Magyar Tartalékosok Szövetsége Csongrád megye

Hírek

Az I. világháború emberi oldalának kiállítása

Hódmezővásárhely, 2017. november 9.

Hegyi Endre civil helytörténész, MATASZ Klub elnök, I. világháborús fotógyűjteményéből nyílt kiállítás csütörtökön Hódmezővásárhelyen, a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban. A megnyitón a HSZC Corvin Mátyás, Eötvös József és Kalmár Zsigmond Szakgimnázium és Szakközépiskoláinak tanulói megemlékező műsorral köszöntötték a különleges kiállítást.

Hegyi Endre, civil helytörténész a kiállítással kapcsolatban elmondta, nem az első világháború okozta pusztítást, és áldozatokat akarja bemutatni, hanem azt az emberi oldalt szeretné kiemelni, amelyben a katona meg tudott maradni. „Nagyon sok tábori levelezőlapot, képeslapot olvastam, amelyekből kitűnik, hogy a halál torkában lévő harcosok egyetlen túlélő eszköze és lelki vigasza a szeretet volt. Egy olyan közegben, amely a gyűlöletről, egymás életének és vagyonának elkobozásáról szólt is létezett egy másfajta gondolkodásmód, amely a hitre épült."

A civil helytörténész arról is beszámolt, hogy nagyapja révén olyan fotókhoz jutott régebben, amelyek úgy készültek, hogy a katonák egymást fotózták. Nem propaganda jellegűek voltak tehát ezek a felvételek. Hegyi Endre azt is elárulta, kutatásait gyakran úgy végzi, hogy idős embereket szólít meg az utcán és beszélget velük, illetve a házaknál kidobott dolgok között is lelt már kincsekre.

A kiállítás egyik különlegessége Ferrari Violetta fényképe és alakja. Neki annyi köze van az I. világháborúhoz, hogy itt Hódmezővásárhelyen, 70-80 olasz hadifogoly dolgozott mezőgazdasági munkán. Az egyik olasz nem ment haza, ugyanis a szívéért hazát cserélt. Ferrari Giacomo beleszeretett egy vásárhelyi lányba, és negyedik gyerekként ebből a szerelemből született meg Ferrari Violetta a Nádor utcán.

A kiállítás másik különlegessége egy ágy, amelyet a HSZC Kalmár Zsigmond Iskola asztalos tanulói lemodelleztek, mi több, különfélle kellékek is helyet kaptak az összeállításban, úgy, mint sörösüveg, fényképezőgép, vagy éjjeli szekrény. Ezáltal a kiállítást megtekintők előtt mintha életre kelne az akkori katonák életének egy szelete.

A fotógyűjtemény bemutatójának kezdetén Nagy Norbert, a Hódmezővásárhelyi Szakképzési Centrum szakmai főigazgatóhelyettese mondott köszöntőt. Kiemelte, a jelenről és a jövőről csak a múlt eseményfolyamának tükrében van értelme gondolkodni. Minden ember jelet, emléket akar hagyni maga után.

Beszédét követően a HSZC Corvin Mátyás, Eötvös József és Kalmár Zsigmond Szakgimnázium és Szakközépiskoláinak tanulói megemlékező műsorral köszöntötték a különleges kiállítást. Felolvasásaikból, verseikből kiemelkedett a katonák hite és áldozatkészségük.

A kiállítás ingyenesen látogatható előreláthatólag jövő hét végéig (november 18) a Bessenyei Ferenc első emeletén.

FEJLESZTÉS

NKE Budapest, 2017. november 3.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) hallgatóinak tartott előadást Simicskó István honvédelmi miniszter november 3-án pénteken, Budapesten, az Egyetem Ludovika Campusán.

A miniszter közel ötszáz egyetemi hallgató és több oktató érdeklődő jelenlétében beszélt azon a szemináriumon, amelynek keretében – úgy is, mint egyetemi oktató – „A magyar honvédelem és a haderőfejlesztés aktuális kihívásai és a közeljövőben jelentkező feladatok” címmel taglalta a honvédelmi tárca és a Magyar Honvédség előtt álló kihívásokat.

