményeibe, hogy tájékoztassák az ottani hallgatókat a MEFESZ céljairól, feladatairól, szervezetéről és politikai programjáról. A vezetők elutazására október 21 és 23-a között került sor. A szövetség legfontosabb aktivistáinak távozása miatt a szegedi ifjúsági mozgalom fejlődése megakadt. Ezt követően a MEFESZ szervezésben más, főleg budapesti egyetemek fiatalsága lett aktív.

A másik jelentős társadalmi csoport, a munkásság is mozgásba lendült a forradalmat közvetlenül megelőző időszakban. A munkásság elégedetlenségét érzékelve a városi pártbizottság október 22-én utasította a gyárak, gazdasági szervezetek vezetőit, hogy éjjel-nappal tartózkodjanak az üzemek területén a rend megőrzése céljából. Megbízottakat is küldtek az üzemekbe, akik a vállalatoknál tapasztaltakról jelentést tettek az államvédelmi szerveknek.

2. A FORRADALOM KEZDETE ÉS ESEMÉNYEI

1956. október 23. után a régió egyik forradalmi bázisa Szeged lett, amelynek politikai folyamataira három hatalmi tényező hatott. Az első a magyar kormány és országos pártvezetés, amely rendeleteivel befolyásolta a város lehetőségeit és mozgásterét. A második a szovjet haderő tevékenysége. Október 24-én éjjel a Nagylak–Makó–Szeged–Kiskunfélegyháza útvonalon szovjet páncélos haderő vonult Budapestre. Az átvonuláskor nem történtek összecsapások (még késő éjszaka volt). Ezt a felvonulási útvonalat a szovjet haderő később is biztosította, október 26-án több páncélos megszállta a szegedi Tisza-hidat és annak környékét. A harmadik tényező a városban állomásozó katonai csapatok, amelyek nagy része a harmadik hadtest állományába tartozott. A hadtestnek Gyurkó Lajos vezérőrnagy volt a parancsnoka, aki a forradalmi erők elleni kegyetlen fellépéseivel tűnt ki. Az országhatár közelsége és külpolitikai okok miatt a honvédségnek a határsávban azonban nem volt célszerű komolyabb műveleteket (pl. légierő bevetése) folytatnia.

Október 23-án délelőtt az egyetem V. éves hallgatói alapítottak diákszervezetet és a DISZ megalakította az ifjúsági lakásügyi tanácsot, amibe az üzemek képviselőit is bevonták. Ezzel kapcsolatosan egy küldöttséget állítottak össze, amely megjelent az éppen ülésező városi tanács vb ülésen (ez korábban nem volt jellemző a tanácsstruktúrára), és ott a lakáshelyzet megoldására vonatkozó követeléseket terjesztettek elő. A késő délutáni órákban több ezer egyetemista a Dóm téren gyülekezett, forradalmi dalokat énekelt, majd a Széchenyi térre vonult, onnan pedig a Klauzál téri Kossuth-szoborhoz, ahol elénekelték a Himnuszt. Rövidesen továbbvonultak a színházhoz. A felvonulók közül az első felvonás után többen bementek az épületbe, és hívták a közönséget tüntetni. Néhány színész kiment az erkélyre, és Bicskey Károly színházi jelmezben elszavalta a Nemzeti dalt. Ezután a szegedi gyári övezetek felé vette az irányt az emberáradat. A kenderfonógyárhoz, a ruhagyárhoz, a konzervgyárhoz vonult, majd munkásokkal kiegészülve visszatért a színházhoz. A színház épületét arra az időre már fellobogózták, és kiállítottak egy színházi kellékműhelyben készült Kossuth-címert is, amelynek látványára a tömeg spontán ünneplésbe kezdett. Bicskey Károly ismét elszavalta a Petőfi-verset. Ezután a tömeg a színészek vezetésével tovább folytatta a felvonulást a Klauzál térre, ahol ezúttal Kaló Flórián szavalta el a Nemzeti dalt, majd Bicskey Károly következett a Szózattal. A tüntetés ezen a napon egészen éjfélig eltartott, majd békésen feloszlott.

A hatalom október 23-án nem tudott beavatkozni az eseményekbe, október 24-én azonban megváltozott a helyzet. Az országosan kihirdetett statárium alapján a szegedi államhatalmi szervek megtették az általuk szükségesnek tartott intézkedéseket. Elsősorban a helyi rendészeti erőket erősítették meg. A tűzoltóságot is tömegoszlató feladatokkal bízták meg, tisztjeiket géppisztolyokkal és pisztolyokkal szerelték fel. Október 23-án éjjel a pártvezetés elhatározta, hogy a megbízható pártagokat felfegyverzik, és ehhez Gyurkó vezérőrnagy parancsára 120 géppisztolyt és több láda lőszert kaptak Kiskunfélegyházáról. A tüntetések erőszakos leverésének szándékáról a szegedi pártvezetés október 24-én kora délelőtt értesítette az üzemeket és az intézményeket, ami ellen az egyetemek és a színház képviselői is tiltakoztak. A délutáni órákban 3 és 4 óra között újabb tüntetést tartottak az egyetemisták a városi pártbizottság előtt, amely 5 óra tájban feloszlott. Öt órától kijárási tilalmat léptettek életbe, ennek ellenére este több helyen gyülekeztek a forradalmi erők, ezeket a csoportosulásokat a hatalom részben erőszakosan szétoszlatta. A legnagyobb veszély a kendergyár környékén alakult ki az este folyamán, mert a tüntetés környezetében két fontos objektum állt, a Petőfi laktanya és a Csillagbörtön. Ezt a tüntetést a karhatalom, valamint a tűzoltóság vízágyúival és figyelmeztető lövésekkel oszlatta szét. Sebesülés nem történt. A város többi pontján nem került sor fegyverhasználatra. Megtorlásul a karhatalom a Jancsó és a Juhász Gyula kollégiumokban házkutatásokat tartott, és több diákot bántalmazott. Az ott tartózkodó és az atrocitások ellen szót emelő Perbíró József professzort is többször megütötték.

