Magyar Tartalékosok Szövetsége Csongrád megye

Hírek

PROGRAMEGYEZTETÉS

Szeged, 2018. január 23.

 Programegyeztetésre hívta össze a MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 2. sz. Toborzó és Érdekvédelmi Központ Parancsnoka, valamint, a HFKP IV. körzet Csongrád megyei előkészítő részleg parancsnoka a Magyar Honvédséggel kapcsolatban álló Társadalmi szervezetek, egyesületek vezetőit a 2018 évi közös programok ismertetése és egyeztetése céljából. A mintegy 30 meghívottból húsz résztvevő élt a lehetőséggel, ahol Hári László központ parancsnok, és Hraska Gábor alezredes megyei részleg parancsnok nagyon alapos, lényegre törő előadást tartott projektor képes kiegészítéssel. A jól felépített előadások projektor képeinek egy részét megosztjuk a honlapunk olvasóival. A rendezvényen Fróman Gábor t mk őrnagy a MATASZ megyei elnöke vett részt.

 Bevezetés képen ilyen összetételű összejövetelre ez idáig nem került sor különféle okok miatt, a meghívottak eltérő tevékenysége miatt sok kérdést általánosan kellett megközelíteni, de mindenképpen hasznos volt, hogy az adott kérdéskör állami feladatai okot és alkalmat adtak a társadalmi szervezetek, egyesületek vezetőinek, hogy éves feladataik tervezésénél rendelkezésükre állnak az alapvető, rendező gondolatok.

 

 Hári alezredes Úr előadásában a Csongrád megyei központ feladatairól, munkájáról, lehetőségeiről, elért eredményeiről és célkitűzéseiről beszélt nagyobb részletességgel. Figyelembe véve a meghívottak összetételét, az egyes feladatok végrehajtásában meglévő lehetőségeiket, közös célokat, alaposan át kell gondolni melyek azok a lehetőségek ahol egyezőség, van, vagy ezt követően lehet vagy szükséges megteremteni. Azok, amelyek ez alkalommal elhangzottak, állami feladatok, ezek megvalósításában különféle módokon lehet közreműködni.

 

A második előadást Hraska Gábor alezredes Úr tartotta meg, ahol a lényeg a Közelmúltban tervezett HFKP megyei előkészítő részlege az Önkéntes Területvédelmi Tartalékosok körében tervez végrehajtani. Ez is lényegét tekintve egy állami feladat, de ebben jól érzékelhető, hogy a Magyar Tartalékosok Szövetsége főleg a rendelkezésre állási időszakban, a területvédelmi tartalékosok társadalmi összefogása útján lényegesen konkrétabb, kézzelfoghatóbb társadalmi háttér feladatot tud vállalmi, melyeket településenként klubjainkban, a ÖTT személyes közreműködésével, érdekükben kell és tudunk is végezni. Ennél fogva – mivel egy újszerű feladatról van szó- folyamatosan kell keresni az új feladatokhoz a feltételeket, a településekkel a konkrét együttműködést, a járási vezetőségek létrehozását és működésük elősegítését.

 Az ezzel a feladattal összefüggő rendező elveket a Régió Parancsnok Úrral is és a megyei Parancsnok Úrral is átbeszéltük, elgondolásainkat egyeztettük, és ebben az irányban kell megvalósulni a MATASZ megyei és járási vezetőségeinek és végül a kluboknak, a fő erőkifejtése. Hraska alezredes Úr előadása kissé részletesebben:


Összefoglalva: Hasznos, újszerű volt ez a program egyeztetés! A tárgyalt kérdésekkel kapcsolatosan a Magyar Tartalékosok Szövetségének alapvető fontosságú, másoktól némileg eltérő tennivalói vannak a kérdések megvalósításában. A legtöbb egyezőség, és lehetőség a HFKP területi szerveivel vannak, és közös feladatok a települési járási önkormányzatokkal, és a Kormányhivatalok és egyes szervei illetékeseivel. Az kell világosan látni, hogy a cél, a haza a honvédelem erősítése, részvétel a társadalom hazafias honvédelmi nevelésében, és ennek a nagy feladatnak a kívánatos és szükséges társadalmi háttér formálásában való részvétel. Ez egy nagy közös össztársadalmi, nemzeti feladat, ami a korrekt együttműködést, segítést, támogatást, pontos, tudatos, együttműködést igényel.

 Nem kerülhető meg az elemi feltételek biztosítása, mert ezek nélkül, ez a feladatsikeres megvalósítása is elképzelhetetlen. A MATASZ február közepe tájékán küldöttgyűlést, megyei elnökök továbbképző jellegű összejövetelt tervez, ahol ezekről a kérdésekről, már a megvalósítás konkrétabb módozatairól, lehetőségeiről, feltételeiről kell érdemben tárgyalni! Célszerű a jövőben azt is figyelembe venni, hogy ilyen rendezvényeken a részvétel annak, aki dolgozik, munkaidőben kell részt venni, és ez nem minden esetben biztosítható! Társadalmi munkát szabad időben lehet csak vállalni és végezni.

 

HADIK LEMONDÁSA

1918 – 2018. január

Hadik János lemondását nem fogadta el a király. Világháború a napilapok tükrében: 1918. január 2-től 8-ig Sorozatunkban a száz évvel ezelőtt megjelent magyar napilapokból, a Nagy Háborúval kapcsolatos írásokból szemlézünk.

A január 2-iki Pesti Hírlap címlapján az alábbiakat olvashatjuk: „Milyen mélységes elfogódottsággal néz az emberiség ennek az uj évnek homályos távlatába, amelyet az egész földrészeket elözönlő vértenger és a minden égtájt befeketitő füstfelhők csak egyre sürübb homályba meritenek. Az emberi értelemnek mindenkor gyötrő rejtelem a legközelebbi jövő is, de erről a most megnyilt évről mindnyájunknak olyas határozott sejtelmünk is van, hogy az igazán sorsteljes évek közé fog kerülni és majdnem minden népnek történelmébe a legrikitóbb betűkkel leszen bejegyezve.”

