Magyar Tartalékosok Szövetsége Csongrád megye

Hírek

TANÁCSOK VILLÁMLÁS IDEJÉRE

 

Budapest,2018. július 2.

 

Gyakorlatokon, kiképzéseken, rendezvényeken és sok más alkalommal érhet bennünket, viharos, zivataros idő, az alábbiakban tájékoztatjuk Olvasóinkat, Társainkat a helyes magatartásról, a fontos tudnivalókról. Amit sok ember rosszul csinál: ezt kell tenned, ha dörög, villámlik!Magyarország – Senki sincs biztonságban, bárhol lecsaphat a villám! Aki azt hiszi, hogy csak viharban érheti tragédia, nagyon téved!

 – Az estek 10 százalékában a villám verőfényes égbolt ellenére csap le, akár 15 kilométerrel arrébb lévő zivatarfelhőből – magyarázta Pártai Lucia, aki azt javasolja, vegyük komolyan az előrejelzéseket és zivataros időszakban húzódjunk biztonságba.

 – Ellentétben más áramütéses balesetekkel, a villámcsapásnál az átfutási idő olyan rövid, hogy a testen akár 100 Amper is keresztülfuthat anélkül, hogy károsodást okozna.

 A legfőbb veszély, hogy az izmok görcse miatt az életfontosságú funkciók leállnak. Erős áram hosszabb ideig tartó hatása rendszerint súlyos égési sebeket is okoz. Sajnos rengeteg a tévhit a villámcsapással kapcsolatban, íme a legfontosabb figyelmeztetések:

 Mit tegyünk:

 – Ha zivatarfelhőt veszünk észre a láthatáron, azonnal menjünk zárt épületbe

 – Ugyanezt tegyük, ha a villám és a mennydörgés közt kevesebb, mint 30 másodperc telik el

 – Ha gépkocsi áll a rendelkezésünkre, használjuk Faraday kalitkaként (az ablakokat zárjuk be, ne érintsük meg a fémrészeket) ez nyújtja a legnagyobb védelmet

 – Ha nincs lehetőségünk sehová sem elvonulni, guggoljunk le zárt lábakkal és térdekkel, hogy csak egy ponton érintkezzünk a környezettel, lehetőség szerint 10-30 cm vastag szigetelőréteget téve a talpunk alá (ruha, esőköpeny, száraz kő).

 Mit ne tegyünk?

 – Kerüljük a kimagasló helyeket, például a hegycsúcsokat, hegygerinceket, vagy a szabad, sík területeket (villámhárítóként működnek)

 – Kerüljük a nedves talajt, patakokat, vízeséseket és azonnal hagyjuk el a vízfelületeket (villámhárítók, rövidre zárási lehetőség).

 – Csak akkor bújjunk mélyedésbe, ha az legalább 1,5 méter mély.

 – Lakáson belül maradjunk távol a vízvezetékektől, ajtótól, ablakoktól, ne használjuk a vezetékes telefont, a kézmosót, a zuhanyzót, a fürdőkádat. Kapcsoljuk ki az összes elektromos készüléket, húzzuk ki a konnektorból és az antennacsatlakozóból a zsinórokat, és ezektől is maradjunk távol. Az utolsó, hallható villámcsapás után még várjunk 30 percet, és csak aztán folytassuk normál tevékenységünket.

 Nem csak a testi épségünk, hanem a vagyontárgyaink is veszélyben lehetnek a zivataros időben.

 Ha megfelelő biztosítást kötünk, akkor a vihar okozta károk megtérhetnek, ám a legjobb megelőzni a bajt- magyarázta Olt Boglárka, a Generali Biztosító kommunikációs vezetője.

 Kármegelőzési tippek vihar esetére

 1. Győződjünk meg róla, hogy a nyílászárókat gondosan bezártuk. Ezzel megelőzhetjük, hogy a hirtelen feltámadt szél becsapja az ajtókat, ablakokat, kárt okozzon bennük, kitörje az üveget, illetve, hogy a nyitott ablakokon keresztül befolyjon a csapadék.

 2. Áramtalanítsuk, és a konnektorból húzzuk is ki az elektromos készülékeket berendezéseket, hogy egy esetleges áramszünet ne tegye tönkre azokat.