16. Sztálinfejes Kossuth-címer, 1956.

17. Nagygyűlés a Klauzál téren, 1956. okt. 25. A tömeg a Kossuth-szobor előtt nagy lelkesedéssel hallgatta Bicskey Károly színművész szavalatát

18. Ideiglenes párttagsági igazolvány, 1956/57.

25-én folytatódtak a tüntetések. E nap délutánján eltávolították a kommunista hatalom jelképeit a középületekről. Megindult a forradalom intézményesedése. Este 8 órakor a Délmagyarország napilap épülete előtt rendeztek tüntetést. Néhányan: értelmiségiek, újságírók és tanárok a szerkesztőségben tartózkodva egy forradalmi szervezet megalakítását határozták el, és létrehozták az Ideiglenes Forradalmi Bizottságot, amely ekkor még sem programmal, sem hatalommal nem rendelkezett. Ez a 11 tagú Forradalmi Bizottság az éjjel tárgyalásokba kezdett a városi pártvezetés képviselőjével, Ábrahám Antallal, azonban ez csak részeredményekkel járt. Megállapodtak abban, hogy a vállalatoknál és intézményeknél munkástanácsokat hoznak létre, és ezek a munkástanácsok küldötteket választanak, amelyekből létrejöhet az új forradalmi szerv, „Szeged Város Forradalmi Bizottmánya”. Ezt a megállapodást felolvasták a tanácsháza előtt várakozó tömegnek.

43. Középiskolások az egyetem épületéről leszedett vörös csillagot a hídról a Tiszába dobják, 1956. okt. 25.

Mivel a meghozott intézkedések nem vezettek eredményre, október 25-én a késő délutáni órákban, a városban katonai közigazgatást vezettek be a párt- és államvédelmi szervek tagjaiból, ennek parancsnoka Halász Gyula főhadnagy lett. A testület közösen hozta meg döntéseit, amelyeket a katonai közigazgatás parancsnoka köteles volt végrehajtani. A katonai parancsnokság megalkotta legfontosabb rendeleteit: megtiltotta a három főnél nagyobb csoportosulásokat, közölte a lakossággal, hogy az ennél több főből álló csoportokra a fegyveres erő válogatás nélkül tüzel. Általános szesztilalmat, és délután 5 órától reggel 6 óráig tartó kijárási tilalmat léptettek életbe. Szinte minden üzembe, intézménybe összekötőket neveztek ki, akik a katonai közigazgatás utasításait közvetítették, és megkísérelték rávenni az adott gazdálkodó szervezetek vezetőit, hogy munkásaikat alkalmazottaikat tartsák benn az üzemekben, ne engedjék őket az utcára. A városban állomásozó katonai erőt tovább erősítették, a kiskunmajsai 31. lövészezred 1. zászlóalja — a második zászlóalj már október 24-én Szegedre lett vezényelve —, október 26-án reggel meg is érkezett.

44. Kaló Flórián szaval a Klauzál téren, 1956. okt. 25.

Másnap a város lakosságát reggel a katonai megszállás képe fogadta. Járőrök szállták meg a Széchenyi teret és a középületeket. Délelőtt 10 óra után az üzemekből felvonuló és a Széchenyi térre bevonulni kívánó sokaságot a felsorakozott karhatalmi erők figyelmeztető lövéssel kísérelték meg megállítani, és egy gellert kapott lövedéktől Schwarz Lajos 17 éves ifjúmunkás halálos sebet kapott, tizenhatan pedig különféle sérüléseket szenvedtek. A brutális akció óriási felháborodást keltett a városban, szinte minden üzemben sztrájkok kezdődtek. A tüntetések, ha kisebb mértékben is, folytatódtak a kb. fél tizenkettőkor feloszlott nagy megmozdulás után, azonban a karhatalom szétverte a csoportokat.

A tüntetés miatt bekövetkezett felháborodás október 27-én a város politikai helyzetét gyökeresen megváltoztatta. A hatalom engedményekre kényszerült, amelynek eredményeként a forradalmi erők fokozatosan átvették a város irányítását. Ez a hatalomváltás sajátos módon ment végbe, 2-3 napon át kettős hatalom alakult ki. Léteztek még a régi rendszer irányító szervezetei, de már szerveződtek a forradalmi erők hatalmi intézményei, ami miatt valójában egyik sem tudott hatékonyan tevékenykedni. A hatalomátadás mechanizmusa még annyiban sajátos, hogy nem közvetlenül a párt és állami szervek, hanem a katonai közigazgatás vezetői tárgyaltak a forradalom erőivel, és így jött létre közöttük a kompromisszum. Ez az eljárási rend aztán alapvetően meghatározta a forradalom további menetét.