„A japán császár az országgyülést ma személyesen nyitotta meg. Beszédében azt a szükségességet hangsulyozta, hogy intézkedések történjenek Japán szövetségeseivel való erőteljes együttmüködésre a hadihelyzetnek megfelelően” – írja a Pesti Hírlap „A japán császár az entente együttmüködéséről” című cikkében.

Hadik lemondását nem fogadta el a király – írja a napilap. „Gróf Hadik János közélelmezési miniszter lemondása ügyében Wekerle Sándor miniszterelnök mai kihallgatásán fordulat állott be: a király a legteljesebb bizalmáról biztositotta Hadik Jánost és Wekerle utján kifejezetten felkérette, hogy maradjon meg állásában és vezesse továbbra is hivatalát. Ez a királyi elhatározás ujabb elismerése annak a megfeszitett munkásságának, amelyet Hadik a hadsereg és a polgárság közélelmezésének javitása érdekében eddig is kifejtett.”

Elhunyt Borszéki Tivadar a MATASZ volt elnöke

 

 

Megrendülten tudatjuk, hogy életének 74 évében elhunyt

 

Borszéki Tivadar ny. vezérőrnagy

 

a Magyar Tartalékosok Szövetsége volt elnöke.

 

Köszönjük a vezetése alatt végzett odaadó, lelkes, eredményes közös munkát!

 

Nyugodjál békességben, emlékedet megőrizzük!


Temetéséről később történik intézkedés!

 

Kapcsolatépítés a röszkei polgárőrökkel

Röszke, 2018. január 19.

 Röszkei klubunk meghívására a polgárőrség évzáró közgyűlésére kaptunk meghívást. A megyei elnöki átadás – átvétel részét képezi, hogy minden meghívásnak együtt teszünk eleget, egyszerre oldjuk meg a személyes bemutatás, a függőben lévő személyes és más szóbeli kérdéseket is átbeszéljük, illetve, arra alkalmas időpontokat beszélünk meg egyes részkérdés, konkrétabb elemzésére. Így Fróman Gábor t mk őrnagy megyei elnök, Dr. Palotai Jenő megyei tiszteletbeli elnök és Frau Irene Friedrich klubelnök képviseltük a tartalékos szövetséget.

 Egy nagyon eredményes évet záró közgyűlés volt, a legmelegebb elismeréssel szóltak a megyei polgárőrvezetők, a határőrség és a rendőrség képviselői Röszke polgárőreinek munkájáról. Tájékoztattuk partnereinket, hogy az önkéntes területvédelmi tartalékos rendszer szervezése is beindult, a közeli jövőben fel fogjuk Őket keresni és a részletes feladatokat fel fogjuk vázolni és egy intenzív toborzó tevékenységet fogunk Röszkén is végrehajtani. Nagyon leegyszerűsítve azt szeretnénk elérni a honvédelmi minisztérium oldalán, melyet a polgárőrség kiemelkedő eredményességgel teljesít a belügyminisztérium oldalán.

 A térségben szolgálatot teljesített és teljesítő katonákról nagyon jó vélemény alakult ki, ezt megtartva és tovább esősítve, együttműködve a MH kijelölt szerveivel, fel fogjuk keresni a település vezetőit és megtárgyaljuk a konkrét tennivalókat. Ehhez kértünk és kaptunk gyakorlati segítséget. Ennek a rendszere folyamatosan változik, alakul, de számos olyan végleges döntés van, amely nem zavarja ennek a fontos munkának a megkezdését. A polgárőrség megbízható jó partner, így is tekintjük és nem konkurenseknek, ezért egymás munkájának a segítése, támogatása, a jó együttműködés a legalapvetőbb cél.

 Egy baráti vacsorával, jutalmak, elismerések átadásával a késő esti órákban fejeződött be a rendezvény. Polgárőr barátainknak további munkájukhoz sok sikert, jó egészséget kívánunk!

75 ÉVE

Szeged és Bóly, 2018 január 19.

 A Második világháború a XX század legszörnyűbb tragédiája volt. Csaknem minden részlete, következménye feltárásra került, mégis naponta találkozhatunk új és még újabb kutatások eredményeivel, melyek józanésszel nem is mindig érthetőek! A Don kanyarban védekező 2. Magyar Hadsereg védelmi vonalát 75 évvel ez előtt 1943 február 19.-én törte át a Szovjet hadsereg és semmisült meg gyakorlatilag. Ezekben a napokban számos megemlékezésen beszélnek szónokok, túlélők, hozzátartozók, leszármazottak és még most is derül fény addig nem ismert tényekre, vagy téves adatokon nyugvó „eseményekre”! Számos kérdés fogalmazódik meg, melyekre különféle válasz hangzik el.

 Egyáltalán elkerülhető lett volna e a magyar történelem legnagyobb katonai veresége? Voltak e valóságos felelősök? Megtettek e mindent, hogy ilyen esemény többé ne történhessen meg? Igazi kérdések ezek, a válaszok meg nem ritkán tévedéseken alapulnak. Csongrád megye nagyon sok áldozattal járult hozzá a veszteséglistához! Tény hogy nehéz választ adni arra, hogy mit kerestek a Magyar katonák a Don kanyarban? Tényleg a nyári zsávoly ruházat volt e a kor legjobb ruházati felszerelése a negyven fokos orosz télben? Tényleg elegendő volt e a tüzéreknek 2-3 gránát lövegenként? Miért a lövészárkokban leváltott katonák adták át a fegyvereiket? Milyen volt az ellátás? Mit kerestek a magyar sváb fiatalok az SS-ben, lehet e közéjük és a haláltáborok legénysége közé egyenlőségi jelet tenni, az akkori politikai vezetők mit hogy tettek, hogy elkerüljük ezt a nemzeti tragédiát? És sorolhatnánk azokat a kérdéseket, melyekre a Férjeiket, Fiaikat elvesztett Anyák tízezrei soha nem kaptak választ?