 3. Autónkkal ne parkoljunk fa alá, hiszen a letörő ágak komoly károkat okozhatnak gépjárművünkben.

 4. Ne hagyjuk a kertben, a teraszon értékeinket.

 5. A kerti bútorokat is összetörheti a viharos erejű szél, győződjünk meg arról, hogy védett helyre vittük őket.

 6. Jégeső esetén gépkocsinkkal álljunk fedett helyre, garázsba!

 7. Felhőszakadás esetén a mélygarázsban tartott autónk a lezúduló csapadékvíz okozta károknak is ki van téve, ha lehet, álljunk ki az utcára, ügyelve arra, hogy ne parkoljunk vele fa alá alá.

 8. Ha út közben ér bennünket a vihar, fokozottan óvatosan vezessünk, hiszen a csúszós utak és a rossz látási viszonyok miatt gyakoribbak a balesetek.

 9. A macskákat és a kisebb testű kutyákat vigyük be a házba. A nagyobb villámoktól és a mennydörgéstől megijedhetnek, és elkóborolhatnak.

 10. Felhőszakadás, jégeső után ellenőrizzük, hogy károsodott-e valamely értéktárgyunk, ha igen, két munkanapon belül jelentsük azt be biztosítónknál.

 11. A lakásban elektromos készüléket ne használjunk a vihar alatt, pl. hajszárítót, vezetékes telefont.

ROBBANÁS A TRIPOLISZI ÖBÖLBEN

1918-2018

113 halott a tripoliszi öbölben. Világháború a napilapok tükrében: 1918. június 26-tól július 2-ig. Sorozatunkban a száz évvel ezelőtt megjelent magyar napilapokból, a Nagy Háborúval kapcsolatos írásokból szemlézünk.

 

„Szombat óta nem jelentek meg az újságok a munkásság tömegsztrájkja miatt, tehát vissza kell térnünk az előző napok eseményeire is. Nagyobb esemény voltaképen csak az olasz harctéren volt. Legutóbb megirtuk, hogy az offenziva állóharcokká alakult. Közben a monarchia csapatai kénytelenek voltak a Piave jobbpartját és a Montellón kiküzdött állásokat kiüriteni. A helyzetet még az időjárás is sulyosbitotta. Nagy esőzések voltak, amelyek megárasztották a Piavet, az áradás elsodorta a hidakat, amit az áradat el nem vitt, azt az olasz tüzérség gyilkos tüzelése pusztitotta el. A tulsó parton levő csapatokat sem élelemmel, sem lőszerrel nem lehetett ellátni. „Csak a legnagyobb nehézségekkel volt lehetséges a küzdők számára a legszükségesebb lőszert és élelmet a harcvonalba juttatni” — mondja a vezérkari jelentés” – írja a június 28-i Népszava.

A napilap beszámol, arról 113 hulláról, amit a tripoliszi öbölben találtak. „Minthogy eddig a buvárhajó csak ritka esetben, tudta megállapitani az elsülyesztett hajó nevét és rakományát, most az ellenséges ellenintézkedések megerősödésével még kevésbé válik lehetségessé, hogy csak megközelitőleg is megállapitsák az ellenséges csapatszállitások megsemmisitésénél bekövetkezett emberpusztulását. Nemrég egy éjszaka a tripoliszi öbölben 113 olasz katona hulláját hordozták a hullámok. Ezek kétségtelenül egy elsülyedt csapatszállitó hajó emberei voltak. Az Havas-ügynökség junius 21-en közli, a május 11-én megtorpedózott Anna francia csapatszállitó hajó veszteségét és azt mondja, hogy födélzetén tartózkodott katonák száma 2150 volt és ezekből csak 1513-et mentettek meg, a veszteség tehát 637 ember.”

„Nehéz ágyukból viszonoztuk a tüzelést a Jericho vidékén és attól északkeletre fekvő ellenséges táborhelyek ellen. A kölcsönös röpülőtevékenység igen élénk volt. Több légi harc folyt le, amelyek során egy ellenséges röpülőgépet vonalaink mögött lőttünk le. A vezetőt és a megfigyelőt elfogtuk. Egy másik ellenséges röpülőgépét leszállásra kényszeritettünk. Lázadóknak Anese és Eaan között intézett támadásait visszavertük” – számolnak be a törökök a palesztin harcvonalról.