Előadásában a tárcavezető vázolta Európa és Magyarország biztonsági helyzetét, amelynek kapcsán kiemelte, hogy az illegális migráció milyen veszélyeket rejthet az európai keresztény nemzetállamokra és hazánkra vonatkoztatva is. Megállapította, hogy a világunkban és a kontinensen az utóbbi években jelentősen romlott a biztonsági helyzet, de hozzátette, hogy a kormány időben felismerte a veszélyeket és a hathatós intézkedések nyomán Magyarország napjainkra az egyik legbiztonságosabb országgá vált. Kitért a migrációs válsághelyzet összefüggéseire és az Európa országaiban is intenzívebbé váló terrorcselekmények sorozatára, továbbá a hazánk vonatkozásában is jelentkező veszélytényezők hatásaira, valamint az ezek kapcsán tett kormányzati lépésekre is.

Simicskó István hangsúlyozta: „A honvédelem nemzeti ügy, amelynek alapja a hazája iránt elkötelezett állampolgár, legfontosabb letéteményese pedig a Magyar Honvédség.”

Kiemelte: a kormány döntésének következtében a honvédelmi költségvetés a tavalyi évtől kezdődően folyamatosan növekszik. A tervek szerint ennek mértéke 2024-re eléri a GDP 2 százalékát. Ez a forrás olyan védelmi célú fejlesztésekre fordítható, amelyeket a 2010 előtt regnáló kormányok sajnálatos módon elhanyagoltak.

A miniszter részletezte hallgatóságának a Magyar Honvédség rendeltetését és kiterjedt feladatrendszerét, valamint ismertette a legfőbb kormányzati célokat is. Mint elmondta: „Első és legfontosabb feladatunk hazánk és a magyar állampolgárok biztonságának garantálása”, ugyanakkor kiemelt jelentőségű az ország nemzetközi megítélésének javítása a haderőn keresztül is, az új típusú kihívásokhoz való alkalmazkodás, a modernizáció, és a katonák mind nagyobb mértékű megbecsülése.

„Ez utóbbiak okán, valamint Magyarország gazdasági teljesítőképességének köszönhetően idén elindítottuk az elmúlt negyedszázad legátfogóbb és legkomplexebb stratégiai programját, a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programot, amelynek révén hosszabb távon tervezhetjük a hazai honvédelmi képességek fejlesztését.” – fejtette ki a miniszter.

 

Simicskó István a program fontos elemének nevezte a katonaközpontúságot, a társadalom és honvédelem kapcsolatainak, illetve a személyi állományról történő gondoskodás erősítését, valamint az utánpótlás biztosítását. Ennek mentén utalt az Önkéntes Tartalékos Rendszer területi alapon történő újjászervezésére, a Honvédelmi Sportszövetség létrehozására és a Honvédelmi Táborok jelentőségére, valamint az ösztöndíjrendszer elemeit is bemutatta.

A Zrínyi 2026 Program kapcsán pedig a kor színvonalának megfelelő haditechnikai eszközök beszerzését, a hazai védelmi ipar újraélesztését hangsúlyozta a miniszter.

Szólt arról is, hogy a fejlesztések hosszú távú célja, hogy „a Magyar Honvédség Közép-Európa egyik legütőképesebb haderejévé váljon.” Mindemellett felhívta a figyelmet a közeljövőben és a későbbiek során ütemezetten végrehajtandó beszerzések jótékony hatásaira, illetve a program nemzetgazdasági előnyeire is. „Az a nemzet, amely haderejével nem tudja garantálni saját védelmét, az felelőtlen, és történelmi távlatokban hibát követ el.” – összegezte beszédét a miniszter.

Az előadás végén az NKE Nemzetközi és Európai tanulmányok, Államtudományi és Közigazgatási, valamint a Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának diákjai, tanárai tehettek fel kérdéseket a tárca vezetőjének.

KÖSZÖNET Russéból

Russze, 2017. október 30.