Október 27-én a katonai közigazgatás irányítói között megosztottság keletkezett. A kommunista pártvezetésen belüli ellentétek kiéleződtek, és a  katonai közigazgatás munkáját csak mintegy 20-25 fő merte támogatni a kommunisták közül. Sokkal súlyosabb gondot jelentett hogy a Szegedre vezényelt honvédek közül mintegy 30-40 elégedetlenkedő katonát kellett visszavezényelni eredeti körletébe.238 Ennek hatására Halász főhadnagy a déli órákban egy gyűlés összehívásába egyezett bele, ahol a város üzemeinek és intézményeinek 2-2 főnyi delegáltjai előadhatták kívánságaikat és követeléseiket. A feszült hangulat miatt a katonai közigazgatás parancsnoka hajlandóságot mutatott a tárgyalásra, kérte azonban, hogy a gyűlés válasszon egy kisebb taglétszámú testületet, amely a kapcsolatot tartja vele. A gyűlés részt-vevői ezután választottak egy elnökséget, amely az Ideiglenes Városi Munkástanács nevet vette fel. Az elnökség kb. 12-13 tagból állt Perbíró Józsefnek, a Szegedi Tudományegyetem jogi kari megbízott dékénjának elnöklete alatt.239 A Halász főhadnaggyal folytatott tárgyalásokon szorgalmazták a Szegeden átvonuló szovjet alakulatok mozgásának a leállítását, és fellépésük eredményeképpen a szovjet csapatmozgás megszűnt a városban. Ekkor valójában még nem történt meg a tényleges hatalomátvétel, az Ideiglenes Munkástanács október 28-án, vasárnap lévén, nem fejtett ki érdemleges munkát. A katonai közigazgatás október 27-28-i tevékenységét a kettősség jellemezte, a város környéki községekben az alárendelt alakulatai éppen ekkor léptek fel igen kegyetlenül (Mórahalom október 27., Ásotthalom október 28,, Kistelek október 28.), Szegeden pedig még ezekben a napokban is oszlattak fel kisebb csoportokat.240 Október 28-án azonban két olyan esemény történt, amely alapvetően megváltoztatta az erőviszonyokat. Egyrészt a katonai közigazgatás jelentős erőket vesztett, az államvédelmi alkalmazottak október 28-án előre felvették három hónapnyi fizetésüket, és eltávoztak a körleteikből.241 Ezen a napon a Botond Gábor őrnagy által vezetett katonákat is Budapestre vezényelték. A fentiek miatt a katonai közigazgatási parancsnokságnak nem maradt valódi támasza a hatalom megtartására. Október 29-én tagjai egy részének távozásával a szervezet döntésképtelen lett, ezen a napon gyakorlatilag már nem funkcionált. Az Ideiglenes Városi Munkástanács átalakult a délelőtt folyamán Szeged Város Néptanácsává, és az átalakulást követően békés úton, egy tárgyalási megegyezéssel átvette a hatalmat a katonai közigazgatástól.

3. AZ ÚJ HATALMI SZERVEK ÉS TEVÉKENYSÉGÜK

A forradalom szegedi irányító testülete struktúráját tekintve minden más környékbeli forradalmi szervtől eltért. Szeged Város Néptanácsán, majd október 31-től a Szegedi Forradalmi Nemzeti Bizottságon belül egy szűkebb elnökség létezett, és ennek a szűkebb csoportnak majdnem minden tagja operatív feladatokat látott el, mégpedig úgy, hogy a közigazgatás egyes területeit ellenőrizte és irányította. Perbíró József elnök, Joszt István, valamint Királyházi Sándor elnökhelyettesek általános ellenőrzési jogokat gyakoroltak. Kováts József röszkei gépállomási főkönyvelő felügyelte a mezőgazdasági és pénzügyi osztályt és a rendészeti ügyeket, Szegedi István AKÖV-küldött az ipari osztályt, Áts Vilmos egyetemi hallgató, MEFESZ küldött az oktatási és népművelési osztályokat, Takács Ferenc, a Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat képviselője a kereskedelmi osztályt, Tóth Ágoston, a Szegedi Építőipari Vállalat jogásza és Lukács Andrásné kendergyári küldött a város- és községgazdálkodási osztályt felügyelte. A forradalmi szervezet a feladatok szétosztásánál figyelembe vette tagjainak szakképzettségét, munkakörét és kapcsolatait.