HOLOKAUSZT MEGEMLÉKEZÉS

Szeged, 2018. július 1.

A holokauszt szegedi áldozataira emlékeztek a zsinagógában

„A város legtragikusabb napjaira emlékezünk ma. A legtragikusabbra, mert Szeged közössége saját maga ellen támadt, és ez példátlan a város történetében" mondta Szabó Sándor a holokauszt áldozatainak emlékére rendezett istentiszteleten.

Az egykori téglagyári gettó bejáratánál lévő emlékoszlopnál is koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak. A holokauszt szegedi áldozataira B. Nagy László országgyűlési képviselő, Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke és Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke emlékezett.

A 8617 Szegedről elhurcolt zsidó honfitársunkra emlékeztek ma, vasárnap délelőtt az egykori téglagyári gettónál, majd az Új Zsinagógában gyászistentiszteletet tartottak a holokauszt áldozatainak emlékére.

Emlékezőbeszédet mondott Szabó Sándor országgyűlési képviselő.

Az egykori téglagyár területén kialakított gyűjtőtáborban, 1944 júniusában kilencezer embert zsúfoltak össze Szegedről és a környező településekről, többek között Hódmezővásárhelyről, Makóról, Kiskunhalasról. A táborból június 25. és 28. között három vonat indult Strasshofba és Auschwitzba.

A kutatások szerint az 1940-es évek 5600 fős szegedi zsidóságából 2091 ember vált a holokauszt áldozatává, további 612-en a munkaszolgálat során vesztették életüket.

Lednitzky András, a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke köszöntőjében azt mondta, jelenleg alig négyszáz zsidó vallású ember él Szegeden. A holokausztot követően is sokan kivándoroltak, a túlélők közül pedig ma már csak nagyon kevesen maradtak.

– Azért gyűltünk össze, hogy meggyászoljuk Szeged polgárait. Azokat az embereket, azokat a polgártársainkat, akiket szégyenszemre elhurcoltak közülünk, és haláltáborokban, vagy az odavezető úton haltak mártírhalált miattunk. Miattunk, mert közös a felelősségünk, hogy mindez megtörténhetett, és közösen kell vinnünk ezt a felfoghatatlanul súlyos terhet, hogy soha többé ne történhessen hasonló – mondta Szeged országgyűlési képviselője.

Szabó Sándor szólt arról is, hogy Szeged múltjában és történelmében sok tragikus esemény volt. Jártak itt a tatárok és a törökök, volt itt tűzvész, pestis és árvíz is. De semelyik sem tudott olyan gonosz pusztítást végezni, mint a második világháború. A szegedi zsidók elhurcolása azért a legtragikusabb városunk történetében, mert Szeged közössége saját maga ellen támadt, és ez példátlan.

– Nemcsak azok miatt kell ma szégyenkeznünk, akik aktív résztvevői voltak a kegyetlen népirtásnak, hanem azok miatt is, akik tétlenül nézték azt, hogyan gyűjtik össze és szállítják el haszonállat módjára zsidó honfitársainkat. Olyan vétek ez, amit soha nem lehet helyrehozni. Olyan kárt szenvedett városunk, amit sohasem lehet már pótolni – jelentette ki Szabó Sándor.

Benyik György, a Gál Ferenc Főiskola tanára emlékező beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy

a zsidók megsemmisítése nem korlátozódott a nácik rémtetteire, többek között Sztálin több száz zsidó értelmiségit végeztetett ki. Napjaikban is egyre erősödik világszerte az antiszemitizmus.

–  A borzalom megtörtént, de ha merünk álmodni, az talán meggyógyít bennünket, még akkor is, ha soha nem lehet elfelejteni a holokausztot.

Ezt követően Schwarcz Péter rabbihelyettes, a Szegedi Zsidó Hitközség vallási vezetője emlékezett az áldozatokra. Végül a gyászistentisztelet résztvevői a zsinagóga előterében megkoszorúzták a szegedi áldozatok emléktábláját.