Регионален съюз на офицерите и сержантите от запаса и резерва Русе 

С благодарност към нашите приятели от гр. Сегед, Унгария и лично на полковник Йеньо Палотай, Председател на организацията на офицерите и сержантите от запаса и резерва в Сегед за отдадената почит към българските военнослужещи, погребани в Българското военно гробище в гр. Харкан, Унгария!

 

SZÁZ ÉVE - 2017. november

1917 -2017.

Első nap már hatezer fogoly. Világháború a napilapok tükrében: 1917. október 24-től 30-ig

Sorozatunkban a száz évvel ezelőtt megjelent magyar napilapokból, a Nagy Háborúval kapcsolatos írásokból szemlézünk.

Egy német jelentés beszámol a rigai zsákmányhelyzetről is. „A rigai tengeröbölben fekvő szigetek ellen inditott hadműveletek teljes zsákmánya 20.130 fogoly, több mint 100 ágyu, — közöttük 47 nehéz hajóágyu — néhány revolverágyu, 150 géppuska és aknavető, több mint 1200 jármü, körülbelül 2000 ló, 30 automobil, 10 röpülőgép, 3 ezredpénztár 355.000 rubelnyi tartalommal, nagy élelmiszer és hadiszerkészletek” – írja a Népszava.

A napilap címlapon számol be arról, hogy húsz nap alatt 6230 új előfizetője lett az újságnak.

Továbbolvasva az újságot megtudhatjuk, milyen események zajlanak az olasz harctéren. Így elolvashatjuk azt is, hogy a németek és az osztrák-magyarok milyen támadást hajtottak végre Flitschnél és Tolmeinnél. „Most mind a két hadvezetőség egyszerre, majdnem ugyanazokkal a szavakkal jelenti a támadás megindultát, sőt Ludendorff jelentése, amelyben olasz fejezet most van először, nagy megjelölésekkel is szolgál: Tirolban, Karintiában és az Isonzo mentén egyaránt nagy a harci tevékenység. Arz jelentése hatalmasnak mondja azt a tüzérségi munkát, amit a gyalogság támadása előkészitéseként végeztek a német és osztrák-magyar csapatok ágyui. A tüzérségi előkészítés munkája befejeződött. (…). A monarchia jelentése konstatálja, hogy a gyalogsági csapatok betörtek az olasz vonalakba; a német jelentés már azt is megállapitja, hogy a támadó gyalogos csapatok elfoglalták az elől levő olasz vonalakat, egy, az osztrák urakházában való bejelentés pedig hirül adhatta, hogy a hadműveletek kedvezően folynak, a támadók az olasz vonalakat több helyen elfoglalták és a nagy megrohanás első napjáról 6000 foglyot jelenthettek.”

CAPORETTÓ

1917 2017

100 éve történt a caporettói áttörés. Bertalan Árpád hadnagy rohamjárőr parancsnok haditette

Vitéz Bertalan Árpád őrnagy, posztumusz alezredesnek az egyik legvitézebb magyar katonatisztnek, a legendás parancsnoknak – akiért szó szerint tűzbe mentek a katonái – életével érdemes megismerkednünk. Annál is inkább, mivel a magyar katonai ejtőernyőzés megteremtőjének nevét 2016 októbere óta egy alakulat, az MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár viseli.

Az első világháború véres csatáiban számos magyar katonatiszt tüntette ki magát többszörösen. Hogy miért pont Bertalan Árpádot nevezzük az egyik legvitézebbnek? Az első világháborúban véghezvitt haditettekért csupán egy maroknyi magyar tiszt nyerte el egyszerre a két legrangosabb egyéni vitézségért adható harctéri kitüntetést, a Tiszti Arany Vitézségi Érmet és a Mária Terézia Katonai Rendet, ráadásul Bertalan Árpád volt a Rend legfiatalabb kitüntetettje is.

