Magyar Tartalékosok Szövetsége Csongrád megye

Hírek

A BALTIKUMBAN

Siauli, 2019. május-július

Friss hírek a magyar légierő részvételéről a baltikumi légtérrendészeti misszióban. Május eleje óta a magyar légierő látja el a NATO baltikumi légtérrendészeti szolgálata (Baltic Air Policing - BAP) 50. váltásának vezető nemzeti feladatait a litvániai Siauliai légibázison. Ugrik Csaba dandártábornok vezetésével a JAS 39 Gripen vadászrepülőkkel felszerelt kontingens állománya keményen dolgozik azért, hogy végrehajtsa szövetségesi küldetését, őrizze a légteret Észtország, Lettország és Litvánia, valamint a Balti-tenger környező nemzetközi vizei felett.

„A mindig is a NATO kulcsképességének számító légierő biztosítja a kollektív védelmet és biztonságot a szövetség országai számára” – mondta Ugrik dandártábornok. „Magyarország végrehajtja a baltikumi légtérrendészeti missziót, ezzel bizonyítékát adva szövetségesi szolidaritásának. Mindannyian eltökéltek és éberek vagyunk, azonnal és gyorsan reagálunk minden biztonsági fenyegetésre a térségben” – tette hozzá.

A misszió ideje alatt a magyar Gripen vadászgépek már számos alkalommal szálltak fel a Szövetséges Légi Parancsnokság (Allied Air Command) németországi Uedem városában települő NATO Egyesített Légi Hadműveleti Központja (Combined Air Operations Centre) utasítására. A sűrűn előforduló gyakorló riasztások mellett a pilóták csaknem negyven éles bevetést hajtottak végre, hogy reagáljanak a szövetséges légtérhez közel repülő gépekre, és kíséretet biztosítsanak számukra. A magyar repülő-műszaki szakemberek perceken belül felkészítették a vadászgépeket a küldetésekre, a pilóták pedig professzionálisan és felelősségteljesen hajtották végre a bevetéseket.

Ezenkívül szorosan együttműködtek a spanyol légierő kontingensével, amely megerősíti a NATO légirendészeti szolgálatát Siauliaiban és további válaszadó képességet biztosít a szövetséges küldetés számára. A magyar Gripen-kontingens augusztus végén fejezi be négy hónapos szövetségesi küldetését, ami az egész csapat számára lehetővé tette a gyakorlást, a tervezést, a felkészülést és a szövetség légierejének alkalmazását egy közös feladat, a szövetséges légtér őrzésének támogatása érdekében a Balti-tenger partszakasza mentén.

A litván légierő Siauliai légibázison nyújtott befogadó nemzeti támogatásának köszönhetően a BAP-misszió kölcsönösen előnyös volt, és bizonyította a szövetségesek együttműködését, képességeit és készenlétét.

 

Dunai hajóbaleset - portrésorozat a Hableány mentőiről

Budapest, 2019. május 29.

Dunai hajóbaleset - portrésorozat a Hableány mentőiről. A Hableány sétahajó elsüllyedt, miután összeütközött a Viking Sigyn szállodahajóval a Margit híd közelében május 29-én este. A sétahajón harmincöten utaztak, harminchárom dél-koreai és a kéttagú magyar személyzet. Hét dél-koreait sikerült kimenteni a Dunából, huszonhét áldozatot megtaláltak, egy dél-koreai utast még keresnek a hatóságok. A baleset mentőiről Balogh Zoltán fotóriporter készített portrésorozatot az MTI részére; mi a katonákat és a HM Zrínyi Nonprofit Kft. dolgozóját mutatjuk be közülük.

Tarlós Vince törzsőrmester, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred katonája egy gumicsónakon, a Duna belvárosi szakaszán a Parlament előtt július 3-án.

A tragédia összehozta a mentésben részt vevő szervezetek dolgozóit, összekovácsolta a csapatot - mondja a törzsőrmester, aki a tragédia éjjelén gumicsónakról emelte ki az áldozatokat a vízből a Kopaszi-gátnál. A következő két hétben kollégáival segített a tűzoltóknak, rendőröknek, katonáknak, a Terrorelhárítási Központ (TEK) munkatársainak, valamint a mentésben részt vevő dél-koreaiaknak.