A megemlékezésen és a koszorúzáson részt vett: Dr. Palotai Jenő ny. ezredes a MATASZ tiszteletbeli megyei elnök, Fróman Gábor t. mk őrnagy megyei elnök, és Pál Mihály t. őrnagy a MATASZ Szeged járási elnöke.

ÚJRA TARTALÉKOS TISZTKÉPZÉS

Budapest, 208. július 2.

Újraindul a tartalékos tisztképzés. Közel húsz év után indul újra a tartalékos tisztképzés Magyarországon - jelentette be dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter július 2-án a fővárosban, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hungária körúti campusán.

A miniszter a mintegy 400 önkéntes területvédelmi tartalékos előtt elmondta: a katonák azt vállalták, hogy tanulmányaik folytatása mellett a Magyar Honvédséget s a hazát részesítik előnyben. Ez sok megpróbáltatással jár a jelentkezők számára, hiszen elsődleges feladatuk a tanulás, és emellett szolgálniuk is kell. Dr. Benkő Tibor hozzátette: a tartalékos tisztképzés huszonnégy éve szűnt meg Magyarországon, s újraindítása időszerű, hiszen tenni kell azért a békéért és a biztonságért, amiben élünk.

„Az önök dolga és feladata az lesz, hogy tanulmányaik elvégzése közepette feleljenek meg a tartalékos tiszti elvárásoknak: tanuljanak, képezzék magukat, hogy bármikor rendelkezésre tudjanak állni, amikor az ország helyzete és sorsa úgy kívánja” – hangsúlyozta a miniszter. Dr. Benkő Tibor hozzátette: nagy kihívás elé néz a Magyar Honvédség, amely a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programnak köszönhetően jelentősen meg fog változni. A modernizáció a hadsereg minden területét érinti, de – ahogy a miniszter fogalmazott – az új eszközök semmit sem érnek, ha nincs felkészült és kiképzett személyi állomány.

 

Prof. dr. Patyi András, az NKE rektora örömét fejezte ki, hogy a több évtizedes kihagyás után újraindul a tartalékos tisztképzés, s ebben az egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának jelentős szerep jut. Rámutatott: egy jól kormányzott állam erős hadsereget is feltételez, s egymás nélkül egyik sem létezhet. Az erős hadsereghez viszont jól felkészült katonákra és vezetőkre is szükség van. „Mit sem érnek a legmodernebb fegyverek (…), ha azok működtetői nem a legmodernebb gondolkodással, nem a legstabilabb lélekkel, és nem a legerősebb meggyőződéssel fogják meg ezeket a fegyvereket” – hangsúlyozta.

Az ünnepi állománygyűlésen mintegy 400 önkéntes tartalékos egyetemista, diplomás volt jelen, akik rövidesen megkezdik húsznapos kiképzésüket. 

A tudósítást a www.honvedelem.hu közösségi hírportálról vettük át.

 

 

 

Zárult a Nagy Háború centenáriuma

1918 – 2018

Isonzó-front: ünnepségekkel zárult a Nagy Háború centenáriuma. Június utolsó hétvégéjén ünnepi eseményekkel zárult a Nagy Háború centenáriuma az egykori Isonzó-front déli szakaszán, a doberdói karszton és Gorizia városában. Megújult a múzeum a Doberdón, kiállítás nyílt Goriziában -  ahol együtt látható a magyar katonák által száz éve hazavitt két üszkös facsonk - és megtörtént a Tizenkét pokol című film olasz-szlovén bemutatója. Ráadásul stábunk a helyszínen találkozott Habsburg-Lotharingiai Eduárddal, hazánk vatikáni nagykövetével is, akit szoros családi kapcsolatok fűznek e helyszínhez.

Megújult a múzeum a Doberdón

Amit mi, magyarok, itt harcolt nagyapáink, dédapáink szóhasználatával Doberdónak nevezünk, az Isonzó-front déli szakaszán található, alig háromszáz méteres magaslat, azt az olaszok csak Karsztként, azaz Carso-ként emlegetik.