A Szegedi Forradalmi Nemzeti Bizottság az újfajta és különleges feladatok ellátására egy referatúra-tanácsadói rendszert hívott életre. Mivel a forradalmi szerv katonai kérdésekkel is foglalkozott, ezért Arday Lajost, egykori katonatisztet katonai szakértőnek nevezték ki, aki az AKÖV munkástanácsának küldötte volt a bizottságban. Az írott sajtó felügyeletét Fábián Ferencre, elnökségi tag újságíróra bízták. A Délmagyarország c. napilap élére, amelyet a hatalomátvételkor Szeged Népe címmel indítottak újra, október 29-én egy héttagú ideiglenes szerkesztőséget választottak. A bizottság november 2-tól önálló rádióadó, az ún. Széchenyi rádió adásait indította el. Ezt elősegítette, hogy a forradalom kezébe kerültek az ÁVH kommunikációs berendezései a kiskundorozsmai zavaróállomásról, és az öthalmi laktanyából, valamint a szegedi vasút-igazgatóság is tudott segíteni rádiós berendezésekkel. A Széchenyi rádió felügyeletével és irányításával a Szegedi Forradalmi Nemzeti Bizottság Horváth Jenőt, az elnökség titkárát bízta meg, aki a Szegedi Nemzeti Színház főrendezőjeként és küldötteként a rádiónál szegedi színészekkel együtt szerkesztette az adásokat. A bérpolitikai és termelési kérdések koordinálását Futó István elnökségi tag, a Pick-szalámigyár küldötte végezte. Különleges feladatot kapott Földesi Tibor elnökségi tag, akit a szövetkezeti kisiparosok jelöltek a Szegedi Vas- és Fémipari KTSZ villany-szerelő részlegéből. Képzettsége nem tette lehetővé, hogy irányítási-felügyeleti funkciókat bízzanak rá, ezért a forradalmi bizottságon belül Perbíró professzor alárendeltségében egyedi ügyeket intézett. Így ő koordinálta az ÁVH intézményeinek (öthalmi laktanya) felszámolását. Tevékenysége közben lefoglalta az ÁVH gazdasági jellegű iratait, bankszámla kivonatait, stb., és azok tartalmáról, valamint tapasztalatairól beszámolt az elnökségnek. A forradalmi nemzeti bizottságon belül az elnökségtől függetlenül október {149} 29-én egy ún. sztrájkbizottság alakult. A kb. 15 tagú testület elnöke Bálint Ferenc, a Szegedi Sütőipari Vállalat küldötte lett. Napirendre vették a munkafelvételek részleteit, és határozatuk szerint csak a közszolgáltatást végző üzemek és intézmények mentesülhettek a sztrájkok alól.

A rend biztosítása céljából alakult meg a nemzetőrség, amelyet még a hatalomátvétel előtt, október 27-én este elkezdtek szervezni, ámbár érdemi tevékenységet csak a hatalom átvétele után fejtett ki. Létrehozását maga a katonai közigazgatás parancsnoka, Halász Gyula főhadnagy vetette fel. A rendvédelmi egység szervezésére Palotás József, a néphadsereg egykori tisztje kapott megbízást, aki a MÁV Fűtőház képviselőjeként vett részt az alakuló városi forradalmi szervekben. A nemzetőrség független volt más rendvédelmi alakulatoktól, de együttműködött velük. Palotás József munkáját Szeged Város Néptanácsa azzal ismerte el, hogy október 29-én őt választotta meg a csapat parancsnokának. Október 30-án a nemzetőrség vezetésében változás történt. A főparancsnoki teendőket Lazúr Barna, a tudományegyetem katonai tanszékének oktatója vette át, míg Palotás a helyettese lett. A nemzetőrséget a későbbiekben a rendőrség parancsnokának az utasítására államvédelmi alkalmazottak őrizetbe vételére is felhasználták. Az államvédelem felszámolását egy komplex rendészeti struktúra végezte, amely egyrészt a forradalmi katonatanács operatív csoportjából, másrészt a rendőrségből és a nemzetőrségből állt. Ez a komplexitás azonban néha feszültségeket is okozott, az operatív csoport és a nemzetőrség tevékenysége többször ütközött egymással.

A szegedi forradalom szervezeti fejlődése miatt Csongrád megye, valamint Szeged város között feszültségek keletkeztek, amiket Erdei István november 3-i szegedi látogatása próbált feloldani. A megbeszélésen Perbíró professzor azzal indokolta a szegediek sajátos elkülönülését, hogy a település diákváros, és az egyetemisták kevesebb gondot fordítanak a pártalapításokra, ezért nem koalíciós jellegű a szegedi nemzeti bizottság. Erdei ezzel nem értett egyet, de abban állapodtak meg, hogy a megyei nemzeti bizottság nem avatkozik Szeged ügyeibe, és Erdei is csak annyiban, hogy a helyi szociáldemokrata párt miképpen szerveződik.245

Szeged város forradalmi hatóságainak az illetékessége csak a város területére terjedt ki. Voltak azonban olyan államhatalmi feladatok, amelyeknél a szegedi forradalmi erők a város területén kívül tevékenykedtek. A szegedi forradalmi szervek rendelkeztek megfelelő nagyságú rendészeti erőkkel, és itt léteztek munkájukat segítő háttérintézmények. A városon kívüli feladatokat a szegedi nemzetőrség végezte. Már október 30-ától akcióztak vidéken, pl. Sándorfalván letartóztattak egy ÁVH-s törzsőrmestert.. November első napjaiban Gyálaréten, és Makón akciózott a szegedi nemzetőrök egy csoportja.247