* * *

Koch Norbert főhadnagy, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred Hadihajós Alosztály megbízott parancsnoka a Dunaújváros aknamentesítő hajón, a Duna belvárosi szakaszán a Parlament előtt július 3-án.

A tragédia éjszakáján a többi mentésben részt vevő szervezettel együttműködve segítette a kutatást és mentést, majd bajtársaival hajnalban elkezdték a búvárbázis kialakítását.

* * *

Farkas Péter szakaszvezető, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred logisztikájának gépkocsivezetője a Margit-szigeten július 2-án.

Minket is lesújtott a hír, de katonák vagyunk - mondja a tragédiáról megrendülten a sofőr, aki autóbusszal vitte a mentésben résztvevőket a baleset másnapjától a szigetre. A háttércsapat azonnal összeállt, ők vitték a katonáknak a vizet, az élelmet és a ruhát, és amire még szükségük volt.

* * *

Simon Péter geodéta, a HM Zrínyi Nonprofit Kft. felmérő mérnöke a Margit híd budai hídfőjénél július 23-án.

A Hableány kiemelésénél a geodéziai biztosítás volt a feladata. Kollégáival a szonárméréseket értékelve a búvárok merüléséhez nyújtottak segítséget, valamint a Clark Ádám úszódaru áthaladását modellezték. A visszajelzésekből úgy látja, hogy a mentés során végzett munkájuk nyomán a szakmájuk felértékelődött.

* * *

Török László zászlós, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred rajparancsnoka a Margit-szigeten július 3-án.

A kiemelés napjáig segítette a dél-koreai kollégáit búvárfelszereléssel, mert az övék nem voltak alkalmasak merülésre a Margit hídnál, nagyon jó munkakapcsolat alakult ki közöttük. Annak ellenére tudtak egymással összehangoltan dolgozni, hogy több helyről, a haditengerészettől, a parti őrségtől és tűzoltóságtól kerültek a tragédia helyszínére.

* * *

Váci Norbert őrvezető, a Dunaújváros aknamentesítő hajó gépésze a Margit híd alatt július 3-án.

Hosszú volt ez a két hét, főleg a kollégáim családtagjai számára, akiknek a támogatása nélkül nem tudtuk volna mindezt végigcsinálni - mondja az őrvezető, aki előbb gumicsónakból, majd a hajó fedélzetéről vett részt a mentésben. Kollégáival együtt technikai felszereléssel segítették a dél-koreai és magyar búvárokat, fóliával takarták el a holttestek kiemelését.

* * *

Szabó Zsolt őrnagy, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Rubik szállító zászlóaljának rajparancsnoka az Erzsébet hídon július 2-án.

Először az tűnt fel, hogy személyes tárgyakat sodor a víz, és egyszer csak megláttam egy embernek látszó valamit a Dunában - idézi fel a repülés során történteket - Amíg a vízi rendőrök nem emelték ki, nem is voltunk biztosak benne, hogy egy áldozatot találtunk. A tudósítást a www.honvedelem.hu felületről vettük át.

CSALÁDI MÚZEUMLÁTOGATÁS

 

Budapest, 2019. augusztus 20.

 

Nemzeti ünnepünk alkalmából különleges tárlatvezetéssel és ingyenes belépéssel várja az intézmény a látogatókat. Belépés díjtalan.

 

Augusztus 20-án reggel 9 órától délután 5-ig várja a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum az érdeklődőket. A nemzeti ünnep alkalmából a belépés egész nap ingyenes lesz. Az állandó és időszaki kiállítások mellett 10 és 14 órától lehetőség nyílik szakmai vezetésen részt venni a Fegyvertörténeti Látványtárban, ahol a magyar katona fegyverzetének, viseletének és felszerelésének változásait lehet nyomon követni a 10. századtól egészen napjainkig.

 

A szervezők mindenkit szeretettel várnak.