A száz éve itt folyt öldöklő csaták emlékére a hegy tetején múzeumot építettek, a Nagy Háború Múzeumát. A világégés centenáriumának zárásaként június 29-én adták át a megújult múzeumot, amely most nem pusztán felszerelési tárgyak, fegyverzetek és egyéb eszközök kiállítóhelye. A legkorszerűbb multimédiás eszközökkel szerelték fel, amelynek működéséről hosszú szakcikkeket lehetne megjelentetni. Az ide vetődő látogató szemszögéből azonban ez foteleket, felvehető háromdimenziós szemüvegeket és fejhallgatókat jelent, amelyek segítségével az egykori harcok közepén találjuk magunkat. Tíz egykori szituációba keveredhetünk, amelyek nemcsak az olasz, hanem az osztrák-magyar katonák szemszögéből is bemutatják a háborút. Utazhatunk például olasz felderítő repülőgépen, átélhetünk egy gáztámadást a lövészárokban, együtt lehetünk a monarchia katonáival a harcok közepén egy állásban, s bármely epizódba is csöppenünk, bármerre fordítjuk a fejünket és a forgószéket, bizony, három dimenzió ez a javából.

A katonai sajtó munkatársai a megújulást támogató alapítványtól, a Fondazionale CariGO-tól kapta a meghívást a felemelő rendezvényre, amelyet a helybéliek a monarchia csapatainak 1916. június 29-én, hajnalban végrehajtatott gáztámadásának évfordulójára időzítettek. A doberdói harcok által rommá lőtt, ám ma újra virágzó San Martino del Carso falu központjából a felkelő nap fényében, fél hatkor indult a meghívottak több mint háromszáz fős menete a hegyi ösvényeken, a megújult múzeumig.

A Freevoices kórus dalát követően köszöntőt mondott Marco Vittori, a múzeumot fenntartó Sagrado település polgármestere, Roberta Demartin, a CariGo alapítvány elnöke, Norbert Zorzitto ezredes, az olasz hadisír-gondozás térségi parancsnoka, és bemutatkoztak a projekt tervezői is.

A rendezvényen részt vett az olasz partnerekkel együttműködő HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum képviseletében dr. Balla Tibor alezredes, osztályvezető és dr. Sallay Gergely főtanácsos, osztályvezető is. A katonai sajtó delegációját Benkóczy Zoltán, a HM Zrínyi Nonprofit Kft. ügyvezetője vezette.

Doberdó fái újra „otthon”

Május közepétől június 24-ig Budapesten, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban volt látható az a vándorkiállítás, amely az első világháború doberdói hadszínterének jelképét, a San Martino del Carso község közeléből a magyar császári és királyi 46. gyalogezred által hazaküldött emlékfát mutatta be. A fát és a történetét bemutató kiállítást az olaszországi Karszti Barlangász Egyesület által létrehozott, San Martino del Carso községben működő Nagy Háborús Múzeum, illetve a szegedi Meritum Egyesület szervezésében tekinthették meg az érdeklődők. Az eperfa egykor San Martino del Carso régi temploma mellett állt, amelyet a gránátok teljesen elpusztítottak, a növény pedig elszáradt és szétlőtt csonka ágaival jellegzetes terepponttá, a Doberdó-fennsíkon küzdő gyalogezredek harcainak és hősiességének jelképévé vált. Törzsére a következő feliratot helyezték el: „Negyvenhatos fiúk dicsőségét látta e nagy fa, San Martino előtt győztek a hősi fiak.”

Az eperfa állandó kiállításának helyszíne a szegedi Móra Ferenc Múzeum. Június végére azonban újra visszatért „szülőföldjére”. Most három hónapig Goriziában, a Nagy Háború Múzeumában kereshetik fel az érdeklődők, csakúgy, mint „testvérét”, amelyet a szintén a térségben harcoló temesvári 61-esek küldtek haza.

A temesvári fát olaszul „albero storto”-nak, vagyis ferdefának hívják. Ez is eperfa. A Bosco Cappuccio-n áthaladó osztrák–magyar lövészárok mellett állt. A temesvári 61-es gyalogezred vágta ki és vitte haza, ahol a Bánsági Történeti Múzeumban őrzik. Az alábbi német nyelvű felirat olvasható rajta: „Ezt a fát a hős katonáink vérével átitatott San Martino földjéből ásták ki annak emlékére, hogy emlékeztessen az ezred nehéz és meleg napjaira, amely a 17. gyaloghadosztály többi ezredével együtt bátran és áldozatos szellemmel védte több mint egy évig ezt a helyet”.