 Már 75 éve történt, nagyon sok esemény feledésbe merült. Az utókor egyik feladata, hogy emlékezzen ezekre az eseményekre, legfőbbképpen a tényeken alapuló történelem személet, a hősök iránti tisztelet és megbecsülés miatt! Azt a megbízatást kaptuk, hogy egy szerény küldöttséggel vegyünk részt Bolyban a Magyarországi Németek Elhurcolásának és elüldözésének központi ünnepségén. Technikai okok miatt már csak késve érkezhettünk meg, de így is örök emlékek maradtak meg küldöttségünk tagjaiban. A Magyarországi Svábok évszázadok óta élnek lakóhelyeiken, alkotó részei társadalmunknak. A másodok világháború ebben is jelentett „újat” Sáránd Tamás történész dolgozatában erről nagyon értékes kutató munkát végzett és alább közzé is tesszük! Hosszú idő óta értékes munkát végez ezen a területen Kovács Imre ny. ezredes Úr, a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség Magyarországi Elnöke, Aki Megyénkben már több helyen, és alkalomkor nyújtott értékes segítséget ehhez a fontos munkához, melyről együttműködő Német tartalékos Partnereink is hálás szívvel emlékeztek meg!

 A tolmács feladatot Váradi P. Panna ömt őrmester Fiatal tartalékos katonatársunk látta el. Hozzánk közel állt egy idős ember, aki a Boly-i temetőben egy hófehér zsebkendőbe az ott eltemetett szüleinek a sírjából egy kevéske kis földet vitt magával Németországba, ahova még gyermek korában telepítették ki. A magyar nyelvet már csaknem elfelejtette, de mégis szülőföldjéről akart magával vinni emléket! Mindezt részben magyarul, felét németül mondta, de jól meg lehetett érteni, hogy bár Ő is a szülőföldjéről elüldözött ember, szülőhazájának Magyarországot tartja ma is!

 Fiatal tolmácsunk önkéntes műveleti tartalékos 24 éves mindössze, jó iskolákban tanulta a történelmet, mégis könnyes szemmel fordította, ismerősünk szavait, elmondta, hogy soha nem gondolta volna, hogy ilyen események ebben az országban megtörténhettek! Ezek az emberi sorsok a történelem igazi tanítói, és ezeknek a tragédiáknak az okozói az ország akkori vezetői!

 Csak összehasonlítás képen Francó Spanyol ország fasiszta diktátora Hitlerrel szemben el tudta érni, hogy megszálló feladatokra egy hadosztály spanyol katonát kellett ki küldeni, rövid időre és jelképesen, szemben a Magyar Parlamenttel, ahol a Kassai látszat bombázás koncepciós eljárása volt az egyik fő ok, és Horthy büszkén pózolt Hitlerrel a XX század leg elvetemültebb gonosztevéjével, a magyar vidéki zsidóság elpusztítójával! Koránál fogva még meg kérdezte azt is, hogy ez a Horthy azonos e azzal, akinek a közelmúltban egy Magyar Településen szobrot akartak állítani?

 Tisztelet és elismerés azoknak a volt Magyar Katonáknak, akik életüket adták a hazájukért, lényegében a Német fasizmus érdekekért, elismerés a túlélőknek, akik a poklok poklát járták meg, egy hamis rossz cél érdekében! Alább közöljük Sárán Tamás történész munkáját, aki a kevéssé ismert részletét mutatja be a Magyarországi Németek Svábok életéből, melynek során téves ismeretek alapján döntő többségüket áldozatokból, tettesekké akartak változtatni.

 Szatmári svábok az SS-ben Sárándi Tamás 2011. október 22. 16:15, utolsó frissítés: 2011. október 24. 09:43 Hogyan befolyásolta a nemzeti ébredés, a regermanizáció az asszimiláció útjára lépő szatmári svábokat? Miért léptek be a Németország határain kívül élő úgynevezett népi németek a német hadseregbe? Hogyan befolyásolta a nemzeti ébredés, a regermanizáció az asszimiláció útjára lépő szatmári svábokat? Milyen hatással volt rájuk a náci Németország? Mennyiben változott a helyzetük Észak-Erdély Magyarországhoz való visszakerülése után? Miért léptek be a Németország határain kívül élő úgynevezett népi németek a német hadseregbe? >> Történelem rovatunk korábbi anyagai >> A szatmári svábok 20. századi története, különösen az 1940-1944 közötti időszak mindmáig nem került a történeti kutatások középpontjába, így szinte teljesen ismeretlen.