De ne rohanjunk ennyire előre e jeles katona életrajzában. Bertalan Árpád 1898. október 20-án született Pozsonyban, katonacsaládban, Bertalan Mór és Behner Terézia gyermekeként. Tanulmányai befejeztével önként jelentkezett a budapesti hadapródiskolába, itt érte az első világháború kitörése. 1916-ban az iskola elvégzése után, mint hadapród tiszthelyettest az olasz frontra vezényelték, ahol a bosznia-hercegovinai 3. tábori vadászzászlóalj rohamjárőr-parancsnokaként kezdte meg katonai szolgálatát. Ezen rohamalakulatok fő feladatai közé tartozott, hogy váratlan éjszakai rajtaütésekkel, erőszakos felderítéssel, állandóan zavarják, nyugtalanítsák az ellenséget, és foglyokat ejtsenek.

Embereivel végrehajtott sikeres vállalkozásai nyomán hamarosan zászlóssá, majd hadnaggyá léptették elő. Különösen kitűnt személyes bátorságával a 12. isonzói csatában 1917. október 24-én, a Tolmeinnél végrehajtott áttörésnél. Érdemes felidézni részletesen a haditettét: „1917. október 24-én kezdte meg Below hadserege hajnali gázlövéssel az áttörő hadműveletet. Reggel 7 órakor következett az olasz állások bombázása nehézlövegekkel és aknavetőkkel, 8 óra után indult meg a gyalogság támadása. Ez a támadás már az első napon óriási eredménnyel járt, de azért nem ment mindenütt simán. Voltak az olasz arcvonalnak részei, amelyek a gázlövéstől és a bombázástól keveset szenvedtek. Nem sikerült mindenütt az olasz tüzérséget sem elnémítani. A gyalogság támadása tehát több helyen akadozni kezdett. Így történt ez a XV. Hadtest egyik hegyidandárjánál is. Ez ugyanis már megrekedt az első olasz állás előtt. A hegyidandár tartaléka volt a 3. bosnyák zászlóalj, s ennek egyik 15 főnyi rohamjárőrét vezette Bertalan Árpád hadnagy, akinek haditettéről az alábbiakban szó lesz. A bosnyákokat a dandárparancsnok a délelőtt folyamán az első vonalba rendelte, hogy a megakadt támadást lendületbe hozza. A rohamjárőröknek természetesen a bosnyák zászlóalj előtt volt a helyük. A bizonytalan és tisztázatlan hadi helyzetből adódott azonban az, hogy a rohamjárőrök csak általános jellegű utasítást kaphattak. Feladatuk az volt, hogy a zászlóaljnak utat vágjanak. Ezt a feladatot Bertalan hadnagy a legragyogóbb eredménnyel végezte el. Mint a villám repült járőrével előre.

 

Messze az arcvonal előtt elsőnek érte el az olasz állást a járőr, ahol mindenekelőtt azt a két olasz géppuskát hallgattatta el, amelyeknek golyózápora eddig a támadást megállásra bírta. Ezután vad kézigránátharcban sodorta el az olasz állás védőcsapatát, és ennek sorában 300 lépés széles rést vágott. A járőr a harcnak ebben az időszakában 10 tisztet 500 katonával együtt fogott el, és néhány géppuskát is zsákmányolt. A dandár támadása ezzel lendületbe jött, és veszteség nélkül szállhatta meg az olasz állást. Alighogy ez megtörtént, Bertalan a még működésben lévő olasz tüzérség elnémítását tűzte ki magának célul. Ehhez azonban még két olasz védőálláson kellett túlhaladni. Bertalan hadnagy a második állás ellen zászlóalja élén – ezzel együtt − ment támadásra. Újból elsőnek hatolt be az olasz állásba. Míg az utánanyomuló zászlóalj itt rendezkedett, Bertalan hadnagy járőre nagy vargabetűvel irányt vett egy hevesen tüzelő olasz ütegre, hogy azt oldalba kaphassa. Sikerült neki a hézagosan megszállt harmadik olasz álláson észrevétlenül átjutni. Ezen túl azonban egy előresiető olasz századra bukkant. Nyilvánvalóan tartalék volt ez a század, amelyet az elöl küzdő csapatok megerősítésére rendeltek előre. Bertalan ezt a századot meglepően megtámadta és szétugrasztotta. Ekkor 100 foglyot ejtett. Pár emberével hátraküldte foglyait, míg folytatta útját. Mielőtt az olasz üteg közelébe jutott volna, még egy olasz kórház három orvossal együtt került a kezébe. Ezeket is hátraküldte megfelelő kísérettel, és így most már csak 8 főre csökkent járőrével ment tovább az olasz üteg felé.