 

HŐSEINK

Szigetvár, 1566. augusztus 6.

Ma is a hősi önfeláldozást jelképezik Szigetvár védői. Négyszázötvenhárom évvel ezelőtt, 1566. augusztus 6-án kezdődött meg Szigetvár török ostroma. A túlerő végül legyőzte Zrínyi Miklós hősiesen helytálló védőit, ám az egy hónapon át tartó harcok során a világhódító oszmán had elképesztő vérveszteséget szenvedett, és maga I. Szulejmán szultán is a falak alatt lelte halálát.

I. Szulejmán az Oszmán Birodalom valaha élt egyik leghatalmasabb uralkodója volt, akinek kivételes képességeit már saját korában is elismeréssel emlegették, beleértve ebbe legádázabb ellenfeleit is. Birodalomszervezési szempontból is maradandót alkotott, és bőkezű mecénása volt a kultúrának is, miközben keleten sikeresen nyomult előre Mezopotámiában, török kézre kerítette Bagdadot, és a tengeren hosszasan hadakozott a portugálokkal is. Ám I. Ferenc francia király szövetségeseként fő célja a Habsburgok megdöntése és ezzel egyidejűleg a törökök európai uralmának megszilárdítása, hatalmuk kiterjesztése volt. Ennek eredményeként Szulejmán legnagyobb hadjáratait elsősorban Magyarország felé vezette, összesen hetet. Ezek során elfoglalta Nándorfehérvárt, majd 1526-ban, Mohácsnál végérvényesen térdre kényszerítette hazánkat: később elfoglalta Budát, Bécset azonban csak egyszer vette ostrom alá, akkor is sikertelenül.

Szulejmán életének egyik legnagyobb álma tehát az volt, hogy kitűzhesse a lófarkas zászlót Bécs falaira. Az oszmán szultán először 1529-ben, majd 1532-ben indított hadjáratot a császári főváros ellen, majd némi szünetet követően 1566-ban ismét nekiindult. A hatalmas oszmán sereg útjában álló Szigetvárnak senki sem tulajdonított különösebb jelentőséget: a vár még annak ellenére is könnyű falatnak tűnt, hogy a korábbi évtizedekben a törökök hasztalanul próbálták megszerezni. Pedig voltak intő jelek.

Folyamatos fenyegetettség

A vár védműveit az 1566-os ostromot megelőző évtizedekben folyamatosan erősítették: megnagyobbították a sáncokat, a körülötte elterülő tavat kiszélesítették, az erődítmény sarkain pedig bástyákat emeltek. A falak már ekkoriban mintegy 6-7 méter magasba nyúltak. Az újításoknak köszönhetően 1556-ban Hamed Ali budai pasa nem is tudta bevenni az erődítményt, pedig kísérletet tett rá: habár a kapitány Horvát Stancsics Márknak mindössze 1800 embere volt a 25 ezres török sereggel szemben, Alinak végül mintegy tízezer harcosa veszett oda a várnál, és vesztesként volt kénytelen hazatérni. A védők ezek után felhasználták az ostrom során szerzett tapasztalatokat, és még tovább erősítették a várat.

A munkálatok a korábban több sikeres török elleni haditettéről elhíresült, már életében is legendás Zrínyi Miklós 1561-es várkapitányi kinevezése után is tovább folytatódtak – már csak azért is, mert ekkor már tudni lehetett, hogy az idősödő szultán előbb-utóbb megint megindul Bécs ellen. Mire az oszmán hadigépezet ismét mozgásba lendült, a vár három részből, a külső-, középső- és belsővárosból, illetve az Óvárosból, a jelentős részben Zrínyi által építtetett Újvárosból és a Várból állt. Az erődítményt emellett fekvése is nehezen támadhatóvá tette, hiszen a három szigetre épült várost övező Almás-patak mocsarán csak nehezen lehetett átvágni. Az ostrom közeledtével az említett közeli tavat emellett el is rekesztették, a közeli magaslatokon pedig tüzelőállásokat létesítettek. Az 1566-os év nyarának időjárása ugyanakkor nem kedvezett a védőknek: az aszály következtében nemcsak a mocsarat lepő víz apadt sekélyre, de a vár körüli vizesárok is kiszáradt.