 A Duna-medencei németek történetének kutatásakor a szatmári svábokat a kelet-közép európai németség részeként tárgyalták, és egyáltalán nem foglalkoztak külön történetükkel. A szatmári svábok fejlődése különleges, mivel a 19. században meginduló asszimiláció talán körükben volt a legelőrehaladottabb. Az első világháborút követő nemzeti ébredés és regermanizáció egyik legvitatottabb fejezete éppen Szatmár vidékén zajlott. (lásd Sárándi Tamás korább írását) A szerzőről Sárándi Tamás muzeológus-történész. Tanulmányait a Babeş-Bolyai Tudományegyetem történelem szakán végezte 2005-ben, attól kezdve a Szatmár Megye Múzeum munkatársa. Jelenleg az ELTE doktori iskolájának hallgatója. Kutatási területe a nemzetiségpolitika Észak-Erdélyben 1940-1944 között. • Észak- Erdély politikai közigazgatási helyzete 1944 augusztus 23 után, in. Székelyföld, 2005 július, 73- 91 p. • A kisebbségek és a magyarságpolitika a romániai sajtóban 1944-1945, in. Pro minoritate, 2005 ősz, 112-131 p. • A magyar lakosságot ért sérelmek és az MNSZ politikája, in. Magyar kisebbség, 2005/1-2, 369-393 p. • Észak- Erdély 1940-1944 közötti történte a román történetírásban, in. Limes 2006/2, 131-138 p. • Evoluţia membrilor Uniunii Populare Maghiară în judeţul Cluj în perioada 1945- 1948, in. Satu Mare Studii şi comunicări, 2005-2006, pp. 237-253. • Kísérletek a szatmári svábok visszanémetesítésére a két világháború között, in. Németek a Kárpát- medencében konferencia anyaga, Bonyhádi evangélikus füzetek 2, Bonyhád 2009, 295-319. • Historia domus, ca sursă istorică. Unirea subiectivă, (Diana Iegarrel közösen), in. Satu Mare Studii şi comunicări 2008, p. 119-126. • Consideraţii privind primul val de recrutare SS din 1942 în judeţul Satu Mare, in. Satu Mare Studii şi comunicări 2008, p. 223-246. • Kisebbségpolitika a közigazgatási gyakorlatban a katonai közigazgatás idején Észak-Erdélyben, in Limes, 2010/2, p. 75-96.

 Az első világháború következtében a nemzetépítéssel párhuzamosan egy nemzeti ébredési folyamat ment végbe Kelet-közép Európában, és ennek egyik legismertebb példája a németek körében meginduló regermanizáció. A világháborús élmény, illetve az ismét nagyhatalommá váló náci Németország támogatása tette ezt lehetővé, így a visszanémetesítés megindult mind Magyarországon, mind az utódállamokban. A próbálkozás eredményei viszont területenként nagyon különböztek. Míg az utódállamokban a kisebbségpolitika terén a magyar kérdés állt a középpontban és a kisantant államok kihasználták s támogatták a visszanémetesítést, ezzel is gyengítve a magyarok pozícióit, addig a trianoni Magyarországon a két világháború között a német kérdés volt a legfontosabb, és a magyar kormány igyekezett folytatni a világháborút megelőző kisebbségpolitikáját, illetve csökkenteni Németország befolyását. Az utódállamokban a német kisebbség radikalizálódott, Szatmári sváb SS egyenruhában (a Szatmár Megyei Múzeum gyűjteménye)Szatmári sváb SS egyenruhában (a Szatmár Megyei Múzeum gyűjteménye) és teljesen a nemzetiszocialista ideológia befolyása alá került, ezzel szemben a magyarországi mozgalom mérsékelt maradt. A területgyarapodások következtében azonban a ’40-es évek első felében a magyar kormány is szembesült a radikálisabb igényekkel fellépő németség követeléseivel.

 Az 1940-1944 közötti évek egyik legfontosabb kisebbségi problémájává így (a román kérdés mellett) a német kérdés vált. Ennek a folyamatnak a csúcspontját az 1940. után több szakaszban lezajló SS toborzás jelentette. Az első, 1942-ben történt SS toborzás önkéntes alapon zajlott, ezért ez az egész folyamat egyik kulcsmomentuma. A továbbiakban a toborzás szatmári vetületeit próbálom felvázolni. A területvisszacsatolások következtében a szatmári svábok is visszakerültek Magyarországhoz, ettől kezdve sorsuk összekapcsolódott a magyarországi németekével. A magyar kormány a külpolitikai sikereknek (revízió nyomán elért területgyarapodásoknak) rendelte alá a kisebbségi kérdést, és ennek fejében hajlandó volt engedményekre is. Az 1940. augusztus 30-án aláírt 2. bécsi döntéssel egyidőben – aminek révén Észak-Erdély ismét Magyarország része lett – aláírták a német népcsoportegyezményt is, amivel a német kormány a magyarországi németeket az utódállamok-beliekkel óhajtotta egy szintre hozni. A magyar kormány zsarolásnak tartotta az egyezményt, de csak annyit tudott elérni, hogy a kollektív jogok nem kerültek a szerződésbe, ugyanis abban nem a népcsoport közjogi különállása szerepelt, hanem a népcsoportot alkotó személyeké. A kormány végül elfogadta az egyezményt abban a reményben, hogy Teleki miniszterelnök majd mindent megtesz annak szabotálásáért, az egyezmény betartását ugyanis a két állam közötti jó viszony garantálta, és senki nem ellenőrizte.