A két doberdói fa kiállítását ünnepélyes keretek között nyitották meg az egykori Görz várának falai között, a Borgo Castello-ban, amely a Nagy Háború Múzeumának ad otthont. A megnyitó konferencián többek között felszólalt a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum nevében dr. Balla Tibor alezredes is.

A kiállítás szeptember 15-ig lesz látogatható, és a szegedi, illetve a temesvári fán kívül Szüts László magyar főhadnagy 1917 áprilisa és 1918 szeptembere között akkori menyasszonyának, későbbi feleségének, Várad Máriának küldött leveleit is bemutatja. Ezen lapok jelentőségét az adja, hogy az író szárított virágokat is hazaküldött velük, amelyeket a lövészárkok és a közeli települések mellől gyűjtött össze.

A Tizenkét pokol Goriziában

Amint arról beszámoltunk, 2017 őszére a Katonai Filmstúdió – a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal való együttműködésben – elkészítette a Nagy Háború isonzói csatáit feldolgozó Tizenkét pokol című filmet. Ennek forgatásai zömmel az eredeti helyszíneken, a Szlovéniához tartozó Sabotin hegyen, a Doberdón, valamint a caporettói áttörés egy kulcspontját jelentő Kolovrat hegygerincen zajlottak. A film elkészítéséhez felbecsülhetetlen segítséget kaptak az alkotók olasz és szlovén szervezetektől, magánszemélyektől és katonai hagyományőrzőktől. Olasz partnereink vetették fel a film olasz-szlovén bemutatójának gondolatát, amelynek időpontjául a Nagy Háború centenáriumát lezáró napot vélték alkalmasnak, a fenti két eseményt követően.

A film bemutatóját Goriziában, a Kulturni Dom színháztermében tartották, jelentős érdeklődés mellett.

A filmbemutató családias fogadással zárult, ahol az Isonzó-hadsereg sapkajelvényével díszített köszönő okleveleket vehettek át Benkóczy Zoltán ügyvezetőtől a filmben közreműködő hagyományőrzők, különböző szervezetek, így a San Martino del Carsó-i múzeum, valamint a Karszti Barlangász Egyesület vezetője, Gianfranco Simonit, a Sabotin hegyi Park Miru múzeum vezetője, Bogdan Potokar, a Kobarijski Muzej nyugdíjba vonuló igazgatója, Jože Šerbec.

A film készítésében felbecsülhetetlen segítséget nyújtott Magyarország Ljubljanai Nagykövetsége, amelynek nevében Bakos Gábor követségi másodtitkár vette át az oklevelet. Személyes köszönet járt Gombos Andrea alezredes, véderő-, katonai és légügyi attasénak, aki a szlovén Védelmi Minisztériummal való együttműködést segítette. Nekik és másoknak Zsalakó István, a Zrínyi médaközpont-vezetője, a film forgatókönyvíró-rendezője mondott köszönetet, míg pohárköszöntőjében Vigh Mihály kommunikációs ágazati igazgató kívánt a száz éve szemben állt feleknek örök békét.

A bemutatón részt vett a stáb tagjai közül Wonke Rezső rendező, Blénesi Csaba és Tischler Zoltán operatőr, illetve Ferenczi János hangmérnök is. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumot dr. Balla Tibor alezredes, a forgatókönyv alapjául szolgáló hadtörténelmi tanulmány szerzője és Sallay Gergely főtanácsos, osztályvezető képviselte.

A bemutató előtt Gorizia egyik önkormányzati vezetője elmondta, azért kíváncsi erre a filmre, mert a Nagy Háború feldolgozását látták már Olaszország és a Monarchia szemszögéből is, de roppant érdekes lehet, hogyan látják ezt a magyarok.