De még újabb akadályokat kellett leküzdenie. Olasz gyalogság akadt újból útjába, amely persze nem is gyanította, hogy ilyen kis ellenséges csapat ilyen messzire a vonalak mögé merészkedhetett volna. Az olaszok azt hitték, hogy nagyobb erő jelent meg a védővonalaik mögött. Így történt, hogy rövid harc után az olasz csapat megfutamodott, de 2 tisztjét és 50 emberét, valamint 1 géppuskáját a győztes járőr kezében hagyta. Most már Bertalan hadnagy megkerülhette az olasz üteget, hogy azt oldalba támadhassa. Ekkor már besötétedett, és így az üteg nem vette észre a járőrt, hanem hevesen lőtte a harmadik olasz állásra támadó dandárunkat. Nehézmozsarakból állt ez az üteg, amelyet Bertalan 150 lépésre tudott megközelíteni. Itt még egy akadályt kellett elhárítani. Nagyobb számú olaszt vett észre, akik lőszert hordtak az olasz ütegnek. Bertalan meglepő rohamára azonban ezek az olaszok is, mintegy 100-an megadták magukat. Vitéz hadnagyunk nem sokat törődött velük, hanem tovább folytatta a rohamot, neki az ütegnek és ezt 13 tiszttel és az egész kezelőlegénységgel együtt elfogta. 6 nehézmozsár jutott így a járőr birtokába. Csak az volt a kellemetlen, hogy ezek a mozsarak és velük együtt a győzelmes járőr a saját nehéz tüzérségünk tüzében álltak. Bertalan hadnagy azonban hamarosan kikerült a veszedelmes körzetből. A csatazajból ugyanis helyesen következtetett arra, hogy dandárja még harcban áll a harmadik állásban védekező olasz gyalogsággal. Ennek a gyalogságnak hátába intézett most váratlan támadást. Elszántságának meglett a hatása. 1000 olaszt fogott el – sok géppuskával együtt - mikor elölről támadó csapatainkkal egyidejűleg hátulról az olasz állásba tört. Elöljárói teljes mértékben méltányolták Bertalan hadnagynak szinte hihetetlen tevékenységét. Megállapították, hogy elsőnek tört be az ellenség első állásába, ugyancsak első volt a második állás ellen intézett rohamnál, önállóan foglalta el az ellenséges üteget és ezután önállóan támadta hátba az ellenséges gyalogságot – ennek harmadik állásában.

Megállapították, hogy parancs nélkül cselekedett és hogy vakmerőségével az egész dandárt magával ragadta. Hadtestparancsnoka különösen hangsúlyozta, hogy a nagy jelentőségű haditettek egész sorozatát vitte véghez és hogy teljesítményei messze túlhaladták azt, amit tőle még a legszigorúbb mérték alkalmazása mellett is követelni lehetett volna, és hogy haditetteivel igen sok vért takarított meg.”

Bertalan hadnagy a fenti haditettekért megkapta a Tiszti Arany Vitézségi Érmet, majd tíz évvel később adományozták számára a Monarchia legrangosabb katonai kitüntetését, a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét is. A rendkáptalan indokolása így szól: „1917. október 24-én és 25-én, a Tolmeinnél végrehajtott áttörési csatában való vakmerően vitéz nekirohanással az ellenség három védelmi vonalát áttörte és ezzel a 7. hegyidandár sikeréhez lényegesen hozzájárult.” Haditettével nagyban elősegítette dandárja hadműveleti sikerét.