Elképesztő túlerő, elkeseredett védekezés

Amikor megérkeztek az első hírek Szulejmán seregeinek megindulásáról, Szigetvárt mintegy 2300 katona védte. Zrínyi az év tavaszán többször is kérelmezte, hogy háromszorozzák meg a létszámot, a bécsi hadvezetés a füle botját sem mozgatta, pedig a szultán serege – amelyet a horvát származású Szokoli Mohamed vezetett – legalább százezer főt számlált, és több mint háromszáz ágyúval rendelkeztek. Nem lehetett kétséges, mi lesz az ostrom végkimenetele, Zrínyi mégis megeskette katonáit, hogy a végsőkig kitartanak. Ennek jeléül vörös lobogót húzatott a falakra, és kereszteket állított a bástyákra.

Szokoli Mohamed augusztus 6-án adott jelet az ostrom megkezdésére. A kiapadt várárok miatt az oszmánok jóval könnyebben jutottak előre, mint egy kevésbé aszályos évben tehették volna, miután felhúztak e célból három töltést, ám a magyarok kőkeményen védekeztek: mire a törököknek sikerült elfoglalniuk a három sziget közül a legkisebbet, már majdnem háromezer katonájuk hevert holtan a csatamezőn, miközben mindössze háromszáz védővel sikerült végezniük. Ehhez természetesen az is hozzájárult, hogy Zrínyiék folyamatosan ágyúzták az ostromlókat a magaslati tüzelőállásokból.

A szultán is tombolt

Miután a szultán látta, hogy az ostrom lényegesen nehezebben megy a vártnál, ígéretekkel próbálta lekenyerezni Zrínyit: egész Horvátországot és Szlovéniát odaígérte neki, amennyiben a kapitány hajlandó feladni a várat. A kapitány azonban nemet mondott. Az oszmánok ezután folyamatosan, szó szerint éjjel-nappal lőtték a várat, illetve aláaknázták a sáncokat, de hasztalan, a védőket nem voltak képesek megtörni, pedig ekkorra már ők is hatalmas emberveszteséget szenvedtek el. Maga Szulejmán is elveszítette türelmét: az óváros elleni harmadik sikertelen támadás után fővesztést helyezett kilátásba katonai parancsnokainak, majd maga állt a had élére, de ez sem számított, az áttörés elmaradt. A magyarok – akiknek ekkor már minden mindegy volt, hiszen tudták, hogy itt vesznek – eközben kitörésekkel nehezítették az ostromlók helyzetét, és így is komoly veszteségeket okoztak nekik.

Szulejmán a források szerint valósággal tajtékzott: egyrészt pont az ostrom közben kellett megválnia többezer lovasától, mert a birodalom közép-ázsiai területein nyugtalanság tört ki a perzsákkal, és ott is erősítésre volt szükség. Emellett nem tudta, bekapcsolódik-e a harcokba az a Mosonmagyaróvár térségében gyülekező császári sereg, amely közel százezer képzett katonát számlált, és Szigetvár elestét követően kellett volna megállítania az oszmánok Bécs elleni támadását. A magyar főrendek ugyanakkor hiába győzködték Ekhard Sámuel főkapitányt Szigetvár megsegítéséről, a hadvezér semmit sem tett. Augusztus végén a szultán parancsára már Isztambulban is rendkívüli imákat rendeltek el a harcoló seregek megsegítésére.

A túlerő győzött

Az elodázhatatlant persze nem lehetett a végsőkig késleltetni: augusztus 20-át követően maga a város török kézre került, Zrínyi és néhány száz katonája pedig beszorult a belső várba. Szeptember 5-én a törökök megsemmisítették a magyar ágyúállásokat és berobbantották a falak egy részét – innentől fogva nem lehetett kérdéses, hogy a harcok hamarosan befejeződnek. A sors furcsa fintora volt azonban, hogy másnap elhunyt a 72 éves szultán, méghozzá máig ellentmondásos okból: egyes vélekedések szerint járvány tört ki a táborban, mások szerint idős, köszvénytől gyötört szervezete nem bírta tovább a hatalmas fizikai és lelki megterhelést. A vezérkar ugyanakkor elhallgatta a hírt, és még három napon át úgy tettek, mintha uralkodójuk élne, nehogy a seregek demoralizálódjanak a végső győzelem küszöbén.