A szegedi forradalmi testület regionális kapcsolatok kialakítására is törekedett. Október 29-én Szeged Város Néptanácsa egy memorandumot, állított össze, amelyet a kormányhoz kívánt eljuttatni. Ebből a célból egy küldöttség indult Budapestre, amelyet Joszt István elnökhelyettes vezetett. A delegáció október 30-án Pesten több más küldöttséggel találkozott, és közösen egy új memorandumot készítettek, majd ezt a saját követeléseikkel együtt átadták a kormány képviselőinek. A memorandumot Joszt Istvánon kívül Fejér, Győr-Sopron, Bács-Kiskun és Veszprém megyék küldöttségvezetői írták alá. A kapcsolat ezek után megszakadt.248 Nem volt sikeresebb egy másik regionális kezdeményezés sem. November elsején értesítést kaptak, hogy Miskolcon egy regionális forradalmi szervezet megalakítását tervezik, és erre a tanácskozásra meghívják Szeged és Csongrád megye 2-2 megbízottját. A szegediek ezen értesítésre csatlakozási célzattal lépéseket tettek, de az idő rövidsége miatt a küldöttek már nem tudtak Miskolcra utazni. Tárgyalásokat folytattak a régió katonai együttműködése érdekében is. November 1-én délután Szegeden tanácskoztak a régió egyes városainak katonai parancsnokai. A megbeszélésen többek között részt vett Szabadella József őrnagy, kiskunfélegyházi hadosztályparancsnok. Az összejövetelen Perbíró József kérte, hogy a kiskunfélegyházi hadosztály parancsnokságát telepítsék át Szegedre, de ebbe Szabadella József nem egyezett bele. A tanácskozáson a régió katonai védelméről is szót ejtettek.

Nemzetközi kapcsolatok kiépítésére is nyílt lehetőség. Jugoszláviával elsősorban katonai és rendvédelmi okok miatt kíséreltek meg összeköttetést teremteni. A rendészeti együttműködést indokolta, hogy az ÁVH szegedi osztályától mintegy két tucat államvédelmi tiszt menekült a szomszédos államba, és az ő kiadatásukról tárgyaltak a november 3-án lezajlott megbeszéléseken, ám végül Perbíró József nem engedélyezte a visszatérésüket.251 A szomszédos országon kívül távolabbi államokkal szintén létrejöttek kapcsolatfelvételek, ugyanis egyes városi intézmények, mint pl. a Szegedi Tudományegyetem széleskörű nemzetközi ismertséggel rendelkeztek. November 3-án az egyetem egy professzorok által aláírt deklarációt juttatott el táviratban többek között a bécsi és a moszkvai Lenin egyetemnek, valamint Szent Györgyi Albert Nobel-díjas, egykori szegedi egyetemi tanárnak. A deklarációban kérték a világ segítségét, és kinyilvánították, hogy „A jövőben is mindent meg akarunk tenni, hogy az általunk mindig becsült szomszéd népek és a világ valamennyi kutatójával együttműködhessünk.” A felhívás nem volt eredmény nélküli, az amerikai Nature természettudományos folyóirat, valószínűleg Szent-Györgyi Albert közvetítésével tájékoztatott róla.

Október 29-e után felgyorsult a középszintű forradalmi szervek létrejötte. Ezeket a vállatoknál általában munkástanácsoknak nevezték (bár volt néptanácsi elnevezés is), míg az intézményekben (iskolák, stb.) forradalmi tanács, munkástanács vagy forradalmi bizottság volt a nevük. A jugoszláv minta alapján szerveződött vállalati önigazgatási egységek október 26-tól alakultak, a folyamat még október 30-a után is tartott.A gazdasági szervekben szinte mindenütt alakult ilyen forradalmi képződmény, azonban több költségvetési szervnél nem jött létre semmilyen forradalmi szervezet. Az intézményi forradalmi bizottságok és munkástanácsok a vállalati vezetéstől függetlenül, azt ellenőrizve dolgoztak, általában az irányítási struktúrát érintetlenül hagyták, csak személyi változtatásokat hajtottak végre benne. Voltak azonban kivételek, a Szegedi Vas- és Fémipari Ktsz munkástanácsa pl. egy igazgató tanácsot hozott létre a szövetkezet vezetésére a saját tagjai sorából, a Szegedi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat munkástanácsa, amely a feladatait különféle szakmai bizottságok között (igazgatási bizottság, áruforgalmi bizottság, üzemi munkásellenőrzési bizottság, stb.) osztotta fel. A munkástanácsok Szegeden intézményesen integrálódtak a helyi forradalmi vezető testületekbe.

Sajátos módon alakult ki a középszintű forradalmi szervezet a honvédségnél. A katonai alakulatoknál általában a honvédelmi miniszter október 30-i parancsára választottak forradalmi katonatanácsokat. Szegeden október 29-én, még a miniszteri parancs előtt, de a hatalomátvétel után Halász főhad-nagy összehívta a városi katonai alakulatok parancsnokait, és közölte velük, hogy meg fogják választani a „Forradalmi Katonai Tanács”-ot. A választás  megtörtént, és megalakult a szervezet, de ilyen formában csak egy napig élt, mert október 30-án a miniszteri rendeletnek megfelelően új katonatanácsi választás történt, amelybe a Szegeden tartózkodó kisebb katonai egységek képviselőit és a katonai intézmények delegáltjait (pl. az egyetem katonai tanszéke) is beválasztották. A szegedi Forradalmi Katonai Tanács a település nagysága és stratégiai fontossága miatt jól strukturált testület volt. A központi testületen kívül, amelynek elnöke először Halász Gyula lett, majd október 31-től Gosztonyi István őrnagy, két végrehajtó osztályt szerveztek. Az első a hadműveleti osztály volt, amelyet Vigh Illés őrnagy, a helyőrség törzsfőnöke irányított és a helyőrség általános katonai ügyeivel foglalkozott. Október 31-én hozták létre a hadműveleti osztállyal szorosan együttműködő operatív csoportot, amely az államvédelmi operatív állomány felderítését kapta feladatul Vasvári Vilmos hadnagy parancsnoksága alatt. 256