A film végén újra találkozott az alkotókkal, és azt mondta, többet kapott, mint amennyit várt. Új megvilágítást, addig nem ismert érzelmi szálakat, és a megdöbbentő veszteséglisták ellenére semmi bántást, sértést, szemrehányást. „Méltó, jó arányérzékű, példamutató volt a megközelítés, örülök, hogy megnézhettem a filmet” – hangzott az összegzés.

A szentszéki nagykövet, a hős parancsnok dédunokája

A centenárumi időszak záró eseményeire Gianfranco Simonit, a San Martino del Carso-i múzeum vezetője, a múltidézés elszánt, fáradhatatlan híve meghívta Magyarország vatikáni nagykövetét, Habsburg-Lotharingiai Eduárd urat is, aki elfoglaltságai miatt csak a megelőző napon tudott a helyszínre utazni. De, ha az eseményeken nem vehetett részt, akkor miért is jött? Erről kérdeztük a sokat szenvedett karszti falu kis múzeumában.

„Tudom, hogy már rég el kellett volna jönnöm ide, a Doberdó környékére, de eddig soha nem sikerült. Most, a meghívás kapcsán újra feltámadt bennem a kíváncsiság és a kötelességérzet – fogalmazott. – Főleg azért, mert családi kötelékek is fűznek e helyszínekhez. József főherceg, tábornok, a VII. hadtest parancsnoka ugyanis a dédnagyapám volt…” Történelmi és családi szálak fonódnak össze. Az olaszok hadba lépése után a Karsztot ugyanis szinte kizárólag magyar ezredek védték, Habsburg-Lotaringiai József Ágost hadtestparancsnok irányítása alatt.

„Személyesen nem találkozhattam a dédapámmal, hiszen én a halála után születtem, de a családunkban legendákat meséltek róla. Igazi »magyar Habsburg« volt, és tudom, hogy nagyon szerette a magyar ezredeit, a magyar katonákat” – mondja a szentszéki nagykövet. A szegedi 46-osok később hazaszállított fájáról ugyanis József főherceg is megemlékezett. A fa San Martino del Carso régi temploma mellett állt, amelyet rövidesen porig rombolt az ellenséges tüzérség. Ettől kezdve, az elszenesedett fa tájékozódási pontul szolgált. József főhercegnek a naplójában rendre felbukkant a fa. 1915. július 28-án, a 2. isonzói csata idején említi először a hadtestparancsnok a fát. „Fölmegyek San Martinó templomához a 197-es magaslatra. A templom már nagyon össze van lőve. Ott van egy eperfa, annak neki támaszkodom és a csatateret nézem…”

1915. augusztus 4-én csak a távolból figyeli, ahogy a legnehezebb mozsárbombák hullnak a templomra és a környékére. Minden csupa por és füst, amin csak a fa bújik át időnként: „A kis szederfa, mely mellett a minap állottam minden pillanatban sűrű sötét füstgomolyokon fésűként bújik át. A templomból porfellegek, törmelék és füst omlik széjjel. Nagy, minden irányba szétlövellő szúrólángok mutatnak a légbe, mintha tüzes ujjak volnának.” 1915. augusztus 24-én ír újra a fáról. „Nagy hevességgel veri az ellenséges tüzérség San Martinó rommá roskadt templomát, s a szegény szederfának lombját a gránátok lángjai perzselik, s vastag füstjük aszalja. Szegény fa, mely híven megosztja vitézeim keserves sorsát!”

A szegedi ezred parancsnoksága kezdeményezte a hadtestparancsnoknál az állandó tűzben álló, immár elhalt fa kivágásának és a szegedi múzeum részére történő elszállításának engedélyezését. 1916. június 12-én a szegedi ezredet rendkívül kedvelő József főherceg ezt írta a naplójába: „Egyetértek. Ez olyan becses relikvia, melyhez, mint a legnagyobb kincshez ragaszkodom. Az én 46-osaim fája.”

A dédunoka mobiltelefonján a goriziai múzeumban, még a megnyitó előtt neki megmutatott szederfa képét nézegeti. „Megérintett engem ez a helyszín, különös a találkozás a múlttal. És amit láttam, az tanulsággal is szolgál. Mindent meg kell tennünk, hogy ilyen értelmetlen háború, kegyetlen pusztítás soha többet ne fordulhasson elő”.