Szeptember 7-én Zrínyi úgy döntött, elérkezett a végső pillanat. A védők ünnepi ruhát öltöttek, majd leeresztették a felvonóhidat, a törökök közé lőttek az utolsó megmaradt ágyúval, és kardot rántva, a hídon át kirontottak az ostromlók közé. Csupán néhányan élték túl a kitörést, maga Zrínyi két golyótól esett el. De még itt sem ért véget a törökök rossz szériája, mivel a lőportoronyban tárolt puskapor tüzet fogott, a torony pedig felrobbant, további oszmán harcosok százaival (vagy ezreivel) végzett. Zrínyi holttestét Vilics Musztafa banja lukai bég temettette el, levágott fejét Szokoli Budára küldette.

Az ostrom a kor egyik legvéresebb, legkegyetlenebb csatájának számított: a védők szinte teljes létszáma mellett a teljes szultáni had negyede, a magyarok létszámának tízszerese, nagyjából 25 ezer ember veszett oda. Ilyen veszteségek után, a szultán halálát követően nem lehetett kérdéses, hogy a Bécs elleni hadjáratnak nem most van itt az ideje. Emellett az új szultán, II. Szelim inkább a vezírekre bízta az államügyeket, és nem feltétlenül akart mindenáron apja mintájára hódítani. Ezért aztán 1568-ban Szokoli és I. Miksa Drinápolynál békét kötöttek, és az osztrákok évi 30 ezer arany fejében egy időre megváltották nyugalmukat a Portától.

Magyarok Országos Gyűlése

 

Ópusztaszer 2019. augusztus 2-4.

 

Öt év szünet után, az idén augusztus 2-4. között – hetedik alkalommal – rendezték meg, a Magyarok Országos Gyűlését (MOGY) Ópusztaszeren. Az országos rendezvény központi témája ez évben, a nemzeti összetartozás, és azon belül, a külhoni magyar gyermekek megsegítése, támogatása volt.

 

A találkozó főszervezője 2019. évben, az Országos Baranta Szövetség volt, amely a hagyományos magyar harcművészet (a „baranta”) és a magyar kultúra egyéb területeinek népszerűsítésére jött létre. A rendezvény fő eseménye a több száz „barantás” és hagyományőrző részvételével lezajló úgynevezett történelmi élőkép volt, amely megjelenítette a magyar jelen és jövő legfontosabb kulcskérdéseit. A rendezvényen résztvevő civil és hagyományőrző szervezetek kiállításai és programjai között, a Nemzetőrök kiállítása szolgált sok érdekességgel. A nemzetőrök között sok a MATASZ-tag.

 

A rendezvény programjait napközben szabadegyetemi előadások és szabadtéri szórakoztató programok jellemezték, este pedig színpadi koncertek és táncházak alkották.

 

A gazdag programok, mint a Honfoglalás kiállítás, Szer monostora és települése, Államalapítás, Promenád 1896, „Ilyet nem látott a Kárpát…” – Így készült a Feszty-körkép, Multimédiás játszótér, „Vár állott, most kőhalom” – Várak és a csaták a középkori Magyarországon, Őseink arcai, a Csengelei kunok ura és népe, „Kincsek a földből” – Régészet és numizmatika, a szegedi paprika gyártásának története szerepelt a főbb programok között. Ez mellett látható volt, Feszty Árpád “A magyarok bejövetele” c. monumentális körképfestménye is. Természetesen ez mellett, látogathatóak voltak a központi kiállítások is, mint a Skanzen és Nomád Park, ahol egymást követték a különböző programok.