A politikai történések hatására országszerte újjászerveződtek a kommunista diktatúra által háttérbe szorított pártok. Ezek a politikai csoportok Szegeden légüres térben mozogtak, intézményesen nem kaptak szerepet a város irányításában. A forradalom idején budapesti központjaikkal nem tudtak állandó kapcsolatot kiépíteni, bár próbálkozások történtek. Legerősebb talán a Független Kisgazdapárt volt, amely október 31-én alakult, és egy ideiglenes intéző bizottságot választott. Több neves városi kisgazda politikus azonban nem kapcsolódott be a szervezésbe, pl. Shvoy Kálmán. Ugyanezen a napon alakult meg a szociáldemokrata párt, és a Petőfi párt szegedi szervezete. A pártok egyébként szorgalmazták részvételi és szavazati joguk megszerzését a városi forradalmi testületben, valamint a helyi sajtó koalícióssá tételét, de ez nem sikerült nekik.

A szegedi forradalmi erők tevékenysége nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a hatalomátvétel után halállal végződő erőszakos cselekmény nem történt, továbbá a kommunista hatalom és erőszakszervezetek tagjai nem szenvedtek komolyabb bántódást.


Az idő múlásával egyre inkább a történeti tények kerülnek előtérbe, a romantikus emlékek mellett, és nyilvánvaló, hogy a forradalom résztvevői a „barikád minden oldalán” a Hazát szolgálták! A 72. évforduló alkalmából, a –kedvezőtlen idő ellenére- klubjainkban megemlékeztek az eseményekről, egykori résztvevőket hívtak meg és részt vettek a helyi koszorúzásokon.

Kép: W-M

A megyei ünnepségeken a Magyar Tartalékosok Szövetségét Fróman Gábor t. mk. őrnagy, megyei elnök, Dr. Palotai Jenő ny. ezredes tiszteletbeli megyei elnök képviselte.

Négy év, vérben és vasban!

 

1914 -1918

 

Száz évvel ezelőtt, 1918. november 11-én, délelőtt 11 órakor írták alá a fegyverszünetet az antant és Németország képviselői az észak-franciaországi Compiègne mellett, ezzel az első világháború véget ért a nyugati fronton.

 

„A német admiralitás valamennyi tengeralattjárónak megparancsolta bázisához való visszatérését”

 

„Mától fogva nincs cenzura” – címmel jelenik meg az alábbi a Népszavában. „A Budapesti Ujságirók Egyesületének a cenzura ellen kiküldött bizottsága és a fővárosi szerkesztőségek bizalmiférfiai október 24-iki együttes ülésükön megállapitották, hogy a sajtó a cenzura intézményét megszüntette; cenzura nincs más, mint a magyar sajtó lelkiismerete. Az értekezlet utasitotta a cenzuraellenes bizottságot, hogy a legerényesebben lépjen akcióba, ha bármely kormány részéről cenzura ujból való meghonositásra kisérlet történnék; követeli továbbá a kormánytól a lapok távirati és telefoncenzurájának azonnali megszüntetését.”

 

„Egy londoni távirat jelenti, hogy a német admiralitás valamennyi tengeralattjárónak megparancsolta bázisához való visszatérését. Ez a rendelkezés egyértelmű a tengeralattjáró háborunak beszüntetésével. A német kormány béketörekvésének őszinteségét hitetné el ez a hír az ántánt-közvélemény előtt — ha igaz” – olvasható az újságban.

 

A napilap beszámol egy október 19-i eseményről is. „Október 19-én a francia csapatok 34 napi offenziva után Viddinnél elérték a Dunát és elzárták a Duna forgalmát. Tüzérségi tűzzel kifutásra kényszeritettünk egy a túlparton levő ellenséges monitort.”

 

„Hivatalos kommentár még nincs a német válaszhoz, a nem hivatalos kommentárok azonban megegyeznek a főkérdésben, hogy ugyanis a béke még nincs közvetetlen közelségben és nem lesz fegyverszünet, amig azokat a föltételeket, amelyek a német militarizmus hatalmát teljesen megsemmisitik, el nem fogadják” – írja a Népszava.

 

Az évforduló alkalmából a Zrínyi Kiadó gondozásában 2014-ben megjelent A NAGY HÁBORÚ 1914-1918 - kézzelfogható hadtörténelemcímű dobozkönyv DVD-mellékletének filmjei - stúdióbeszélgetéseket és dokumentumfilmek – a www.honvedelem.hu hírportálon tekinthetők meg.