 A bécsi népcsoportegyezmény megszületése mindenképpen fordulatot jelentett a magyarországi németek (köztük a szatmári svábok), és a Volksbund (az 1938-ban létrehozott, Basch Ferenc által vezetett Magyarországi Németek Szövetsége) történetében is. A területgyarapodás következtében visszatérő német kisebbségek szervezetei fokozatosan egyesültek a Volksbunddal, ez azonban feszültségekhez vezetett a szervezeten belül. Egyrészt generációs viták bontakoztak ki, másrészt a visszatérő németek öntudatosabb programja a szervezet radikalizálódását vonta maga után. Egyre elégedetlenebbek voltak a kormány politikájával, egyre radikálisabb követelésekkel léptek fel. Korábban a Volksbund kormánypárti volt, illetve a kormánnyal való jó viszony megőrzését tartotta a megegyezés zálogának. A szervezet radikalizálódása miatt az új miniszterelnök, Bárdossy László a német követhez fordult, és a Volksbund fegyelmezését kérte, de ez egyben az addigi kisebbségpolitika végét is jelentette, és a kérdés többé nem számított belügynek. Ettől kezdve Berlin akarata érvényesült egyre inkább a magyarországi németek esetében is, s ez a szervezet fokozatos átalakításához vezetett. Sváb házaspár, a férfi SS egyenruhában Sváb házaspár, a férfi SS egyenruhában (a Szatmár Megyei Múzeum gyűjteménye) Berlin utasítására a Volksbund mérsékelt hangvételén, ugyanis tudtára adták, hogy a népcsoport építésének időszaka lejárt, s a Volksbundnak is ki kell vennie részét a háborús erőfeszítésekből. A szervezet ekkor még csak a népcsoport népiségi megszervezésének a kezdetén volt (ugyanis a Volksbund létrehozásakor a német népcsoport összefogása s érdekképviselete volt a cél), ettől kezdve azonban a német politikai érdekek kiszolgálójává vált. A népcsoportegyezménnyel egyértelművé vált, hogy Berlin nem mond le a magyarországi németekről, s egyre inkább beleszólást kér a szervezet működésébe. Basch Ferenc népcsoportvezető számított is a német kormány beavatkozására, de Berlin eszközként használta a német kisebbséget, és nem a Volksbund érdekeit szolgálta. A fent vázolt események nagyban befolyásolták a szatmári svábok 1940. utáni helyzetét is. Mint ahogy arra egyes sváb vezetők számítottak, a magyar kormány igyekezett felszámolni a román időkben elért eredményeket: 18-ra csökkentették a német iskolák számát (24-ről), az öntudatos sváb hivatalnokokat más faluba helyezték át, a kultúrotthonokat és a német nyelvű misét pedig betiltották. Basch tiltakozására Bárdossy kifejtette, hogy a román időkben kialakult helyzet abnormális, így azt nem lehet tovább fenntartani. A magyar kormány intézkedései láttán a szatmári svábok is a Volksbundtól reméltek védelmet, így ennek egyik tagszervezetévé váltak, majd október 19-én Basch is személyesen látogatott el Nagykárolyba. Ezek után sorra alakultak meg a helyi szervezetek a Szatmár megyei német községekben.

 1940-1944 között sehol sem folyt olyan elkeseredett és éles küzdelem a magyarok és a népi németek között, mint Szatmáron, ugyanakkor sehol sem jelentkezett annyira a hazafias érzület, mint itt. A kiélezett ellentétek gyakran fajultak tettlegességig, 1941. tavaszán verekedés tört ki, amikor mezőteremi fiatalok megpróbálták feloszlatni a Mezőpetriben megtartott sváb bált. Az összetűzésnek halálos áldozata is volt egy sváb fiatal személyében, azonban az elkövető magyar fiatalt felmentették, a Volksbundnak pedig megtiltották, hogy beszámoljon az eseményekről. Az idő rövidsége miatt a magyar közigazgatásnak nem sikerült felszámolnia a svábok által elért eredményeket, de folyamatosan akadályozta a Volksbund tevékenységét, illetve továbbra is szorgalmazta az asszimilációt. Sváb családtagok képei (fiatal fiú SS egyenruhában) (a Szatmár Megyei Múzeum gyűjteménye) Sváb családtagok képei (fiatal fiú SS egyenruhában) (a Szatmár Megyei Múzeum gyűjteménye) Az SS-t 1925-ben hozták létre Hitler személyes védelmére. Élére 1929-ben Heinrich Himmlert nevezték ki, aki a nemzetiszocialista ideológia erőszakszervezetévé változtatta.

 Az SS fegyveres alakulatai közvetlenül a nácik hatalomra jutása után, rendfenntartóként jelentek meg, de a háború kitörésekor már az első harcokban részt vettek, s fanatikusságuk miatt nagy létszámveszteségekkel kerültek ki a harcokból. Az SS alakulatok létszámkiegészítése a hadkötelesek körében végrehajtott önkéntes toborzás útján történt. 1939 végén a felfegyverzett SS alakulatok, a Waffen SS részére létrehozták a kiegészítő hivatalt. Mivel a Wehrmacht szükségletei miatt a németországi sorozás akadályokba ütközött, előtérbe kerültek a határokon kívül élő népi németek, s idővel ezek az SS tartalékaivá minősültek. A súlyos veszteségek miatt 1942-től hadköteles németeket is be lehetett osztani a Waffen SS-be, azonban az önkéntesség elvét végig fenntartották. Az első illegális toborzásokra 1940. elején került sor. A tervek szerint Romániából 1000, Magyarországról pedig 500 fő toborzását irányozták elő. Magyarországon azonban akadályokba ütközött a toborzás, így csak 1941. júniusában indult el az első 100 fős csoport. Az illegális toborzások Romániában voltak a legsikeresebbek, ahol a népcsoportvezető vendégmunkásoknak álcázva szállította ki az önkénteseket. 1941. decemberében Himmler elrendelte 60 000 fő toborzását Magyarországon, Romániában és Szlovákiában. E hatalmas szám kiutaztatása azonban csak államközi egyezmények útján vált lehetségessé.