 

A sok kiskereskedő által eladásra kínált portékákra jellemző volt, hogy a magyar kézműipar remekeit sorakoztatták fel. Itt volt az ország legnagyobb kézműves vására. Szinte minden iparág képviseltette magát. A szervezők kiemelten figyeltek arra, hogy a látogatók, a magyar termelők, magyar minőségi áruit találják meg itt. Akik mézet, szörpöt, lekvárt, vagy lószőrből, bőrből és nemezből készült terméket keresett, itt bőven válogathattak. A kiskereskedők mellett, a vendéglátó-ipari szolgáltatások sokszínűsége volt a jellemző.

 

Szoboravatás is volt szombaton, mert ekkor avatták fel azt a szoborcsoportot, amely a honfoglaló őseink vezéreit ábrázolják. Ezzel a szoborcsoporttal Árpádnak és vezéreinek állítottak örök emléket a Nemzeti Történeti Emlékparkban, az első magyar Kárpát medencei országgyűlés tiszteletére.

 

Az esemény legnagyobb attrakciója a történelmi élőkép volt, ahol 1300-an elevenítették fel történelmünk legfontosabb eseményeit. Egy, a puszta közepén felállított vár volt ugyanis a helyszíne, a háromnapos rendezvény egyik legnagyobb eseményének, a történelmi élőképnek. Ez történelmünk eseményeiből összeállított csatajelenetek sorozata volt, amely a honfoglalástól az 1848-49-es forradalom és szabadságharc koráig ölelte fel a magyar történelem és kultúra legfontosabb állomásait. Szombat délutáni közös tevékenységükkel hőseinkre emlékeztek az ország és Kárpátalja minden részéről érkezett hagyományőrzők. Összesen 1200 önkéntes építette fel a díszletet, míg a csatákban 1000 felnőtt és 300 gyermek vett részt, közel 300 lovas vágtatott a vár körül és körülbelül ezer íjász lőtt egyszerre, felelevenítette a múltat mintegy két órán keresztül.

 

RÖSZKEI FALUNAP - 2019.

 2019. augusztus 2-4.

 Az idén is megrendezésre került Röszkén, – a Falunap keretében, kiemelt rendezvényként – a XXV. Nemzetközi Töltött Káposzta-főző Verseny. A Magyar Tartalékosok Szövetsége Csongrád Megyei Vezetőségét, a helyi MATASZ elnök Friedrich Irén tartalékos főtörzsőrmester asszony hívta meg, az egész napos rendezvényre.

 A gazdag kulturális és szabadidős programokat kínáló rendezvény fő attrakciója – ez évben is – a XXV. Nemzetközi Töltött Káposzta-főző Verseny volt, ahol a Polgármesteri Hivatal kondérjain kívül, szinte minden civil szervezet bográcsában rotyogott, a finomabbnál finomabb töltött káposzta. Színes és változatos kulturális és szórakoztató programok között válogathattak azok, akik a hétvégén ellátogattak Röszkére.

 Pénteken, a Nemzetközi Néptánc Fesztiválon fellépő országok táncosai, – közöttük Magyarország, Románia, Lettország, Csehország, Litvánia, Portugália és Lengyelország – szórakoztatták az érdeklődőket. Szombaton, 2019. augusztus 3-án, a XXV. Nemzetközi Töltött Káposzta-főző Versenyen résztvevőké volt a főszerep. Amíg ők főztek, Meghívásos Baráti Fogathajtó Rendezvény zajlott, amit a fogatosok felvonulása követett Röszke utcáin.

 Délben zsűrizték a versenyzők töltött káposztáit. Az ünnepi ebédet megelőzően üdvözölte a meghívott társtelepülések polgármestereit, az egybegyűlt vendégeket, valamint a testvértelepülések képviselőit, Borbásné Márki Márta Röszke polgármestere. Az ünnepi ebédet követően kapott szót, Dávid István ny. mérnök alezredes, a MATASZ Csongrád megyei elnöke, hogy a helyi MATASZ elnök, – Friedrich Irén tartalékos főtörzsőrmester asszony – munkáját méltassa, s neki a „Magyar Tartalékosokért Emlékérem” bronz fokozatát átadja.