 

Tíz fegyver az 1956-os forradalomban

1956. október 23.

Az 1956-os forradalom részletei, kezdete és tragikus vége ma már viszonylag jól ismertek, de kevés szó esett a magyar szabadságharcosok és a szovjet katonák arzenáljáról. Összeállításunkban arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk a két oldal fegyvereit.

1956. október 23-án békés tüntetéssel kezdődött, majd fegyveres felkeléssel folytatódott a forradalom a Rákosi Mátyás vezette kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. A forradalom a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után fegyveres szabadságharccá változott. 1956. november 4-én, vasárnap, hajnali 4 óra 15 perckor a szovjet hadsereg általános támadást indított Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai objektumok ellen. A főváros védői − nemzetőrök, rendőrök és kisebb-nagyobb honvédegységek− felvették a harcot, de a forradalmat végül leverték.

A KSH 1957. januári jelentése szerint az október 23. és január 16. közötti események országosan 2652 (Budapesten 2045) emberéletet követeltek, és 19 226-an (Budapesten 16 700-an) sebesültek meg. Egy 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája vesztette életét a harcokban, 51-en eltűntek.

A forradalmárok fegyverei:

PPS-41 (Davajgitár)

A felkelők körében nagy népszerűségnek örvendett a csak davajgitárként (oroszul a „davaj” azt jelenti, hogy „gyerünk”) elhíresült automata fegyver, a PPS-41. A dobtáras, 7,62 milliméter űrméretű, 27 centiméter hosszúságú csővel rendelkező „géppisztoly” megbízható volt, könnyen lehetett tisztítani és nagy teherbírással bírt, ugyanakkor akár 200 méterre is viszonylag pontosan lehetett vele lőni és percenként akár 200 lövést is le lehetett vele adni. Az egyébként nem túl nehéz – mindössze három kilogrammos – fegyver a pesti srácok egyik kedvencének számított.

48 M puska (M1891/30 Moszin-Nagant ismétlőpuska)

A Mosin-Nagant első típusát már 1891-ben rendszeresítették a cári Oroszországban. Népszerűségét jól mutatja, hogy 1930-ig nem is változtattak rajta, ekkor azonban rövidítettek a csövön és csökkentették a tömegét, miközben a fegyver továbbra is megbízható és könnyen kezelhető maradt. A szovjet hadsereg 1930 után főként távcsöves puskaként alkalmazta, mivel 400-500 méterig pontosan lehetett célozni vele (állítólag 2 kilométerre is hatásos volt). A felkelők kezébe úgy került, hogy – a többi fegyverhez hasonlóan – rendszeresítve volt a Magyar Néphadseregben. A katonák azonban tartottak tőle, mert tüzeléskor nagyon erősen rúgott vissza és nehéz volt.

TT (Tula-Tokarev)

A Tokarev-pisztoly − a szovjet hadsereg egyik legismertebb fegyvere − is nagy számban került a felkelőkhöz. A TT közelharcban valósággal remekelt: nagy átütőereje, keskeny kialakítása (kis kezű emberek is könnyedén kezelhették) hatékony gyilkolóeszközzé tették. A szovjet érdekszféra szinte valamennyi országában jelentős számban állt rendelkezésre, Magyarországon is gyártották. Érdekességképpen érdemes megjegyezni, hogy a zárszerkezete leginkább az amerikai Colthoz volt hasonló, de sokkal nagyobb volt a lövedékek torkolati sebessége; az acélmagvas töltények miatt pedig az átütőereje.

42 M (Vécsey) kézigránát

A fenti fegyverektől eltérően a Vécsey nyeles kézigránátot Magyarországon fejlesztették ki és rendszeresítették a második világháborúban. Elődjének egyik nagy előnye volt (és bizonyos helyzetekben hátránya), hogy nem időzítővel működött, hanem becsapódáskor lépett működésbe. Az új 42 M kézigránátot már időzítővel látták el, és a katonák a korábbi 36 M jelűvel kiegészítve alkalmazták, a helyzetnek megfelelően. A forradalmárok akár kötegben is használták, elsősorban a harckocsik lánctalpainak lerobbantására.

Molotov-koktél

Az utcai harcok egyik legnépszerűbb fegyvere a mai napig a Molotov-koktél. Az 1956-os forradalomban elsősorban a harckocsik ellen használták, de egyszerű elkészíthetősége és még egyszerűbb felhasználhatósága miatt bárhol könnyedén be lehetett vetni. Általában úgy készült, hogy egy palackot megtöltöttek benzinnel, és egy ronggyal lefojtották az üveg száját. Felhasználás előtt már csak a rongy kilógó részét kellett meggyújtani, és eldobni az üveget. A forradalmárok szerint négy-öt palack elegendő volt egy T−34-es harckocsi feltartóztatásához. Magát a fegyvert az 1939 és 1940 között zajló szovjet−finn háborúban „fejlesztették” ki. Nevét a szovjet külügyminiszterről kapta, aki német kollégájával, Ribbentroppal együtt írta alá azt a titkos szerződést, amely például Finnországot az orosz befolyási övezetbe sorolta.