 1942. januárjában Ribbentropp német külügyminiszter budapesti útja alkalmával hivatalosan is kérte 20 000 német önkéntes toborzását Magyarország területén. Waffen SS jelvényWaffen SS jelvény Ez alkalommal is megmutatkozott a magyar kormány álláspontja a kisebbségekkel – elsősorban a német kisebbséggel – szemben. Egyrészt így akarta kímélni, illetve csökkenteni a keleti frontra kiküldött honvédek számát, másrészt ezáltal akart megszabadulni a német kisebbség radikális elemeitől. A megállapodásról azonban csak szóbeli egyezség történt 1942. februárjában, eszerint a magyar kormány hozzájárult a 18-30 éves magyar állampolgároknak önkéntes jelentkezés alapján a Waffen-SS-be történő toborzásához, magyar állampolgárságuk elvesztése mellett, függetlenül attól, hogy az illető a magyarországi Volksbund tagja-e, vagy sem. A toborzottak száma egyelőre 20 000 fő lehetett. A megállapodás szerint a toborzóakciót a Volksbundnak a lehető leggyorsabban kellett lebonyolítania a sajtó és nyilvánosság teljes kizárása mellett. A megállapodás megszületésekor egyértelművé vált a Volksbund korlátozott szerepe, ugyanis a tárgyalásokba be sem vonták, s csak a végrehajtás szerepe jutott neki. Másrészt megfigyelhető a kormány tudatos politikája, hiszen a jelentkezést az állampolgárság elvesztéséhez kötötte, úgy értelmezve, hogy az illető ezáltal hűtlen lett a magyar államhoz. Korabeli jelentések szerint a toborzás rendben zajlott, s mintegy két hónap alatt több mint 25 000 ember jelentkezett, többségük a Bácskából. Az első megállapodásnak több hiányossága is volt. Egyik a bevonuló SS önkéntesek családtagjainak állampolgársága. Ugyanis a bevonultak azonnal elveszítették állampolgárságukat, a családtagok kérdése azonban függőben maradt. Végül abban állapodott meg a két kormány, hogy a kérdést függőben hagyják, s csak a háború után rendezik, ezen személyek addig teljes jogú magyar állampolgárok maradnak. A megállapodás másik hiányossága a családtagok segélyezése volt, ugyanis a szóbeli megállapodás szerint ezek ellátásáról Németországnak kellett gondoskodnia. A magyar kormány azonban nem fogadta el, hogy az itthon maradottak a német ellátásnak megfelelő összeget kapjanak, mivel ez jóval magasabb volt a honvédségi juttatásnál. Így a német pénzügyminisztérium csak évi 5 millió pengőt utalhatott át, ami azonban még a magyarországi ellátás szintjét sem érte el. A kérdést végül 1943. februárjában rendezték, amikortól a családtagok megkaphatták a honvédségi segélynek megfelelő összeget.

 Azáltal, hogy önkéntes alapon történt, az első toborzás az 1918-1944 között zajló német mozgalom egyik kulcsmomentumaként értelmezhető, amikor a német kisebbség tagjai először kerültek választás elé a magyar hazafiság, illetve az SS által propagált, népi német kötelezettség között. A szatmári svábok esetében döntésükből a visszanémetesedés mértékére is következtetni lehet. Magyar és német járőr a világháború idején (forrás: Kovács-Számvéber, Waffen SS Magyarországon)Magyar és német járőr a világháború idején (forrás: Kovács-Számvéber, Waffen SS Magyarországon) A Nagykároly környékén zajló toborzásról fennmaradt egy rendőrségi jelentés. Eszerint a toborzás 3 SS tiszt jelenlétében zajlott magyar delegált részvétele nélkül. A sváb fiatalok magyar zászló és Volksbund jelvények alatt, szánokon érkeztek a városba. A jelentés szerint a nagy lelkesedésnek köszönhetően mintegy 600-an jelentek meg a sorozóbizottság előtt, s nagyrészük alkalmasnak bizonyult. Az első toborzás alkalmával a Szatmár megyét is magába foglaló IX. Csendőrkerületből 447-en léptek be.

 Az új miniszterelnök, Kállay Miklós első németországi látogatásakor kiderült, hogy az SS újabb toborzóakciót szeretne végrehajtani az ország területén. Kállay - annak reményében, hogy ezáltal elkerülheti, hogy újabb honvédségi alakulatokat küldjenek ki a keleti frontra - hozzájárult, hogy az eredeti 20 000-es létszámot 30 000-re emeljék fel. Ahhoz, hogy ezt a számot teljesíteni tudják, a honvédségben szolgáló németeket is át kellett adniuk, így a toborzás idejére szabadságolták a német származású honvédeket. Ebben az esetben is csak szóbeli megállapodás született, s az egyezmény pontjai megegyeztek az első egyezményben előírtakkal. A második toborzás 1943. júniusában vette kezdetét és folyamatosan zajlott a harmadik toborzás elkezdéséig. A lelkesedés azonban csökkent az első toborzáshoz viszonyítva, így az előírt keretszám teljesítése érdekében már a testi hibákkal rendelkezőket is besorozták. 1944. márciusában Magyarország német megszállása következtében lehetőség nyílt az újabb sorozásra. A kormány ezúttal sokkal engedékenyebbnek bizonyult, így már írásbeli megállapodásban szabályozták a sorozás feltételeit. Az 1944. áprilisában aláírt megállapodás szerint besorozható volt minden, a 17. életévét betöltött, magát németnek valló vagy mutató személy. A megállapodás joghézagja miatt teljesen asszimilált, illetve magyar származású személyeket is besoroztak. Ezúttal feladták az önkéntesség elvét, a sorozás szabályos behívók alapján történt, s akik nem jelentek meg a sorozóbizottság előtt, azokat rendőrséggel állíttatták elő. A harmadik sorozás alkalmával besorozottakról sincs pontos kimutatás, de becslések szerint kb. 80-100 000 emberről lehet szó. Felmerül a kérdés, hogy miért is léptek be a Németország határain kívül élő úgynevezett népi németek a német hadseregbe? Az okok tárgyalásakor számításba kell venni az ésszerű érveket is, mint a jobb ellátás és felszerelés. Másrészt, azáltal, hogy nem a Honvédségbe léptek be, megszabadulhattak a folyamatos zaklatástól, illetve motiválhatta őket az egyszerű kalandvágy is. Mindezeken túl azonban döntő fontosságú volt a kibontakozó visszanémetesedés és a népi német tudat, ami szerint ők is a német nemzet részei, és a birodalom kérésére teljesíteniük kell kötelességüket, akár úgy is, hogy belépnek a hadseregbe.