 A délután további részében a gyermekeknek kedveskedtek a rendezők, mert volt játszóház, ugráló-vár, arcfestés, kézműves sátor és egy sor játékos vetélkedő. Lehetett a település utcáin sétakocsizni, s a sporttelepen maradók a Phoenix Fitness Sportegyesület bemutatóját tekinthették meg. Ezt követően, operett és musical slágereket hallgathattak, neves előadóművészektől, illetve az Akropolis Táncszínház előadását láthatták. A napot Matyi és a Hegedűs, valamint a Kállay Saunders feat. The Middletonz koncertje, valamint utcabál, a Kosava Zenekarral zárta.

Száz éve történt - Századnyi román katona

1919 – 2019

Száz éve történt. Épp száz éve annak, hogy néhány századnyi román katona a főerőket megelőzve „elfoglalta” a magyar fővárost, a magyar kommün menekülő vezetői felkapaszkodtak egy Bécsbe tartó vonatra, eközben pedig a budapesti Gyűjtőfogházban a 2757. folyószám alatt nyilvántartott politikai fogoly törzskönyvének „Fogyatkozás” rovatába bekerült a „Szab. láb. hely.” bejegyzés. Ama bizonyos rab ‒ Szurmay Sándor gyalogsági tábornok volt…

A Monarchia legismertebb magyar hadvezére, az első világháború végi összeomláskor nyugdíjba vonult honvédelmi miniszter a Pro Libertate Alapítványnál őrzött hagyatéki fotó tanúsága és a hátoldalára írt feljegyzés szerint „1919. augusztus 3. délután 5 órakor” elegáns kalapemeléssel távozott bebörtönzésének helyszínéről, az Országos Gyűjtőfogház rabkórházából. (A katonabáró : Szurmay Sándor, a Monarchia magyar hadvezére / Tóth György, M. ; szerkesztő Hausner Gábor http://mek.oszk.hu/17500/17563)

Károlyiék internálták Szentgotthárdra, Kun Béláék bebörtönözték, a harctéren szerzett reumájára „tekintettel” a budapesti Gyűjtőfogház rabkórházában őrizték. Az 1919 februárjától a kommün bukásáig tartó kálváriájáról, gyógykezelésének megtiltásáról írta: „Többen kérték a kihelyezést szanatóriumba, amit megengedtek. Engem felszólított Bíró igazgató, hogy néhány soros kérvényt adjak be. Nem kérek én ezektől semmit. Úgy is tudom, amint elsőnek fogtak el, utolsónak fogom elhagyni a fogházat – volt a feleletem.” „Augusztus 2-án megbukott a tanácskormány és másnap elbocsájtottak bennünket. Mindenki kapott egy kis kék igazolványt. Az enyém így szólt: Báró Szurmay Sándor letartóztatott az igazságügyi népbiztos rendeletére szabadon bocsájtatott.”

A Magyar Bolsevistaellenes Liga (Antibolsevista Comité - ABC) Könyvtárának kiadásában, 1921-ben jelent meg a hadvezér Az orosz vörös veszedelem és Magyarország szerepe című könyve. Uzsok hőse elemzésében még azt remélte, hogy a „bolsevista Oroszország” ellen kialakulhat egy úgynevezett védelmi öv, amelynek részes országai közé mondhatnánk, Trianon ellenére bevennék Magyarországot. Ez „magábanvéve is nem kis hatást gyakorolna az orosz bolsevistákra, mert azok nagyrésze már a nagy háború alatt megismerkedett a magyarok szuronyaival és igen jól tudják, mikép kezelik azokat. De gyanithatják azt is, hogy mikép kezelik szuronyaikat különösen most, amidőn saját keserü bolsevista élmények voltak már, melynek fészkét kipusztitották.”

Ma már tudjuk, a védelmi övből nem lett semmi, maradt a békediktátum, és rövidesen egy újabb kommunista társadalomépítési kísérlet, amelynek első napjain külön kormányrendelet alapján megsemmisítésre ítélték Szurmay „Szovjetunió ellenes” könyvét is.