T−34/85 harckocsi

Közepes méretű, főként a második világháborúban bevetett, nagy sikerű harckocsi volt. A néphadsereg is rendszeresítette, és sokat zsákmányoltak a felkelők a szovjet hadseregtől. A harmincas évek végén, amikor megalkották a fegyvert, újdonságnak hatott az öntött torony és a hegesztett páncéltest, és híres volt arról, hogy nemcsak mozgékony és nagy a tűzereje, de jelentős a páncéljának vastagsága is. A világháború kezdetén a németek a saját bőrükön érezhették a szovjet konstruktőrök hatékonyságát, hiszen csak nagy nehézségekkel tudták átütni a páncélzatát (a feljegyzések szerint volt olyan T−34-es, amelyik húsznál is több találatot kapott, mielőtt működésképtelen lett). Ugyanakkor a szovjet hadseregben ez már kifutó modellnek számított 1956-ban, hiszen ekkor már az egy generációval újabb T−54-eseket használták.

Csepel tehergépkocsi

1949-ben jött létre a Csepel Autógyár Nemzeti Vállalat egy sor más cég (ezek között voltak Weiss Manfréd gyárkomplexumának bizonyos részei is) beolvasztásával. 1951-ben indult meg Szigetszentmiklóson az 1,3 tonnás NIK 130-as gépkocsi sorozatgyártása, majd pedig 1952-ben a szintén 2,5 tonna teherbírású Csepel B-300-é. A Csepel 350 és a Csepel 130-as főként a hadsereg igényeit volt hivatott kiszolgálni. 1955-ben a Csepel 350 modernizálásával megszületett a D-352, s gyártásba került a HD-420 egyszerűbb változata, a D-420. A Magyar Néphadseregnek azonban egy összkerékhajtású, modern szállítójárműre volt szüksége, amit végül a Csepel D-344-es típussal meg is kapott.

A szovjet hadsereg fegyverei:

AK-47 (Kalasnyikov)

A forradalmárok fent felsorolt eszközeinek túlnyomó része a szovjet hadseregben is rendszeresítve volt, ugyanakkor előfordultak olyan fegyverek, amelyekkel csak az oroszok rendelkeztek. Ilyen volt a Kalasnyikov, amely az emberiség történetének egyik legnépszerűbb fegyvere és a mai napig használják. A szovjetek – Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov konstruktőr segítségével – 1949-ben állították rendszerbe a rendkívül egyszerű és strapabíró gépkarabélyt. Egyik nagy előnye a többi hasonló fegyverrel szemben a hosszú csöve − ami 800 méterre növelte a lőtávolságot −, és a nagy átütőereje volt. Ugyanakkor a pontatlansága a hátrányok közé tartozott. Bizonyos becslések szerint kétszázmillió darab is lehet belőle a világban, ami jól jelzi népszerűségét, de a hozzá tapadt vér mennyiségét is.

F-1 kézigránát

Bizonyos feljegyzésekben védekező kézigránátként írják le, amely körülbelül 50 grammnyi robbanóanyagot tartalmazott. A bordázott testű gránátot arra tervezték, hogy − repeszekre szakadva − nagy területen fejtse ki pusztítóhatását. Először a második világháborúban vetették be, de később rendszeresítették a Varsói Szerződés országaiban is; elsősorban zárt területek megtisztítására, lövészek és nyitott páncélozott járművek ellen használták.

T−54 harckocsi

Először a budapesti forradalmárok ellen vetették be a közvetlenül a második világháború után rendszeresített, legendás harckocsit. Máig ez számít a világon a legnagyobb példányszámban gyártott harckocsinak, hiszen a feljegyzések szerint több mint 60 ezer darab készült belőle, és sok országban a mai napig használják. Bár a páncélzata jól vizsgázott a forradalom idején is, a szabadságharcosok többet is elpusztítottak közülük egy-egy jól irányzott Molotov-koktéllal. A harckocsi hátulja, pontosabban a motor környéke ugyanis sebezhető volt.

INGYENES MÚZEUMLÁTOGATÁS

 

Budapest, 2018. október 23.

 

A hadtörténeti múzeum egész nap ingyenes programokkal várja a látogatókat. Ingyenes tárlatvezetésekkel, kézműves foglalkozással és kiállított haditechnikai eszközökkel várja a Honvédelmi Minisztérium (HM) Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2018. október 23-án a látogatókat.

 

A nemzeti ünnep alkalmából a hadtörténeti múzeum egész napos programot kínál a családok számára. A nyitvatartási idő alatt - 9.00 és 17.00 óra között - az összes kiállítás ingyenesen lesz megtekinthető. Emellett 11.00 és 15.00 órától tárlatvezetéssel lehet megtekinteni az "...és legördült a Vasfüggöny - Magyarország katonai története 1948-1968" című állandó kiállítást.

 

Az ünnep alkalmából a látogatók fegyverbemutatókon vehetnek részt a Fegyvertárban. Mindemellett egy T-34/85 közepes harckocsi, egy 1942M (ZISZ-3) 76 mm páncéltörő ágyú és egy 1943M 120 mm aknavető is megtekinthető lesz a Kapisztrán téren, illetve a múzeum díszudvarán.

 

A programról részletek megtekinthetők az intézmény honlapján (www.militaria.hu), valamint a Facebook-oldalán (https://www.facebook.com/hadtorteneti.muzeum/).