 Különösen az első SS toborzáskor belépők nagy részére lehetett hatással ez az ideológia, amelynek erejét bizonyítja, hogy önként csatlakoztak ahhoz a szervezethez, aminek a neve már a korszakban háborús bűncselekményekhez kötődött. Közismert az SS holokausztban, illetve a zsidók fizikai megsemmisítésében játszott szerepe is. Az SS toborzásnak drasztikus következményei voltak az egész magyarországi németségre, így a szatmári svábokra nézve is. Ugyanis a német hadsereg visszavonulásakor otthonaik elhagyására szólították fel a német családokat. E felszólításnak leginkább az SS-be belépett németek családtagjai engedelmeskedtek. Ernst Hauler adatai szerint 1944-ben Szatmár megyéből mintegy 4000 sváb menekült el a visszavonuló német hadsereggel, legtöbben Barlafaluból, Nagyszokondról és Alsóhomoródról, míg Batarcsról egy család kivételével mindenki elmenekült, Hadadról pedig 20 család. A menekülés és az ezt követő 1945-ös deportálások végleg megtörték a Szatmár megyei sváb közösségeket.

PARANCSNOKVÁLTÁS - 2018. Székesfehérvár

Székesfehérvár, 2018. január 11.

Új parancsnoka van az Összhaderőnemi Parancsnokságnak Új parancsnoka van – Korom Ferenc vezérőrnagy személyében – az MH Összhaderőnemi Parancsnokságnak. A parancsnoki beosztás átadás-átvételét január 11-én, csütörtökön tartották Székesfehérváron.

Az ünnepségen dr. Simicskó István honvédelmi miniszter hangsúlyozta, hogy a fejlődés időszaka következik a Magyar Honvédségnél: nőtt a tárca költségvetése és jelentős források jutnak a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programban rögzített modernizációra. Szavai szerint a honvédségnek azokkal a fegyvernemi képességekkel kell rendelkeznie, amelyek megfelelnek a XXI. század kihívásainak, s ha sikerül végigvinni a programot, akkor az közös sikere lesz a honvédség minden tagjának. Emlékeztetett: a cél az, hogy 2026-ig egy 30 ezer fős aktív honvédségi állomány mellett mintegy 20 ezer főnyi önkéntes tartalékos álljon szolgálatban. A területvédelmi elven szerveződő önkéntesek jelenlegi létszáma már meghaladta a hatezer főt – tette hozzá. Szólt arról is, hogy 2024-re a honvédelmi költségvetés eléri majd a magyar GDP két százalékát, ami előreláthatólag meghaladja majd az ezermilliárd forintot.

A tárcavezető úgy fogalmazott: egy nemzeti közösség akkor lesz értékes, ha mindenki megtalálja benne a maga küldetését és a helyét. Egy jó vezetőnek azokat az embereket is motiválnia kell, akik egyébként kevésbé aktívak, vagy kisebb a munkabírásuk. „Meg kell próbálni nagy célokat megfogalmazni, és ezekhez megnyerni az embereket (…), akkor tudunk sikeresek lenni, ha az emberek hisznek azokban a célokban, amelyeket megfogalmaztunk” – emelte ki dr. Simicskó István. A leköszönő és az új parancsnokhoz fordulva kijelentette: fontos, hogy a vezetők jó viszonyt alakítsanak ki a személyi állománnyal, és ezt segítheti a kölcsönös tisztelet. „Cselekvőképesnek kell lennie a parancsnoknak, és ezt fel is kell tudnia mutatni. Rendelkezik a tudással és a látással, tudja, hogy mit akar, s ezt szakszerűen el is tudja mondani a beosztottjainak” – fűzte hozzá.

Huszár János altábornagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság leköszönő parancsnoka beszédében elmondta, egy feszített időszakot hagyott maga mögött, ugyanakkor munkatársai áldozatos feladatvállalásának köszönhetően a sikerekről tudott számot adni. „Társadalmunknak egy olyan haderőre van szüksége, amelynek tagjai kötelességtudóan végzik a feladatukat, nem hátrálnak meg a megpróbáltatások során, bajtársaikhoz – szűkebb és tágabb pátriáikhoz, családjukhoz, nemzetükhöz – hűen és a társadalom tagjaiban bizalmat ébresztve teljesítik szolgálatukat” – hangsúlyozta.

Az altábornagy utódjához intézve szavait azt mondta: a szabályzók szerint működő és megfelelően reagálni képes parancsnokság vezetését adta át, amely alá olyan katonai szervezetek tartoznak, amelyek képesek feladataikat végrehajtani, legyen szó országvédelmi, békeműveleti, vagy akár katasztrófavédelmi feladatokról. Mint elhangzott, Huszár János altábornagy a Honvéd Vezérkar főnök helyetteseként folytatja munkáját.

Korom Ferenc vezérőrnagy, a parancsnokság új vezetője székfoglalójában azt ígérte, minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy az MH Összhaderőnemi Parancsnokság rendszere jól kiszolgálja a Magyar Honvédséget és a hazát. Hozzátette, hogy három fő pillérre helyezi saját munkavégzését: az első a nemzeti érdekek képviselete, ami minden katona számára a legfontosabb direktíva. „Szeretném aláhúzni, hogy kizárólag a csapatmunka − mint második pillér – lehet eredményes napjainkban, hiszen a rambók kora lejárt, teljesen új kihívásokkal szembesülünk nap mint nap” – mondta, hozzátéve, hogy például a hibrid hadviselés különböző szegmenseire is csak a „kollektív bölcsesség” adhat válaszokat.

A harmadik alapvető pillér a hit a munkában és annak eredményességében. Hozzáfűzte, a haderőfejlesztési program történelmi lehetőséget jelent, amihez az is kell, hogy az azt megvalósítók higgyenek benne és annak megvalósításában. „A Zrínyi 2026 program csak erős hittel, kitartó munkával, sok lemondással valósulhat meg, csak így válhat a Magyar Honvédség a régió egyik legütőképesebb haderejévé, amelynek valós használható értékei és képességei vannak” – hangsúlyozta az új parancsnok, aki eddig a Honvéd Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökség vezetője volt.

A rendezvényen dr. Simicskó István és dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök emléktárgyat adott át a leköszönő és az új parancsnoknak áldozatos munkájuk elismeréseként.

KÖZÖSSÉGÉRT

Marcali, 2018. január 6.

A közösséget kell szolgálni! Meg kell becsülni az emberi értékeket és a közösséget kell szolgálni – mondta dr. Simicskó István honvédelmi miniszter január 6-án Marcaliban, a somogyi megyenapon tartott beszédében.

A miniszter a helyi művelődési házban elmondta: a somogyi emberek elkötelezettek a honvédelem ügye mellett, amit bizonyít, hogy nagy számban csatlakoztak az önkéntes tartalékos rendszerhez, ugyanakkor több alakulatnak is helyt adnak a megyei városok. Felidézte, 1498. január 6-án Ulászló király elsőként adományozott címer- és pecséthasználati jogot Somogy vármegyének. A Somogy Megyei Közgyűlés húsz éve döntött arról, hogy ezen a napon tartják a megyenapot.

Dr. Simicskó István kitért arra is, hogy a nyugati civilizáció, amely a kereszténységnek köszönheti a létezését, jelenleg lelki válságban van, mert a pragmatizmus vette át az irányítást. Ezzel megbomlott az egyensúly, és az emberek elfeledték, hogy Európa alapjának „kötőanyaga” a kereszténység. „Magyarországnak erős keresztény hite van, és az ország ismét számít, fenn van Európa térképén. Magyarországnak erős, határozott kiállása, véleménye és karaktere van” – hangsúlyozta a tárcavezető. Hozzátette: ha a magyar emberek elveszítik a hitüket, akkor vele vész az önrendelkezés, illetve a szuverenitás is.

Bíró Norbert, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke beszédében elmondta: büszkének kell lenni a megye történelmi, kulturális és természeti értékeire, ugyanakkor bátor helytállással a jövőt kell építeni. A nyugodt építkezésnek pedig leginkább a biztonság nyújt alapot: jól vizsgáztak a somogyi rendőrök, illetve a katonák a migránsválság kezelésében, és megvédték a polgárokat, Magyarországot, valamint Európa határait. Az elnök jelezte: 2018 az építkezés és a fejlődés éve lesz Somogyban, amire méltán lehet büszke a közösség. A beszédeket követően elismeréseket adtak át a megye fejlődéséhez kiemelten hozzájáruló szakembereknek.

 

More Articles...

  1. HM INTERJÚ - 2018.01.03.
  2. Jelentkezz tartalékosnak!!!
  3. MIT? MIÉRT?
  4. BÚÉK - 2018. - 2.
  5. MEGYEI ÉVZÁRÓ
  6. Istvánok és Jánosok, boldog névnapot!!!
  7. BÚÉK - 2018.
  8. Hősök naptára - FEGYVERSZÜNET
  9. Pályázati felhívás
  10. Karácsonyi és új évi üdvözletek 2.
  11. Karácsonyi és új évi üdvözletek
  12. KARÁCSONY - HM 2017
  13. Advent 3. hete - 2017.
  14. Deszki Advent - 2017.
  15. Karácsonyi Halászlé - Kübekháza
  16. GARANCIA - 2017. december
  17. TARTALÉKOSOKRÓL MINDENKINEK
  18. Legyél Te is 37-es! - Toborzás
  19. ROBBANÁS
  20. Áldott Advent második vasárnapját
  21. Fegyverszünet
  22. ZRINYI 2026 - Miskolc
  23. Szeged Grand Prix 2017 - Versenykiírás
  24. MEGSZÁLLÁS
  25. Meghívó - Hegyi Endre kiállítása - Szentes
  26. Gratuláció - Fróman Gábor kinevezése
  27. Új elnök a Magyar Tartalékosok Szövetsége Csongrád Megyei Vezetőség élén
  28. Emlékeztető a tagdíjelszámolásról
  29. Küldöttgyűlés
  30. TISZTÚJÍTÁS
  31. ÜNNEPÉLYES KATONAI ESKÜ
  32. FEGYVERSZÜNETET ÉS BÉKÉT
  33. M E G H Í V Ó a 2017-es taggyűlésre
  34. Katonának lenni embert próbáló feladat
  35. Az I. világháború emberi oldalának kiállítása
  36. Jótékonysági futás Szőregen
  37. Első világháborús fotókiállítás - Meghívó 2017. november
  38. FEJLESZTÉS
  39. KÖSZÖNET Russéból
  40. SZÁZ ÉVE - 2017. november
  41. CAPORETTÓ
  42. Halottak napja - 2017.
  43. Tagdíjfizetés - EMLÉKEZTETŐ
  44. Gyújtsunk gyertyát minden katonasíron...
  45. KATONÁK
  46. Márotn napi vigasságok és libabál Tápén
  47. Október 28-29. megtörtént az óraátállítás
  48. 6 órás állóképességi futás az újszegedi ligetben
  49. 1956-OS FORRADALOM
  50. II. Haditorna Verseny